Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-06-24 / 25. szám
2012. június 24. SZEKSZÁRDI ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! VASÁRNAP l ES Kihívások sorozata az élete Szollár Zoltán: „A szőlőmotívumok is kifejezik hovatartozásomat” Két hete Szabó Péter cinköntővel beszélgettünk. A diskurzus végén, az utolsó kérdésre Péter, mint egy eminens diák, nyomban rávágta a választ, hogy őt e hasábokon Szollár Zoltán, a tehetséges fafaragó, egyben asztalos kövesse. Mint kifejtette, Zoltán munkáival nagyon értékes hagyományokat őriz és mutat be. A kisujjában van a mestersége, jó érzéssel nézem a munkáit. Teszem hozzá, ezzel én is pontosan így voltam, vagyok... < fa 5-Gyönyörködve a bemutatóterme- | ben kiállított munkákban, alkotá- £ sokban, bárki megállapíthatja, J hogy osztályon felüli a kézügyes- £ sége. Örökség? 2- Azt gondolom, hogy igen, bár a gyakorlás, a precízségre törekvő munkám, a folyamatos önképzés is sokat adott hozzá. Szóval előbb a hölgyeket említem: anyukám különlegesen szép dolgokat köt, nagymamám gyönyörűen kézimunkázott, szerencsére közülük sok holmit megőriztünk. Édesapám rézdomborítással foglalkozott, anyai nagyapám, Kajári János pedig asztalos vök...- Mosolyából következtethetek arra, hogy a szakma iránti elkötele zettsége tőle ered?- Sajnos nem. Kisgyerek voltam, amikor örökre távozott Viszont élnek bennem emlékképek a hajdani műhely egy-egy szegletéről, s bizonyára a génjeimben hordozom a fa szeretetét. A fa illatát, az anyag melegségét érezni csodálatos dolog... A mosoly annak a gyalu- padnak és több szerszámnak „szólt”, amiket nagyapámtól örököltem, ő pedig a mesterétőL S bármilyen hihetetlen is, ma is használjuk valamennyit, ahogyan a volt mestereimtől elsajátított fogásokat is előszeretettel alkalmazom.- Amellett, hogy szépen beszél a fáról, szakmájának fontos része annak kiválasztása is.- Ez így van, de megelőzi a beszerzés megfelelő helyének kiválasztása, s nyilván a megrendelő anyagi lehetősége is. Példaként az ajtónak legmegfelelőbb borovi és vörösfenyőt említem, ezek a fafajok gyantásabbak, Szekszárd környékén és Baján vásárolom őket. Konyhabútornak a diót és a tölgyet ajánlom. Látom, hogy azt a mintát nézi, az is dió, ám feketedió. Gyönyörű a mintázata, erezete, s összeforgatásnál - az elemek összepasszításánál - ilyen egységes és különleges mintázatot ad.-Az is nagyon szépséges!- Arra a szekrényre Szekszárd egy hajdani polgármesterének tálalójáról „vettük” és tettük rá a minden tekintetben hű mintát.- Az kézimunka?- Munkatársaimmal sokat dolgozunk - úgymond - kézzeL Ezt azt jelenti, hogy a gépi megmunkálást követően kézi szerszámokkal faragjuk ki a mintázatokat.-Antikjellegű díszítéseket is látok.- Kedvelem a szecessziót, a barokkot, a neobarokkot, tehát szívesen használom föl a hajdani motívumokat, de ötleteket is merítek belőlük.- Van, aki az ön munkáiból építkezhet? Nyilván, most a családtag okra gondolok.- Bemutatom a kis családot, majd válaszotok a kérdésére. Feleségem, Martina köztisztviselő. Kislányunk, Beatrix a jövő hónapban lesz négy esztendős. Úgy látjuk, szintén ügyes kezű, de egyelőre nem akarunk ráerőltetni semmit Legfeljebb terelgetjük, gyakran rajzolgatunk, gyurmázunk, bár ez nem egyszerű...-Miért?- Mert balkezes vagyok, ahogyan édesapám is az. Beatrix pedig jobbkezes. Apura annak idején ráerőltették a jobb kézzel való írást és a műveletek végzését. Aztán „kétkezes” lett. Beatrixnél természetesen ezt sem erőltetjük, csak nehéz egy ekkora gyereknek fordítva elmutogatni a dolgokat.- De elkészíteni ugye nem? Szóval mi mindent készített már kicsi lányának?- Születésére kifestettem a szobáját: Vük és társai mosolyognak rá. Most lettem készen egy dínós hintaállvánnyal aminek nagyon örüL- Babaszobabútor, konyhaszekrényke?- Tervezem, tervezem, de sajnos vagy szerencsémre kevés időm jut ilyesmire. Sokat dolgozunk a csapattal együtt. Olykor még a hét végére is marad munka. A mai vállalkozói életbe alig fér bele olyan plusz, ami például a család örömét szolgálná. Most éppen egy borház nyílászáróit készítettük el Láthatja a képeken. Hajdan a Kadarka, illetve a Bezerédj utcában díszelgő rozettá- kat, faragott díszeket örökítettük meg amelyek az emlitett borházba kerültek.-És ez a faragottfeketedió szék?- Ez 1993-ban készük. Az eredetije Az Iparművészeti Múzeumban látható. Mindössze egy bélyegkép állt a rendelkezésemre. Kinagyítás... szóval a megfelelő előkészítő folyamatot követően készült ez a parasztbarokk stíhisú, gazdagon tekeredő mintájú szekrényre. Büszke vagyok azokra az installációkra, amelyeket a megyei múzeum - pékiául a most is látható Örökségünk - kiállításaira készítettünk, vagy a régi vármegyeháza kiállításainak háttérmunkálataira, illetve éppen egy-egy igen rossz állapotú tárgy - természetesen milliméter pontosságú - másolatának elkészítésére.- Több templom is őrzi kezük munkáját- A református templom bejárati ajtaját is mi készítettük, nyilvánvalóan abszolút hűen az eredetihez, hiszen a régi már menthetetlenül szuvas volt Ami még említésre méltó, hogy az eredeti vasalatok kerültek vissza. Az országban még öt templom munkálataiban vettünk részt Említhetem a bogyiszlóit ahova korábban már kétszer „ment be” a Duna. Nem egyszerű 200-250 éves padokat újból elkészíteni bár hozzáteszem, e munkák lelkemnek és kezemnek egyaránt jólesnek. Ami a legfontosabb: ilyen esetekben a legapróbb dolgok is nagy fontosságúak, tévedni tilos. Mondhatom, hogy eddigi életemet a kihívások határozták meg s remélem, ez így, csakis így folytatódik.- Említette, hogy asztalosként vég zett, ám annál jóval több lett. Ezzel tiszteletet vívott ki, s megrendelő két kapott- Köszönöm. De erre mást nem válaszolhatok, mint amit már elmondtam, a pontosság, a megbízhatóság a hagyományok tisztelete...- Szerénysége is tiszteletre méltó, ahogyan a boros sikerei is.- Hát annak is nagyon örülök. Mindig érdekelt a bor, és minden, ami vele kapcsolatos. Gondolom, ez is, mint „tüke” szekszárdinak a génjeimben van. Jó ideje foglalkozom borkészítéssel Bocskai utcai műhelyem alatt van a borospincém, ahol bemutató jelleggel tárolom a gyűjteményemet is. A tavalyi szekszárdi borversenyen két ezüstérmet nyertem óvörös házasításaimmal De ennél sokkal nagyobb elismerést jelent számomra, hogy 2008 óta az Alisca Borrend tagja vagyok. De ahogy mókásan szokták mondani, ezt lehet, hogy nem csak a boraimmal értem el hanem hozzáadódtak a kifaragott szőlőlevelek, szőlőindák, szőlőfürtök is.- Viccnek kedves, viszont a látottak meggyőzőek. Amint beléptem ide a bemutatóterembe, tudtam, hogy a múltat, valamint a szőlőt és a bort tisztelő férfiúval találkozom. Elég ha csupán ezeket a gyönyörűséges és különleges bottartó állványokat említem...- Nézze, ezekkel a munkákkal is kifejezem a hovatartozásomat. Szívesen készítünk konyhabútorokat, étkezőket, bármit. Ráadásul ezek jelentik a bevételünket. De szívem szerint inkább „szőlőznék”... Ha lenne olyan réteg különösen a borvidékek családi házas övezeteiben, amely megengedhetné magának, hogy például szőlőinda-mintás kerítést csináltasson, az lenne az igazi. Városképi szempontból is.- Még néhány szót a kedvelt borairól- Manapság a fiatalabb, friss, gyümölcsös ízt és illatot tartalmazó borokat kedveli a többség. Volt szerencsém egyszer 1999-es bikavért inni. Lenyűgöztek a lecsengett izek, az enyhén konyakos illat, a nyugodtság és a megbízhatóság jelei. Rendszerint a régmúlt emlékei fognak meg. Mint tudjuk, itt már a kelta korban is készítettek bort. Az 1800- as években előkerük kőkoporsó dupla kelyhes szőlőmintái valósággal lenyűgöznek, de a koporsó oldalán a felirat - amin érdemes eltűnődni - szintén: „Áldozz a pásztornak, igyál s élni fogsz!”- Kit ajánlana következő riportalanynak?- Kovács Gábor népzenész-muzsikus- ra gondoltam, aki most a Szent László napokon is fellép, illetve fellépett. Ahogyan a gyerekekkel foglalkozik, az egyszerűen példás. V. Horváth Mária
