Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-02-16 / 5. szám
SZEKSZÁRDI VASARMAP 2014. február 16. Matókné jövőre már teljesen a Bartinának szenteli magát A legtöbb esetben nincs különösebb hírértéke annak, ha valaki, aki vezető beosztásban tevékenykedik, feláll a székéből és újabb ciklust már nem vállal be. Matókné Kapási Júlia, sokak szeretett, nívós díjakkal is elismert „Julája" a kulturális közéletben nem az átlagot képviseli, fogjon bármibe is a művelődés, a kultúraközvetítés vagy éppen a művészeti nevelés területén. Az amatőrtáncmozgalomban elismert Bartina Néptáncegyüttes művészeti vezetője, a néptáncegyesület titkára hamarosan lemond a Babits Mihály Kulturális Központ igazgatói székéről. A Szekszárdi Vasárnap olvasóinak aligha kell Matókné Kapási Júliát bemutatni, hiszen rendszeres szereplője volt a lapnak az elmúlt 23 esztendőben. Méltatni persze nem lehet elégszer. Sosem akart médiaszereplő lenni, sikerekről, eredményekről első kézből beszámolni, önnön fontosságát akár közvetve is hirdetni. Az önmenedzselés távol áll tőle, bár nyilván egyébként sem lenne rá ideje, energiája. Nem is volt rá szükség, hiszen maradandót alkotott. De miért nem akarja tovább vezetni a Babitsot? - kérdezik sokan, talán féltve is kissé az új kihívások elé néző, nemrégiben kulturális ékszerdobozzá vált, nagyvárosi színvonalú szolgáltatásokra is képes kulturális központot. Matókné Kapási Júlia az intézmény dolgozója volt, amikor 12 évvel ezelőtt kiszemelték a vezetői beosztásra, s mint utólag bebizonyosodott, ez a lehető legjobb választás volt. Külső szemlélőnek talán úgy tűnt, hogy Matókné képes napi 15-16 órán keresztül a saját maga által megkövetelt magas színvonalon megfelelni mindkét feladatának, ám a hatvanhoz közelítve - ahogy meséli - szervezete komoly figyelmeztető jeleket adott le. Ezeket néhány évig nem nagyon akarta tudomásul venni, ám mára már jól felfogott érdekének érzi, hogy valamit lépjen. A lépés pedig az, hogy nem óhajt a jövőben a Babits Mihály Kulturális Központ igazgatójaként dolgozni.- A 60. életévhez közelítve az energia kezd elfogyni - mondja Matókné Kapási Júlia minap meghozott döntésének indoklásaként. - A rejtett energiatartalékokat mozgósítva képes vagyok ma is arra, amire korábban, de ennek sajnos ára van, a szervezetünket nem lehet hosszú időn keresztül kizsákmányolni. Az elmúlt 3-4 évben olyan egészségügyi paramétereket produkáltam, amik miatt már rég megálljt kellett volna parancsolni magamnak. Most megtettem. Matókné Kapási Júlia az intézményt a munkatársakkal egyfajta szimbiózisban élve vezette: csapatmunkában, kellő empátiát elvárva a kollegáktól, a munkaidő lejártát sosem nézve. Még jobbat, még többet akart, kiszolgálva a házat belakó civil szervezeteket és újakat keresve, miközben maga a ház is sorra vállalt föl fesztiválokat, városi nagyrendezvényeket. Kulturális „termékek” előállítójaként vagy éppen befogadójaként egyaránt működött a Babits. Szekszárd nívós rendezvényét, a Szüreti Napok négynapos esemény- sorozatát úgy állították össze, hogy néprajzi, populáris, illetve a borkultúra szolgálatának aspektusából az egész Dél-Dunántúl három legjobb rendezvényének egyike lett és a négy nap alatt mintegy harmincezer embert mozgatott meg. Mindeközben a Bartina együttes művészeti vezetése, menedzselése is közel teljes embert kívánna meg. Az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület alelnöki tisztsége, a Kulturális Központok Szövetsége alel- nöksége mellett egy idő után belátta, hogy ennyi mindent már nem bírhat el, érezte, hogy a Bartina és az ezt működtető néptáncegyesület mint a város emblematikus kulturális szimbóluma esetleg megszenvedheti azt, hogy már nem úgy tud foglalkozni vele, mint ahogy azt szeretné. Próbálta hát a lehetséges utódját megtalálni az együttes élén. Jöttek is új koreográfusok - de senki nem gyökerezett meg... Vajon miért?- Érkeztek hozzánk jól dolgozó emberek együttesvezetőnek, koreográfusnak. Azonban az, hogy valaki szimplán munkának, feladatnak tekinti az időnként 300 fölötti táncossal működő Bartinát, az nagyon kevés ahhoz, hogy valami tényleg jót letegyünk a közönség elé - akikért vagyunk. Ebből Szabadi Mihály együttesalapító sem engedett annak idején, s ezzel én is maximálisan egyetértek.- Nehéz lehet manapság olyan megszállottat találni, aki szakmailag is jó és aki az év 52 hétvégéjéből 50-et a néptánc szolgálatába állít...- Tisztában vagyok vele. Én ugyan pozitív gondolkodású vagyok és bízom a fiatalokban, de sajnos azt kell mondjam, ők már nem így szocializálódtak. Nekem még ma sem okoz gondot az, ha nincs hétvégém a Bartina nélkül és nagyjából csak a karácsony zajlik családi körben. Ez az elmúlt évtizedben gyakran előfordult. Szeretek menni a táncosokkal és az általunk szervezett rendezvényeken is szívesen ott vagyok. Feltöltődöm ettől még most is, de mint már utaltam rá, könnyebben merül az akkumulátor... Júlia sikeres munkájának alapköve - mint mondja -, hogy úgy a Bartiná- ban mint a művelődési házban rátalált a vele azonosan gondolkodni tudókra. Ha voltak is konfliktusai, azokat színfalak mögött megoldotta. Futott a szekér, jó irányba haladtak. Ennek ellenére azt mondja: „Eljött az az idő, amikor az óhatatlanul szükséges megújulás miatt, én sem kellhetek igazgatónak. Kell az új ember, az új szervezet - a fentebb említett egészségügyi okból pedig már nekem sem kell a szervezet. Elfáradtam, sok, már nem bírom energiával, bizony lassítani kell.” Közművelődési szakemberként marad még egy évig a szekszárdi kulturális központban Matókné. Tapasztalatával önzetlenül segíti majd a Baranyából érkező, márciustól munkába álló fiatal utódot, Hal- mai-Nagy Róbertét, akit egyébként ő maga javasolt utódjaként a városi közgyűlésnek. Meggyőződése, hogy egy ambiciózus, jó értelemben véve megszállott közművelődési szakember érkezik Szekszárdra, aki élni fog a ház adta, huszonegyedik századot idéző új lehetőségekkel, miközben az élethosszig való tanulással kapcsolatos új kihívásoknak is meg fog felelni a Babits Mihály Kulturális Központ. Matókné Kapási Júlia azt tervezi, hogy egy év múlva nyugdíjba megy. Ám hogy 2015-től is naponta ott lesz a házban, az szinte garantált. Most teljesülhet a vágya, hogy élete fő művével, az 1966-ban alapított Bartina néptáncegyüttessel foglalkozhat, amelynek 1969-től egyik meghatározó táncosa volt és amelynek alapító koreográfusa, az élő legenda, Szabadi Mihály visszavonulása után, 1986- ban a vezetője lett.
