Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-11-23 / 43. szám
2014. november 23. SZEKSZÁRDI VASARiAP 5 Amikor nagyvad még nem járta a Gemencet... A Gemenc a nyelvésznek szé- rűs kertet, magasabb helyet vagy dombocskát jelent; a kutatónak kocsányos tölgyet, erdőtömböket, a halásznak fokgazdálkodást, a helyiek számára rideg állattartást, méhészkedést, gyümölcstermesztést, vagy éppen olyan feledésbe merült mesterségeket, mint a hajóácsolás, a vízimolnárság vagy a teknő- vájás. Erről a lassan múltba vesző gemenci világról szólt dr. Balázs Kovács Sándor néprajzkutató, muzeológus ÍZ előadása november 18-án, a 3 Wosinsky Mór Megyei Múze- | umban rendezett Múzeumi ö Tudományos Délelőttön. A mintegy húszezer hektárnyi, Bogyiszlótól Bátáig húzódó ártér morotváival, holtágaival Európa talán utolsó ilyen nagyságú, érintetlen állapotú területe. A rejtélyes vidék viszonylag későn, a 19. század utolsó negyedére vált olyanná, amilyennek mi is ismerjük: északi része Szerénáiéig a kalocsai érsek birtoka volt, míg az Alsónyéktől Decsig húzódó egysége a bátaszéki uradalomhoz tartozott ekkoriban - ma pedig a területek a Gemenc Zrt. kezelésében állnak - derült ki az előadáson. A 19. század végén a szóban forgó részeket az érsekség és az uradalom is bérbe adta. Ezekhez az évekhez - konkrétan 1886-hoz - köthető az első szarvas megjelenése, amely a kutatók szerint minden bizonynyal a szekszárdi dombságról húzódhatott le. Korábban nagyvadat még csak elképzelni sem tudtak a területen, olyannyira, hogy 1829-ben például a Duna-menti falvak egy leírásban még tagadják a nagyvad jelenlétét. Az őcsényiek farkasról, rókáról beszélnek, a decsiek pedig úgy fogalmaznak: „vadak benne nem tartózkodnak”, annál inkább szalonkák, gólyák, gémek vagy vadkacsák. 1854-ben, amikor a Sárköz kiszárítása és a Sárvíz összekötése a Sióval megtörtént, alakult ki az a mai környezet, amely megfelelt a vadak számára is. 1897-re az erdőgondnok szerint már húszasával, harmincasával lehetett szarvascsoportokat látni, amellyel egyidőben beindult a szakszerű szarvastenyésztés és -irtás is e vidéken. „Szerényen erdősült” - írja Albert országos főerdőmester 1887-ben a Ge- mencről, s ezt a kijelentést több írás is alátámasztja, ám még így sem egyértelmű a kép, hiszen sokan még ekkor is sokféleképpen ábrázolják az árvizes területet. A két uradalom 1883-tól vadászati jogokat adott bérbe például Kalocsa főjegyzőjének, Gajári Ödönnek, de Bezerédj Pál, a selyemhernyó-tenyésztés országos megbízottja is bérelt itt földeket. A déli területet Habsburg József főherceg vette ki, ugyanakkor báró Bornemisz- sza Elemér erdélyi származású főnemes is érdekelt volt e vidéken: tudni lehet róla, hogy miután elejtett egy igen jó agancsú szarvasbikát, hirtelen összeesett és meghalt. Balázs Kovács Sándor előadásában a Gemencben egykor volt településekről is szót ejtett: Szeremlének öt faluhelye is létezett, s az árvíz miatt állandó mozgásban volt. Asszonyfalva szintén egy falunevet takar, amelynek lakói Decsre költöztek az állandó áradások elől. Mivel a folyamatos árvizek tetemes kárt okoztak a Gemenc közelében élőknek, a lakosság a fokgazdálkodással saját gazdaságát alakította a természethez. 1735 és 1947 közötti 212 év alatt 79 esztendőben volt itt árvíz, 1944-ben pedig hétszer öntött ki a folyam - beszélt a terület nehéz sorsáról a néprajzkutató, aki arra is kitért: 1880 és 1886 között évente öntött ki a folyó. További érdekesség, hogy Bács-Kiskun megye határa pontosan a Gemenc árterének kezdeténél húzódik: ez arra vezethető vissza, hogy a kalocsai érsekség birtokai eredetileg 6-8 kilométerre is benyúltak a Tolna megyei részre, s az érsekség nem kívánta, hogy birtokait kettévágja a Duna-szabályozással egy új megyehatár. A Sárközben ugyanilyen megfontolásból, a birtokosok igénye miatt került messzebb a vasútállomás a faluközpontoktól - tudtuk meg Balázs Kovács Sándortól. Gy. L. MÖGtlíVÓ A szerző tisztelettel megfvja önt, hozzátartozóit, barátait 2014. november 26-én /szerdán/15 órára TÖRŐ GYÖRGY FARAGJUNK EGYÜTT - SZÁZ TÁBOR, TÖBB SZÁZ ALKOTÁS című könyvének bemutatójára AFaművesség Gemenc Kft. Fafaragó Portáján, Nyitott Kézműves Műhelyében, Szakszórd, Bátaszéki út 40. szóm alatt tartandó program közreműködői: Dr. habil Nagy Janka Teodóra PhD etnográfus, intézményigazgató, főiskolai tanár PTE, Illyés Gyula Kar Ékes László a Magyar Kultúra Lovagja Decsi Kiss János a Magyar Kultúra Lovagja Varga Alexandra óvodapedagógus hallgató, népdalénekes
