Szekszárdi Vasárnap, 2014 (24. évfolyam, 1-46. szám)
2014-02-16 / 5. szám
I I 2014. február 16. SZEKSZÁRDI lASARiAP A Bartina Néptáncegyüttes Matók- né vezetése alatt bejárta a nagyvilágot, óriási sikereket aratva. Európa nagyvárosai mellett eljutottak többek között Tajvanra, az Egyesült Államokba, Brazíliába és Mexikóba is - ahová újra meghívást kapott a Bartina. Nagyjából az ezredfordulóig biztos lábakon állt az együttes: korábban a tanácsrendszer és a szövetkezeti támogatása teremtette meg a biztos hátteret, s a gyakori külföldi utaknál is legföljebb a zsebpénzt kellett az együttes tagjainak előteremtenie. A rendszerváltozás éveiben sem vált kritikussá a közelebbi és a távolabbi jövő. A népszerű együttes tudatosan felépített marketingmunkájának meglett az eredménye: tucatnyi céget, intézményt nyertek meg támogatónak, s a működéshez szükséges pénz mindig összejött. Igaz, 1995-től a külföldi utak költségeibe már be kellett szállni saját egyesületi erővel, és a táncosoknak is a zsebükbe kellett nyúlniuk.- Ügy 2001 -tői csökkent a támogatás nagyon is érezhető módon, s eközben mi is amolyan tehetetlen szemlélőivé váltunk az új helyzetnek. A - mondhatjuk - válságidőszak jó tíz évig eltartott, s időnként fellélegeztünk: Na, ezt az évet is valahogy túléltük. Az évtizedeken át stabil háromszáz-körüli létszám 2012-re mintegy 220-ra csökkent - mondja Matókné Kapási Júlia. - Nem volt már olyan közeli kapcsolatunk a gyerekekkel, de a szüleikkel sem, mint régen. Felerősítette ezt a lemorzsolódáshoz vezető folyamatot az, hogy a művelődési ház vártnál jóval hosszabbra sikeredett átépítése miatt majd’ három évig nem volt igazi otthonunk. Nem tudtunk olyan élményeket nyújtani az elmúlt évtizedben, amelyekkel megteremtődhetett volna az a kötődés, ami automatikusan közösségi gondolkodásra serkent. Ennek kialakítása a vezetők feladata - így az enyém is. Ebbéli szerepemet szeretném visz- szavenni, és a régi időket visszaidéző kohéziót megteremteni a gyerekekkel és a szülőkkel egyaránt. A várakozás és a vágyakozás bizsergető érzésével, valójában erre készülök. Matókné Kapási Júlia mint a helyi kulturális élet meghatározó személyisége, a Dunamenti Folklórfesztivál egyik mozgatórugója számos kitüntetésben részesült 1986 óta napjainkig: a várostól megkapta a Közjóért kitüntetést, a Vlasies Gyula-díjjal pedig országos szinten is elismerték a munkáját. Bar- tinás művészeti vezetőként Pro Űrbe-, Pro Hungarica- és Csokonyai-díjas, megyei Príma Primissima-díjas. Tavaly decembertől a Nemzetközi Néptánc Világszervezet (CIOF) díjazottja a magyar tagszervezet felterjesztése alapján - ez egyfajta életműdíjként is fölfogható. És a sor bizonyára folytatódni fog...- No és újra Mexikóba, az idei néptánc világfesztiválra...- Nagyon nagy dolog a Bartina életében, hogy olykor a világ másik végébe is meghívást kap világfesztiválokra, mert valami olyasmit tesz le az asztalra, ami elnyeri a szakma és a közönség tetszését. Igazából az 1995-ös turné idején kerültünk be a folklór nemzetközi körforgásába: az, hogy az Államokból olyan sokan megkerestek, meghívtak bennünket, csak azért történhetett, mert felettébb tetszett nekik az, amit megmutattunk a magyar folklórból. Hogy most, a korábbiaknál jóval nehezebb anyagi helyzetünkben elő tudjuk-e teremteni az utazás magas költségeit, meglehetősen bizonytalan. De azért megpróbáljuk, és minden támogatást nagyon megköszönünk. B. Gy.
