Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-07-01 / 26. szám
6 , SZEKSZÁRDI TAS4RNAP KULTÚRA 2012. július 1. Önarckép értékkel Tóth Sándor a magyar kávékultúra reformere A Babits Mihály Művelődési Ház és Művészetek Háza által rendezett „Önarckép értékkel” című sorozat vendége Tóth Sándor barista június 20-án a PTE IGYK, E épületének dísztermében. Az estre - szokás szerint - meglepetésvendégek is érkeztek. Bizonyára sokan ismerik Tóth Sándort, de akik nem, azok számára az est jó alkatom volt arra, hogy megtudjuk, ki is ez a fiatalember, akit a kávéfogyasztók, nemkülönben a szakma oly nagyra tart Először is, fontos lenne tudni mit is jelent a szó: barista? A kifejezés olasz eredetű, jelentése: kávépincér. A baristák tudásukat tanfolyamokon, vagy gyakorlat során szerzik meg. Ismerik a kávékészítés teljes folyamatát, a kávé szüretelésétől, fajtáitól a tárolásáig A pörkölés módjait folyamatát, a darálás módszereit, a kávé megfelelő tömörítéséhez szükséges anyagok fizikai jellemzőit és a vendég ízlését figyelembe véve megfelelő kávét ajánlanak. A baristáknak 2000 óta rendeznek nemzetközi vetélkedőket, hazánkban 2003 óta, Tóth Sándor 2011- ben nyerte el ezen a versenyen az első helyezést (Aki szeretné látni azt, hogy Tóth Sándor milyen barista, annak ajánlom, hogy látogassa meg kávéházát, illetve nézze meg az interneten a róla készük videókat ahol ördögi gyorsasággal, laza, szinte koreografák mozdulatokkal készíti a művészi kávékülönlegességeket) A házigazda Simon V. Zita első kérdésére, miszerint a kávézás ártalmas-e, Tóth Sándor a következőket válaszolta: „a jó minőségű kávé sokkal több jó tulajdonságot hordoz magában, mint gondolnánk.” Sándor a gyermekkorát Dombóváron tökötte, ahol a nagyszülőknek fontos szerep jutott Mozgalmas gyermekkora vök, focizott, néptáncok, kerékpározott, a képeket látva és a hozzáfűzött élménybeszámolót hallgatva a közönség megállapíthatta, hogy Tóth Sándor nemcsak kitűnő kávét főz, de remek a humora is. Ami az ő szakmájában - amit ő szerelmének hív - nagy előny. A gyermekkor azzal fejeződött be, hogy megvalósult nagy álma, a vendéglátóipari szakközépiskolában tanulhatott tovább. Ekkor jött az első meglepetésvendég, fia, a 11 éves Tóth Márk személyében, aki ízelítőt adott abból, hogyan táncol egy valamikori néptáncos fia. Majd Sándor a filmen és szóban emlékezett régi tanáraira, akik tartást adtak neki és meghatározóak voltak számára. Elsősorban osztály- főnöke, dr. Han- kovszky Zsoltné, aki nem tudott erre az estre eljönni, de a kisfilmben beszélt tanítványáról, emlékeket sorolt fel, szorgalmát, csínytevéseit, kíváncsiságát emlegette, s elmondta milyen büszke, hogy tanítványa ilyen szép pályát futott be, s további sikereket kívánt. Egy verset küldött ajándékba volt tanítványának, melyet Csötönyi László előadásában hallhatott a közönség. A következő vendég egy régi iskolai barát, Blaskovits Péter volt, s miközben felemlegették a középiskolai emlékeket, a filmen rendezvényekről készült képek peregtek, vidám fotók sorakoztak. A felejthetetlen nyári gyakorlatok is szóba kerültek, melyek mély nyomott hagytak Tóth Sándorban, elsősorban a Balaton-parti étteremben végzett pincérmunka, amit nagyon szívesen végzett. Újabb meglepetésvendégek érkeztek, a valamikori „Ritmikus fiúk" zenekar tagja, Szakács Róbert és az ő jelenlegi zenekarából Virág Antal zongorista. Tóth Sándor kedvenc fiatalkori dallamaival idézték meg a múltat. Katonaság, nősülés, gyermekek: Vivien és Márk születése - foglalta össze röviden a következő évek történetét az est főszereplője. S az első munkahely: a Halászcsárda, ahová sok vendég csak azért és akkor ment, ha kedvenc pincérük Tóth Sándor dolgozott. Az egyik vendég el is „csábította”, egy évig a kölesd-bor- jádi panzió vezetésére. Ea követően különböző kereskedelmi munkákat végzett, s éppen kész lett az a pub, amit bátyjával álmodott meg és épített fel, amikor nagy veszteség érte. Autóbalesetben elhunyt a bátyja, így még a nyitás előtt otthagyta a bátyjával közös „álmot”. Egy nehéz év következett, lelkileg és szakmailag is, s amikor túllépett ezen az időszakon, attól kezdve indult el igazi pályafutása a vendéglátásban. Horváth Balázs meglepetésvendéggel folytatódott a beszélgetés, aki szakmailag nagyon fontos ember volt az életében, s aki kávéval foglalkozott. Tóth Sándor vele tartott, s Olaszországban megtapasztalta, hogy ott milyen finom kávét főznek. Hittek egymásban - az akkor már barát Balázs és Sándor - és a kávéban. S a kávé, hosszú kísérletezés után biztos pont lett Sándor életében, érezte, nincs más útja, csak az, hogy a legjobbak közé tartozzon. Újabb meglepetésvendégek érkeztek, Tóth Sándor frissen érettségizett lánya, Vivien, a 2012-es magyar kávéfőző bajnokság II. helyezettje és barátnője, akik autentikus ruhában török kávét főztek a közönség szeme láttára. Aztán Vivien jósolt édesapjának a kávé- zaccból, amely igazan humoros jelenete volt az estnek. A következő vendég, Hajcsu Tibor szintén barista, aki Nyíregyházáról jött el erre az estre, s akivel Tóth Sándor Angliában végzett el egy kávéfőző kurzust, s aki a „Magyarországi Barista Egyesület” elnökhelyettese, ugyanis az elnöke nem más, mint Tóth Sándor. Élményeket, soroltak fel, s újra megtapasztalhattuk az est főszereplőjének kitűnő humorát. Az est utolsó meglepetése Tóth Márk volt - aki szintén nagyon érdeklődik a kávéfőzés tudománya iránt -, s aki a közönség előtt kávét főzött, amit édesapja „zsűrizett” Az apuka bizonyára szigorúbb zsűritag lett volna, ha azt a büszkesége és a közönség nagy tapsa nem akadályozza meg. A forró estet, humorral átszőve, profin irányította és moderálta Simon V. Zita, aki befejezésként elmondta, hogy' a sorozat nyári szabadságra „megy”, majd szeptemberben folytatódik. Ezt követően a közönségnek Tóth Sándor és gyermekei kávét főztek és kínáltak, s elindult a kötetlen beszélgetés... Sas Erzsébet Különleges élményben volt részük azoknak, akik a 83. Ünnepi Könyvhét és 11. Gyermekkönyvnapok a Tolna Megyei Illyés Gyula Könyvtár által szervezett rendezvénysorozatának nyitó eseményeire ellátogattak. Rigó Béla (Kolozsvár, 1942-), író, költő, irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő, a gyermekirodalom megkerülhetetlen alakja elő-' szőr a Dienes és a katolikus iskola diákjaival találkozott a Gyermekkönyvtárban. Már a Nálatok laknak-e állatok? című új könyvének bemutatásakor megtalálta a hangot az iskolásokkal záporoztak a kérdések, aztán kezdődhetett a legizgalmasabb, a közös verselés. A gyerekek sok remek rímet mondtak, Rigó Béla pedig nagyszerűen versbe szedte ezeket. Lómerikeket írtak a limerikek (kötött formájú, ötsoros, nonszensz vers) mintájára csak tovakróL Közben beavatta a gyerekeket a versírás fortélyaiba, hangsúlyozva, hogy nemcsak a rím, de Lómerikek és irodalomtörténeti újdonságok a ritmus is fontos. Már nyár eleji hangulat volt, a gyerekek mégis nagyon élvezték a versfaragás örömét. Rigó Béla a felnőttkönyvtárban tartott nagyhatású előadása irodalomtörténeti újdonságok bemutatásával nyűgözte le a közönségét Az életrajziság jelentőségének hangsúlyozásával egy egészen új József Attila-képről beszélt Eszerintő, korábban hangoztatott nézettel szemben, soha nem volt proletárköltő, sőt osztályon kívüli volt Az életrajzából kitűnik, hogy' mindig polgári körökben járt, felfelé törekedett Mindenki másnak, Balassinak, Zrínyinek, Ady- nak... is alaposabban meg kellene vizsgálni az életrajzát Rigó Béla előadásában kiemelte Garayjánost aki nélkül nem jöttek volna létre az Arany-balladák. Az író, irodalomtörténész kötődik Szekszárdhoz, és ahogy Németit Judit a könyvtár igazgatója búcsúzóul mondta, augusztusban a gyermekírók konferenciájára már családtagként várják vissza. K.E
