Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)
2013-06-02 / 21. szám
SZEKSZÁRDI VASÁRNAP MOZAIK 2013. június i A kalóz kincsesládától Ritmusország felfedezéséig Vidám, mesés, feledhetetlen gyermeknap a megújult Művészetek Házában A zenés-táncos játékból senki sem akart kimaradni Az idei szekszárdi gyermeknap nagy részét ugyan elmosta az első, de a „lábon maradt”, nem szabadtéri programok jó hangulatban teltek. A Tolna Megyei Illyés Gyula Könyvtár Gyermekkönyvtárába már fél 10-től érkezetek a lurkók egy kis mesés kézműveskedésre, és nem utolsó sorban a véget nem érő diavetítésre. A Művészetek Házában pedig tizenegytől a „rejtélyes” Tititá zenés-táncos előadás várta a gyerekeket Novák Péter játékmesterrel és táncos lábú társaival A Gyermekkönyvtárban újabb és újabb kis kalózok és várkisasszonyok - összesen mintegy negyvenen - veretes kincses ládát készítettek legféltettebb kincseiknek kartonpapírból üzeneteiknek pedig Süsü formájú parafatáblát alkottak, a kézművesek számára kitett asztalok mindig tele voltak. Az óránkénti diavetítést egész nap nem lehetett abbahagyni, a gyerekek mindig találtak a dia- film.uw.hu honlapon egy újabb mesét. A szöveget legtöbbször Leipold Erzsébet könyvtáros olvasta fel de a szülők, sőt a nagyobb gyerekek is kivették a részűket a klasszikus mesékből készült diafilmek, mint a Kismalac és a farkas felolvasásából Ha az esőcseppek kopogása nem ragadta volna meg a Művészetek Háza felé tartók ritmusérzékét, odabenn máris Ritmusországban érezhették magukat. Hiszen mi is az a tititá? Egy ritmus, de nem csak ez ritmus. Novák Péter játékmesternek már a színre érkezése is csupa ritmus volt: füttyszó, pénzcsörgés, cukorka rágása a mikrofonba. A Foltin Jolán, Kossuth-díjas koreográfus megálmodta „Tititá” gyermekelőadásban a muzsikustáncos szereplőknek, Babos Károlynak, Küttel Dávidnak, Szokolay Dongó Balázsnak mindenre volt egy zenében és ritmusban megfogalmazott ötlete. Hamarosan életre kelt maga Titi (Pótor Kata) és Tá (Lengyel Szabolcs). Nemcsak a mókás ruhába öltözött ritmustestvérek váltak élővé, de minden, ami ritmussá változott. A gyerekek észrevehették, hogy mindenütt körülvesz bennünket a ritmus, a zene és ezzel együtt a tánc: a k gyek zümmögésében, a lovak trappolás: ban, a gyerekek nevének hangzásábar Tamkó Sirató Károly gyermekverseibei mondókákban, az esőcseppek kopog: sában, amit a gyerekek nagyszerűen éle re keltettek. „De szép is a nagy terme szét” - mondták együtt egyre magasabt majd mélyülő hangon. A közönség egyre inkább részese lett ritmusjátéknak. A játékmester térden ál va, közvetlen hangon szók hozzájuk, s a egyik kislánynak már cseppet sem okozot nehézséget megmondani, hogy milyen; hangja óvodás jelének, a perecnek: rip-rof aztán már hallhattuk is a hajókúrtöt egy fii tiszteletére. Vidáman táncokak együtt; gyerekek a fellépőkkel, az egyre nagyobb k gyóból senki sem akart kimaradni. A zené különös hangszerek gazdagították: nép hangszerek, doromb, igazi, bőrből készül duda, fémkanna dobolásra, vagy egyszerű en üres műanyagflakonok kürtölésre. A fellépés után Novák Péter - akit le nyűgözött a Művészetek Háza - elmond ta, hogy mindenképpen szeretne méj visszatérni, de addig is hírét viszi enne! a csodás épületnek. Kovács Etelkc A rejtélyes eredetű és tragikus sorsú Augusz család Mindmáig nem tudható semmi bizonyos az Augusz család eredetéről. A rejtélyes származásról, a família Szekszárdra kerüléséről, és ismertségének megalapozásáról nemrég Cserna Anna főlevéltáros tartott előadást a Mattioni Eszter Hölgyklub Levéltári Esték című sorozatában, a Református Gyülekezeti Ház épületében. Az előadó szerint különös, hogy az Augusz név még az 1755-ös országos nemes összeírásban sem szerepel. Annyi tudható, az ősök Vas és Veszprém megyében éltek különböző névváltozatokban (Augustich, Augustin, August). A hétszilvafás, úgynevezett „bocskoros” kisnemesi kategóriába tartozhattak. Az 1727-ben, Vas megyében született Augusz Imre már hivatalnokként dolgozott. Felesége, Béri Balogh Julianna révén kerültek a családhoz a família faddi és hen- csepusztai birtokai. Fia, Antal 1779-ben Szekszárdra költözött, és lett a szekszárdi uradalom fiskálisa. Miután 1824-ben kihirdette nemességét, a vármegyei elit körébe emelkedett, majd főszolgabíró és Báró Augusz Antal portréja, Baky Péter festőművész alkotása táblabíróként fejezte be életét 1834-ben. Az idősebb Antal gyarapította örökrészét is, Szekszárdon például egy 9100 tőkés szőlő területtel, ezen kívül Palánk- pusztán és Janyapusztán bérelt szántóföldet. A család jövedelmét a szőlőből és a földekből szerezte, de Antal a szekszárdi postamesterség jogát is bérelte. A jog aztán Augusz apósától, Zsigmond Józseftől a családra szállt. Az ifjabb Augusz Antal így a mai, Garay téren lévő egyemeletes, 22 helyiséges, 1830 körül bővített sarki házat is örökölte, amelyben tekéző szoba is volt, de az épületben működött maga a posta is. Antal jó gazdálkodónak bizonyult, hisz az 1850-es évekre már 500-700 holdnyi birtokon folyt mezőgazdasági tevékenység. Boraikat Bécsben és Londonban is értékesítették, de a juh- és birkaállomány, vagy a dohány, repce és kukoricatermesztés is a jövedelmező tevékenységek közé tartozott. Az ifjabbik Antal Szekszárdon született, s a pesti jogi egyetemre járt. Dőry Vince alispán mellett 1825-ben már a pozsonyi országgyűlések törvényeit másol- gatta. Később hazatért, s vármegyei tisztsége mellett a város közéletébe is bekapcsolódott. Egy 1836-ban kelt cikkben méltatják Szekszárdon a közjó előmozdításáért, hiszen közhasznú intézkedésekkel éh. Ilyen volt például a Ferenc kórház fejlesztése, de óvodát is alapított és az erdők rendbetételéről is emlegették. 1845- ben a vármegye alispánja lett, majd a szabadságharc bukása után, 1849. augusztus 20-án a megye kormánybiztosává tette meg a bécsi udvar. Egy évvel később Pest kerületi főispánja lett, később a helytartótanács osztályának alelnökévé nevezték ki. Hazai közúgyekkel is foglalkozott: az irodalom, vagy a Nemzeti Színhá; ügyei is alá tartoztak. Birodalmi báró méltóságot kapott, de átvehette többel között a Szent István rendet és a Krisztus rendet, sőt, Buda díszpolgárává is válasz tották. Egyes vélemények szerint a ki egyezésben is szerepet játszott: ezt köve tőén viszont kegyvesztetté vált, s hivata li pályája lezárult. A 1860-as években felhúzta a Mira mare-kastély mintájára tervezett, pazarul berendezett kastélyát az Augusz ház bő vítéseként. Nemes célok vezérelték, így támogatta a szegény sorsú Garay Jánost. Liszt Ferencet zenei munkásságában, koncertkörútjain segítette. Mély meggyő ződéseként hangoztatta, hogy Magyarország földművelő tartomány, s „csak a mezei gazdaság által emelkedhet fel”. Báró Augusz Antal 1878-ban halt meg, felesége, Schwab Klára 1894-ben hunyt eL Antal és Imre fia tüdőbaj okozta korai halála után leányágon (Klára) a Sigray vonalon élt tovább a család. A 27 évesen, 1886-ban elhunyt Imrével - aki teljes vagyonát, több mint 400 ezer forintot egy szeretetházra hagyta - végleg kihalt a család bárói ága. Gyimóthy Levente
