Szekszárdi Vasárnap, 2015 (25. évfolyam, 1-44. szám)
2015-04-26 / 15. szám
I u 2015. április 26. SZEKSZÁRDI Escher, akire a Petőfi-dagerrotípiát is rá merték bízni A Szekszárdi Vasárnap már több alkalommal foglalkozott a szekszárdi születésű, nemzetközi hírű fotográfussal, Escher Károllyal (képünkön), miután szabadegyetemi előadássorozat is indult életművével kapcsolatban a városban. Közeleg a művész születésének 125. évfordulója, ezért felkerestük Markovics Ferenc Balázs Béla-díjas fotóművészt, fotóriportert, a Film, Színház, Muzsika művészeti hetilap egykori munkatársát, aki személyesen is ismerte a nem mindennapi alkotót. A fotográfus - mint ismert - a hétköznapi emberekről, a szegényebb néprétegről készített szociofotói mellett több híres színészt, politikust, művészt is lencsevégre kapott: így sikerült Horthy Miklóst, gróf Bethlen István vagy Teleki Pál miniszterelnököt, Jávor Pált, Szeleczky Zitát, József Attilát, Rippl-Rónai Józsefet, Thomas Mannt - hovatovább a windsori herceget is megörökítenie. Gadányi Györgytől, a Nők Lapja egykori fotóriporterétől arról értesültünk, hogy az 50-es években „életveszélyes” lett volna ezek közül bizonyos darabokat közzétennie, tekintve, hogy például az ellentmondásos megítélésű miniszterelnökről, Bárdossy Lászlóról, vagy Szálasi Ferencről is készített felvételeket. Gadányi- tól tudhatjuk azt is: Escher „Selejt, kidobnf’-címkével ellátott negatívjain keresztül hihetetlenül izgalmas képriportokba kukkanthatunk be a 30-as évek színészeiről, közlekedési szituációkról. Stemlerné Balogh Ilona fotótörténész már arról beszélt: Escher szociofotóin egyedülálló felvételek mesélnek a budapesti 30-as évekbeli „hangyatelep” lakóinak mindennapjairól. Kilakoltattak, rongyos ruhájú, felemás cipőjű, sokszor barlanglakásban tengődő alakok, szalonnázó parasztember... Escher művein a Benes-dekrétum miatt a Felvidékről áttelepített magyarok sorsa is megelevenedik. Életműve vidámabb jeleneteket is megörökített: például amikor lefotózta, ahogy Muráti Lili szoknyáját felfújja a szél, vagy amint Latabár Kálmán medencébe ugrást imitál kisfiával - de Kiss Manyi a Vígszínház előtt állva is megmaradt az utókornak, akárcsak az ünnepi lovasparádé mögött haladó, ürüléket söprögető munkás. Markovics Ferenc fotóművészt elsősorban arról kérdeztük: szerinte miként hatott Escher munkássága a hazai fotóművészekre.- Ifjú fotóriporter koromban alapvető tankönyvként használtam - még ma is polcomon áll - Escher Károly Riportfényképezés című hézagpótló művét. De rajtam kívül még „újságcsináló” generációk nevelkedtek tanításain.- Milyen művész volt Escher - a szó legnemesebb értelmében?- Úgy gondolom, univerzális. Véleményem szerint a hazai fotóriport és a dokumentarista fényképezés atyjaként definiálhatjuk, akinek számtalan emlékezetes képét őrzik a magyar lapok - elsősorban a Pesti Napló, ahol sokáig dolgozott, illetve az Est-lapok évfolyamai.- Escher a filmkészítés körül is sertepertélt...- Úttörője volt a gyorsabb fényképezést lehetővé tevő kisfilmes gépek hazai meghonosításának, de ott bábáskodott a filmhíradó születésénél is, hiszen huszonhat éves korától tizenkét éven át állt a filmfelvevő kamera mellett. Játékfilmesként is bemutatkozott, közben pedig olyan, későbbi világhírességekkel került kapcsolatba, mint Korda Sándor, vagy Kertész Mihály, de a II. világháború után is számos nívós lapunk munkatársa volt. Szakértelmének súlyát, tekintélyét jelzi, hogy rábízták a már teljesen „bevakulf ’ Petőfit ábrázoló dagerrotípia restaurálását: ezt a feladatot tökéletesen megoldotta, így ma is ez az egyetlen, hiteles képmása nagy költőnknek.- Miként maradt meg önben Escher Károly alakja?- Személyesen 1965-ben találkoztunk, amikor a már korosodó - nem sokkal később elhunyt - művésznek a Magyar Nemzeti Galériában rendeztek reprezentatív, gyűjteményes életmű-kiállítást, természetesen A Tolna Megyei Értéktár Bizottság soros ülésére és újabb képzésre is sort került április 21-én Szekszárdon, a Babits Mihály Kulturális Központban. A bizottság ülésén ez alkalommal 46 felterjesztésről döntöttek, közülük hat került az értéktárba. Épített környezet kategóriában a műemléki védelem alatt álló váraljai református templom, a kulturális örökség kategóriában a bonyhádi bukovinai székelyek élő népművészete. Természeti számtalan tisztelőjétől körülvéve. Escher a megnyitót követő hosszas beszélgetés során érdekes részleteket villantott fel gazdag életpályájából. Érthető tehát, hogy amikor a ’90-es évek végén a Magyar Fotóművészek Szövetségében sorra alakultak meg az alkotócsoportok és rám bízták a fotóriporterek legjobbjait tömörítő csapat verbuválását, Escher Károly nevét tűztük zászlónkra.- Sőt, a tiszteletére egyedülálló tárlatot is rendeztek.- Legjelentősebb tettünk az 1999-ben a Lajos utcai Budapest Galériában Közelmúlt címmel létrehívott, 186 válogatott fotót felölelő kiállításunk volt. Azután, születésének 120. évfordulóján három különböző tematikájú tárlattal tisztelegtünk jelentős munkássága előtt, melynek szervezésében dr. Albertini Béla fotótörténész vállalt oroszlánrészt.- A fotográfus életművének feldolgozása nyilvánvalóan hosszú időt vesz igénybe. Jelenleg hogy áll a munka?- Escher Károly gazdag hagyatékát az Országos Széchenyi Könyvtár, valamint Gadányi György magánygyűjteménye őrzi, a feldolgozás még ma, 2015- ben is folyamatban van. környezet kategóriában bekerült az értéktárba a váraljai Parkerdő, a Kisszékely-környéki erdők és a településen található Barátok tava és környéke, míg az agrár- és élelmiszergazdaság kategóriában a bonyhádi tarka szarvasmarha. A szervezők örömére több település is felismerte az értékgyűjtő munka fontosságát, közösségteremtő erejét és a közelmúltban megalakította értéktárát, így Tolna megyében 29 településen folyik már a munka. SZV/MTI Gy. L. Újabb hat érték került lajstromba
