Szekszárdi Vasárnap, 2013 (23. évfolyam, 1-45. szám)
2013-06-02 / 21. szám
2013. június 2. KÁVÉHÁZI RANDEVÚ SZEKSZÁRDI VASÁRNAP „A fáradtságot nem engedhetjük meg magunknak”- Ezek szerint már gyermekkora óta az egészségügy voü a példa, a cél?- Mire erre rájöttem, tettem pár kört. Elvégeztem egy szakmunkásképzőt, kőműves szakmát tanultam, de sosem dolgoztam, mert csak egy szükségmegoldás volt számomra. Miután bevonultam katonának és letöltöttem a 9 hónapot, úgy éreztem „megértem”, felnőttem. Olyannyira tetszett az ott megtapasztalt fegyelem, felelősség, pontosság, és a többi értékek, melyeket addig nem igazán értékeltem, hogy a sorállomány után négy évet szerződéses szolgálatban töltöttem le, tüzérként. Országot, világot láttam, sok tapasztalatot szereztem ez idő alatt. A legemlékezetesebb helyek Törökország, Lengyelország és Koszóvó voltak, utóbbi helyen 6 hónapot szolgáltam.- Amikor leszerelt, volt-e elképzelése, hogyan tovább?- Akkor édesanyám már a kórházban dolgozott, és beszélgetéseinkből rájött, hogy engem érdekel a műtő és annak világa. Grósz Lászlóné Angéla főműtősnő vett fel 2004-ben, neki nagyon sokat köszönhetek. A katonai vezényszavak után ugyanis eleinte teljesen új és nehéz volt a sok ismeretlen szóval, információval megismerkedni', azokat megtanulni. Ahogy kezdtem belejönni, s belelátni ennek a munkának a szövevényes világába, kezdtem jól érezni magam az ambulancián, az osztályon és a műtőben.- Mi a különbség a műtő szakasszisztens és a műtőssegéd között?- A műtő szakasszisztens a műtéteknél az orvos keze alá dolgozik, míg a műtőssegéd feladata a beteg ágyától a műtőig és a műtőtől a beteg ágyáig tart, operáció alatt gépeket üzemeltet, kapcsolatot teremt steril és nem steril között, segédkezik mindenben. Ez így kimondva egyszerű, ám nagyon összetett feladat.-Milyen belső és külső tulajdonságokkal kell rendelkeznie egy műtőssegédnek?- Akkor talán először a belső tulajdonságok. Empatikus készséggel, ami sok mindent magába foglal. Minden beteg más, a félelemre, a fájdalomra, amit éreznek másként reagálnak. Van, aki magába fordul más várja a jó szót, a beszélgetést, a vigasztalást, az érdeklődést. Azt kell megéreznünk, hogy melyik beteg mit vár el tőlünk, mivel tudunk számára a legtöbbet segíteni a nem mindennapi helyzetben. A fizikai része sem könnyű: jó izomzattal kell rendelkezni, s ami talán még ennél is fontosabb, hogy meg kell tanulni azokat a fogásokat, hogy egy nehéz beteget miként lehet mozgatni - ágyából a műtőbe vinni, ott az operációhoz fektetni, majd vissza, hogy csak egy „akciót” említsek - anélkül, hogy fájdalmat akoznánk neki. Kézügyességgel kell rendelkezni, ami például a gipszelésnél fontos. Valamint az, hogy tudatosítsuk magunkban, hogy annak az embernek, aki azon a napon éppen eltörte valamijét, számára a legnagyobb gond a fájdalom, a „mi lesz velem” érzése, ezért mi sosem engedhetjük meg magunknak a fásultságot. A legfontosabb tehát az alázat, a munka és a beteg tisztelete, valamint az, hogy sosem szabad rutinból dolgozni.- Lassan egy évtizede, hogy a fenti feladatokat - amint a szakma és a felettesei elismerése is bizonyítja - kitűnően végzi Változott-e valami ezalatt az évek alatt?- Rohanó világban élünk, az emberek pénze egyre kevesebb, sok gonddal küzdenek a mindennapokban, ingerültebbek. Ez a betegekre és az egészségügyi személyzetre is vonatkozik. Mi viszont sokkal jobb körülmények között dolgozunk, mint évekkel ezelőtt. A baleseti ambulancia, és a sürgősségi betegellátó osztály helyileg is egymás mellé került, ami nagyon megkönnyíti a munkánkat. S ahol a beteg elégedett az őt körülvevő környezettel komfort érzete van, kevésbé ingerült, a gyógyulása is gyorsabb, s mi dolgozók is jobban érezzük magunkat, könnyebb csak a betegre koncentrálni.- „Legnagyobb kincs az egészség. "Azt gondolom nincs ember, aki ezzel nem értene egyet- Az a baj, hogy amíg egészségesek vagyunk, nem figyelünk magunkra. Sem az egészséges étkezésre, sem a megfelelő mozgásra, sem a lelki egészségünkre. Rohanunk, felesleges dolgokon idegesítjük magunkat, és ezek mind az egészségünk rovására mennek. A szomorú az, hogy ezt mindenki tudja, mégis, amíg nem érinti meg a betegség, azt hiszi, vele nem történhet meg.- Mit tanácsol azoknak, akik balesetet szenvednek?- A friss sérüléssel azonnal keressék fel az orvost. A sérült ne egyen-igyon, amíg orvos nem látta, mert lehetséges, hogy azonnali műtétre kerül sor. Ha elvágják a kezüket, ne kössék el a karjukat, mert a vér pangani kezd, inkább tegyenek szorító kötést a vérzés helyére.- Önt úgy jellemezték a főnökei hogy nemcsak a betegekkel, de a kollégáival is jó kapcsolatot ápol..- Miután a munkámat több helyszínen végzem, sok kollégával vagyok kapcsolatban, a professzortól a takarítónőkig. Mindenkivel meg kell találni a hangot, s ezt igyekszem is megtenni, mert ha jó a munkakapcsolat, az segíti az összehangolt működést. Erre egyébként két szakember is vigyáz: Végső Anikó műtőkoordinátor és Kovácsné Nagy Irma műtőblokkvezető.-Beszélgetésünk elején szó volt arról, hogy párja ápolónő, aki két műszakban dolgozik, ön pedig ügyeleti rendszerben, ami sok esetben több műszakot is átfog. Mennyi idő, energia jut a családra?- A párommal a katonaság alatt ismerkedtem meg. Egyforma az értékrendünk, a munkánk és az otthoni teendők megosztása. Amúgy nálunk „férfiuralom” van: fiaink 9 és 3 évesek. Jelenleg mindketten tanulunk is. Szerencsénk van, mert összedőlne ez a biztonság, ha édesanyám nem segítene be. Nélküle nagyon nehéz lenne.- Munka, tanulás, család A szabadidőre alig merek rákérdezni..- Amikor együtt vagyunk szabadok a párommal, akkor az időt a gyerekekkel a szabadban igyekszünk tölteni. Nagyon szeretünk biciklizni, bejárjuk Gemen- cet, a Szekszárdi-dombságot, Szedrest és környékét. Jó érzés, amikor négyen együtt vagyunk a természetben. Szeretjük a várost és környékét, ezekből a kirándulásokból merítünk energiát a felelősségteljes hétköznapjainkhoz.- Mesélne arról hogy milyen út vezetett ehhez a hivatáshoz?- Szedresi származású vagyok, édesapám mezőgazdasággal foglalkozott, édesanyám bölcsődében dolgozott. Hárman vagyunk testvérek, van egy húgom és egy öcsém. Azt szoktuk mondani, hogy mi egy „kórházi család” vagyunk, mert az öcsém is a kórházban dolgozik betegvezetőként, a párom pedig ápolónő az ortopédiai osztályon. S mindehhez hozzátartozik, hogy édesanyánk tizenegy éven át, egészen 2011-es nyugdíjba vonulásáig a baleseti osztályon dolgozott nővérként.- Gratulálok a kitüntetéséhez! Már az ünnepségen feltűni hogy egyetlen férfiként kapott elismerést- Nagyon jólesett, hogy a munkatársaim és a kórház vezetősége is méltónak talált erre. Számomra a betegek elismerése a legfontosabb, de kétségtelenül jólesik, hogy a szakma is úgy látja, jól végzem a dolgom. Vendégem a Belvárosi Kávéházban Horváth Miklós műtőssegéd, akit az Ápolók Nemzetközi Napján kiváló munkája elismeréseként a Balassa János kórház főigazgató-főorvosa, dr. Muth Lajos főigazgatói dicséretben részesített. Az erről szóló oklevélhez a szakma nevében elsőként Gliedné Tillmann Erzsébet ápolási igazgató gratulált a kitüntetettnek. SAS ERZSÉBET ROVATA
