Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-12-23 / 47. szám
SZEKSZÁRDI RIPORT 2012. december 23. Van, akinek nem is rémlik, milyen az igazi otthon Tartanak az ünneptől, vagy legyűrik a fájdalmat? Délelőtt, alig tíz órakor érkezünk a hajléktalanszállóként ismert Mátyás király utcai épülethez. Az ablakok, ajtók zárva, a környék csendes. Mintha dolgozni mentek volna a ház lakói, pedig csak valamennyien behúzódtak a cudar hideg elől A társalgóban - ami egyben az éjjeli menedékhely-az asztalok körül ülnek. Többségükben férfiak. A rejtvényt fejtő Gábor keze gyorsan járja a kis kockákat, beírva a megfelelő szót. Többen tévéznek, mások olvasnak, vagy eszegetnek, s akad, aki a semmibe réved..- Bejglit hoztak - szól be valaki, mire többen is felkerekednek, hogy két-két rúd mákossal térjenek vissza. Kiderül, hogy az egyik szekszárdi pékség adománya az öröm forrása.- Nagyon sokan nagyon rendesek - jegyzi meg Bayer József, s azt is hozzáteszi, különösen az ünnepek idején figyelnek rájuk. Végszónak tekintem az „ünnepeket”, s érzéseiket igyekszem kutatni.- Nem, nem félünk a karácsonytól. Azok legalábbis nem, akik régóta élnek így. Jómagam 2000 óta vagyok sajátfedél nélkül Persze, hiányzik a családi melegség, de itt azt is igyekeznek pótolni - foglalja össze a lényeget a nyugdíjas József, akiről kiderül: elvált, öt gyermeke és három unokája van. Igaz, hogy családi házuk fele ma is az ő nevén van, de fel sem merül benne, hogy jussát kérje. Neki az a fontos, hogy a család feje felett legyen tető.- Pénzt, vagy apróbb ajándékot juttatok nekik karácsonyra. Néha én is kapok valamit tőlük - húzza ki magát. A magát húsznak mondó 19 esztendős Tóth Tamás egy fiatal nővel „jópofizik”, a lány meg ártatlanul replikázik, majd kiA „szálló” társalgója, a közösségi élet színtere megy az udvarra, ahova hintaágyat szereltek maguknak. Nyáron virágok nyílnak mellette, sőt Pisti, azaz Fehér István a szegletben babot meg cseresznyepaprikát termeszt. Utóbbiból kétzsáknyi lett. Jó erős lecsót főzött belőle. Egyébként a városi konyháról kapják a déli melegételt, de ha úgy adódik, összeállnak, és főznek. István egyszer egy hat kilós, mélyhűtött „kokas- ra” lelt az egyik kuka mellett.- Volt ám nagy lakoma! Gondolhatja... De vissza Tamáshoz. Azt mondja, jól érzi magát a „szállón”. Nem is emlékszik, milyen az igazi otthon. Intézetből került ide (ki tudja, miért nem maradt, maradhatott tovább?). A jó arcú fiú reménykedik a jobb jövőben, ám egyelőre a szép karácsonyban. A „régiek” azt mondják, ilyenkor feldíszítik a fenyőfát, finom étel kerül az asztalra a szeretetszolgálatok, különböző alapítványok, s néhány szekszárdi jóvoltából. Gyakran a Kolping iskolások ünnepi műsorral lepik meg őket, olyankor el-elsírják magukat, ahogyan a finom vacsora utáni közös énekeléskor is. Ámulok a „szálló”, azaz a Szekszárdi Humánszolgálati Központ Hajléktalan Segítő Szolgálat épületének dekorációján. Minden ajtón, ablakon megannyi dísz, girlandok, papírból készült angyalkák, hajtogaFehér István 1996 óta hajléktalan Termékbemutató, hipnotizőrökkel Kit ne invitáltak volna már „fantasztikus” termékbemutatóra, ami valójában egy mezei árubemutató. Mostanság az is jellemző, hogy nem mosóport, vagy öblítőt adnak ajándékba, hanem 20-30 ezer forintos ingyenes egészségügyi szűrést. A bemutatót tartó cégek igyekeznek idős embereket toborozni, akikről feltételezhetően úgy vélik, naivak, köny- nyen kábulnak el a köréjük varázsolt „lila ködben”. A Tolna Megyei Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelőségének két munkatársa is részt vett - teszik ezt rendszeresen - egy ilyen bemutatón, hogy e különös értékesítési formát övező törvénytelenségeket visszaszorítsák. A szervezők azt ígérték, hogy az ingyenes életegészség napon minden résztvevőnek felmérik csontozata, idegrendszere, érrendszere, mozgásszerve állapotát, végeznek vérnyomás- és cukorszintmérést és így tovább. Azonban az ígért vizsgálatok, mérések egyike sem valósult meg, helyette mindenkinek magának kellett válaszolnia a kérdésekre: életkor, testmagasság, testsúly, vérnyomás, dohányzási és sportolási szokások, az éjszakai vizelé- sek száma, jelentkeznek-e izületi fájdalmak. A válaszokat nyomban elküldték egy „orvosnak”, aki megküldte a „diagnózisokat” egy bűvös mondat kíséretében: a kiértékelés nem tekinthető diagnózisnak, akinek arra van szüksége, forduljon a háziorvosához. A szűrővizsgálat nyilván csak alibi, amit igazol az is, hogy több órán keresztül egy puccos terápiás matracot és párnát ajánlgattak, és hipnotizőröket megszégyenítő módon igyekeztek a résztvevőkkel megvásároltatni potom 380 ezer forintért. A portékához a kereskedelemben jóval olcsóbban juthatunk. Foltin Gyula, a felügyelőség vezetője elmondta, hogy a termékbemutatót tartó céget tisztességtelen eljárás miatt megbüntették. Kitért arra is, hogy most egyetott figurák, csillogó gyöngysorok... Fehér Istvántól megtudom, hogy minden a kukákból, pontosabban mellőlük került elő. Az emberek a használható holmikat becsomagolva, bedobozolva pakolják ki, hogy gazdára leljenek. Használható műszaki cikkeket, meg „ilyen frankó cipőket” is lehet találni. István egyébként 1996 óta hajléktalan, miután összeveszett- az azóta már elhunyt - szüleivel, így próbálkozott egyedül Ám a karácsonyt - mint általában- a fővárosban élő barátainál tölti. Szűcs László, a ház szakmai vezetője - miközben a könyvtárukban sorakozó szépirodalmi köteteket, krimiket mutatja- határozottan szögezi le, hogy náluk nem csak fájó és szomorú percek töltik ki a napokat. Nem ritka vendég a vidámság, az öröm és a meghittség. (Persze, vannak gondok, sőt balhék is, de ezeket most hagyjuk!) Közben bejárjuk a házat, a lenti - télen napközben is nyitva tartó - éjjeli menedékhely után az emeleti, szintén feldíszített átmeneti szálló fizetős szobáiba kukkantunk. Az egy és két ágyas kis lakrészekben mini konyha, sőt tévé is helyet kapott. A lakók szerint „csupa összkomfort”. Laci úr, alias Szűcs László végzettségét illetően szociális munkás, főiskolásként 11 éve itt volt gyakorlaton, majd munkatárs, illetve vezető lett. Kilenc kollégája van: szociális munkások, illetve asszisztensek, valamint a félállású konyhai ételosztó. S hogy milyen ételt kínál karácsonykor? Vajon érkezik a „hivatalos” koszton felül valami más? Ki rántott húsra, ki töltött káposztára vágyik, ám mellé mindannyian arra, ami egyelőre csak álmaik pillanataiban boldogíthatja őket. V. Horváth Mária bek között a masszázsfotelekkel kapcsolatban folynak eljárásaik. Azokat hasonló módszerrel, termékbemutatóval egybekötve árusította egy országjáró cég, mégpedig 800 ezer (!) forintért. Sajnos, sokan bedőltek a kábításnak... Miután sorra tesznek panaszt az átvert emberek, a megyei felügyelőség felhívja a figyelmet: aki bármit vesz a „termékbemutatón”, legyen körültekintő, s az adásvételi szerződést aláírás előtt alaposan tanulmányozza át. Azt a (termékbemutatókra is vonatkozó) kormányrendeletet is kiemelik, ami egyebek közt leszögezi, hogy a termék átvételétől számítva nyolc munkanapon belül indokolás nélkül elállhat a vevő a vásárlástóL V. H M.
