Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-01-19 / 1. szám
10 2014. január 19. , SZEhSZAKDt VASARMAP A 90-es évek elején, néhány esztendővel a rendszerváltás után honfitársaink előszeretettel hagyták vagyonuk javát a nyugati használtautópiacokon. Ez adta az ötletet, hogy ne használtautót, hanem használt autók javítására szolgáló berendezéseket hozzunk Olaszországból. A többesszám azért, mert ez valójában egy barátom ötlete volt. Néhány évig egész szépen megéltünk belőle. Rengeteg időt töltöttem tehát Olaszországban, ahol a legutolsó csehóban is igen jó kávét adtak. Stabilan jó kávét- meséli Tóth Sándor, aki mára Magyarország egyik legjobb ba- ristája.- Gyakran előfordult, hogy egy évben kétszáz napot is odakint töltöttem, hozzászoktam hát az ottani kávék minőségéhez. Idehaza pedig akárhová mentem, még akkor sem ízlett a kávé, ha egyébként ugyanolyan márkájú volt, mint amit Olaszországban is ittam. Tegyük hozzá, hogy akkoriban azért itthon meglehetősen szűkös volt a választék. Így aztán ‘98-ban már barátkoztunk a gondolattal: kávét kéne behozni, nem garázstechnikát. Úgy gondoltuk, ha nekünk van igényünk a jó kávéra, akkor másnak is. Irány a vámhivatal, kérdem: mit kell tennem, hogy Olaszországból kávét importálhassak? A válasz lehangoló volt: először is le kellene tennem negyven milliót vámkaucióba. Álltam a vámos előtt: Jóember, én negyvenezerért akartam kávét venni, amit behozok, honnan lenne nekem negyven millióm? Jegeltük az ügyet. Mígnem a 2000-es években változtak a jogszabályok, a kávé kikerült a jövedékiadó-körből. így aztán 2003- ban döntöttem, csakazértis felépítem a kávés üzletet, amelyről akkor már évek óta álmodoztam.- Olaszországban rengetegen foglalkoznak kávépörköléssel, -forgalmazással. Ráadásul a csizma is elég hosszú szárú. Honnan tudta, hogy hová és kitől?- Összegyűjtöttem úgy két tucatnyi északolasz címet - Szicília mégiscsak messzebb van -, aztán a lista alapján végiglátogattam a pörkölőüzemeket. Mindenhol jó kávét adtak egyébként, bár abban az időben még szóuzseré- vel azt sem tudtam, mi fán terem a kávé - vagy fán terem-e egyáltalán. Minden üzemben ugyanazt hallottam: már a nagyapánk is így csinálta, és ez meg ez csakis így jó, másik azért rossz, amaz meg amazért rossz. Mindenhol adtak ajánlatot, beígértek mindent, hogy milyen jó lesz nekem, ha velük dolgozom. m m: A — •- Ha mindenhol jó kávét adtak, és mindenki ugyanazt mondta, mi alapján tudott választani?- Volt a listán egy kaukktojás. Egy 1927-ben alapított családi manufaktúra. Ugyanúgy körbevittek, elmondták, mi hogyan, miért működik - de egyetlenegy rossz szót sem szóltak a konkurenciára. Láttam, hogy rend van az üzemben, odafigyelés, semmi mutyi. Aztán mintaboltjukban a Dot- tore készített két eszpresszót, az egyik csészét elém tette a pultra, a másikat pedig - miközben félhanyagul könyökölt a pult sarkán - lehunyt szemmel a szájához emelte. És akkor lett úrrá rajtam az érzés: most jó helyen vagyok. Láttam ezt a meglett embert, ahogy mittudomén, hány ezretik kávéját itta, megadva neki a tiszteletet, átélve a kóstolás pillanatát - egyszerűen jó érzés volt. Hazafelé megálltam az út mellett egy nagyon régi vágású bárnál- a kávézót így hívják az olaszok -, és az ősöreg kávégép mögött álldogáló idős bácsitól kértem egy eszpresszót. Beadagolt a karba két csészényi kávét, elindította, ám csak az egyik kifolyó alá tett csészét, a másik kifolyón vidáman csörgött le a kávé a csepptálcába. Rászóltam: „Signore, az egyik adag megy a lefolyóba!” Erre ő rám nézett: „Persze. Jó kávét csak kétcsé- szés karból lehet készíteni. Ötvenkét éve vagyok nyitva, de innen úgy még nem ment el vendég, hogy rossz kávét kapott. Inkánn menjen az az ezer líra a lefolyóba, de amit maga is iszik, arra büszke vagyok.” Ez a pillanat eldöntötte az életem. Visszavonhatatlanul megjelent bennem a szenvedély.- Úgy persze könnyű, hogy a pult mindkét oldalán állókat szenvedély fűzi a kávéhoz, de vajon idehaza hányán voltak, akiknek a kávészenvedélyéből meg is tudott volna élni?- Nincs igaza abban az állításban, ami a kérdésében ott bújkál. Amikor megkezdtük a forgalmazást, rengeteg hibát követtünk el. Többek közt alacsonyabb kategóriájú kávéval kezdtem, mert nem gondoltam, hogy a jobb minőség is eladható. Szóval megvolt a magam evolúciója ebben a kávés történetben. Az a kávé, amire öt évvel ezelőtt azt mondtam, hogy hú, de tuti, nem biztos, hogy ma örömet szerezne a csész émben. Hisz már tudom, nem attól jó a kávé, mert fekete és keserű, inkább a szépségét, a gyümölcsösségét, a harmóniáját kell értékelni.- Mintha a borról kezdene beszélni, ráadásul Szekszárdon vagyunk, az imént még egy borszellőztető szelepet is bevetett a kávé töltésénél. Persze tudjuk, hallottuk, hogy a kávéban, miként a borban, rengeteg a titok, létezik arabica típusú, aminek igazán finom kávéíze van, aztán létezik a robusta típusú kávé, ami fanyarabb ízvilágú, magas koffeintartalommal, és a két típus különböző arányú keverékét hívják blend-nek.- így van, illetve blend lehet az is, ha például többféle aravicát kevernek ösz- sze. A hangsúly a különböző fajtán van.- Hallottuk azt is, hogy nem olyan rég még akadt ország, ahol halállal büntették azt, aki robusta típusú kávét termesztett.- Az is érdekes, hogy az arab világban - amikor a kávé még Európát és Amerikát nem hódította meg igazán- szóval egy arab házasságban szinte minden jog a férfit illetett meg. Egyetlenegy esetben hagyhatta el egy nő az urát: ha az nem biztosította neki a napi kávéadagját. FOTO: MÉSZÁROS JÓZSEF
