Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-06-24 / 25. szám
14 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP MOZAIK 2012. június 24. „Ikarosz voltam, ki el nem égett...” Kiss Benedek költő Szekszárdon Kiss Benedek költő (balról) és Szakolczay Lajos irodalomkritikus Egy igazi hus-vér, borkedvelő költőóriás vendégeskedett nemrég városunkban, akinek munkásságát irodalomtörténészek a Nyuga- tosokhoz hasonlítják: „nem fél a verbális szépség megjelenítésétől, a formai fegyelemtől”, s aki mai líránk nemzeti-népi hagyományaiba oltott ágához tartozik. Kiss Benedek kétszeres József Attila-dí- jas költő, műfordító és gyermekkönyv- író a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét és a Balassi-kardot is átvehette már A neves poétát az Illyés Gyula Megyei Könyvtárban a május 10-én megtartott költői délutánon Szakolczay Lajos irodalom- és művészetkritikus mutatta be. Szakolczay nem kevesebbet állít, mint, hogy a költő abba a Balassitól Nagy Gáspárig terjedő „bajvívó költészeti vonulatba’ tartozik, amelyben az anya, a család, és a szerelem témája is utoljára jelenik meg hagyományos módon a magyar költészetben. E hang a posztmodern irányzat következtében kiveszőiéiben van manapság a magyar lírából - közölte a sajnálatos tényeket a kritikus. Kiss földközeli magyarság-versei a magyar líra nemzeti vonulatát képviselik, költészetében az ember, a föld, a táj és a kozmosz tökéletes harmóniát alkotnak. „Kenyeret anyám úgy' eszik, mint aki folyvást éhezik // S darabkájáért, ha lehull: pokol jár irgalmatlanul' - hallhattuk a megrázó sorokat, amelyek édesanyjáról szólnak. A bolgárról is műfordító költőről tudható: Juhász Ferenc kezdte bíztatni a pályán. Később Nagy Lászlóhoz vitte verseit, mert közelebb érezte magát annak világához. Első kötetét (Gazdátlan évszak) aztán - Nagy László közbenjárására - a Kormos István vezette Móra Kiadó jelentette meg 1970-ben. Az Akasztón született poéta az ELTE magyar-népművelő szakára járt, ahol néhány társával megalakította a Kilencek csoportosulását: velük közösen az Elérhetetlen Föld című, 1969-es antológiában jelentkezett verseivel először. A kommunizmus évei alatt jó kapcsolatokat ápolt az erdélyi alkotókkal, de szigligeti szőlőjéből átruccanva, gyakran felkereste az általa legnagyobbnak nevezett Csurka Istvánt is annak közeli nyaralójában. Kiss Benedek líraiságát saját bevallása szerint édesanyjától örökölte, róla írt egyik korábbi költeménye igen nagy hatással volt a könyvtár közönségére: „...anyám vitt vállán, magasra vitt, Ikarosz voltam, ki el nem égett., jöttek a bárányfelhők, leste csak apadó szemmel, végül lezuhant, várta a föld...Én még keringek, lankadó szárnnyal mind lejjebb, mind lejjebb, míg egyesülök újból a földdel és anyámmal...” Gyimóthy Levente Osztatlan közös földtulajdon Sikeres volt a VM és az Agrárkamara figyelemfelhívó kampánya - júniusig 350 ezren igényelték osztatlan közös földtulajdonuk megosztását. A hazai birtokstruktúra egyszerűsítése jegyében a VM és a Magyar Agrárkamara tavasszal átfogó kampányban ösztönözte a földtulajdonosokat arra, hogy éljenek az osztatlan közös ingatlanok egyszerűsített állami megosztásának - utoljára még ez év június 1- ig fennálló - lehetőségével. Az akció sikerét bizonyítja, hogy a határidőig több mint 100 000 ingatlan megosztására érkeztek be kérelmek a földhivatalokhoz. Ez év január 1-től az Országgyűlés módosította a részarány földkiadás során keletkezett osztatlan közös földtulajdon megszüntetésének szabályait. A június 1-ig benyújtott kérelmek esetében a megosztás költségeit még az állam viseli, továbbá az eljárás lefolytatása is lényegesen egyszerűbb. Az akció sikerét jelzi, hogy a VM közleménye szerint a határidőig 350 ezren kérték a részarány földkiadás során keletkezett osztatlan közös földtulajdon megszüntetését (Jelenleg mintegy 2 millió hektár rendezetlen, osztatlan közös tulajdonban lévő termőföld van Magyarországon, ami közel 272 ezer földrészletet és 2 millió tulajdonost jelent.) A most beadott kérelmek 101 ezer földterületet érintenek. „Mátyás király” a Léleképítőn Helyey László „A tiranoni szerződést nem szabadott volna aláírni” A „legszebben beszélő magyar színész”, a Jászai Mari-díjas Helyey László volt a legutóbbi, június 5-ei Léleképítő vendége. Dr. Tóth Csaba Attila, a rendezvény szervezője nevezte így a színművészt, s, valóban találó a gondolat, hiszen ki ne ismerné fel hamar a nyolcvanas években készült Mátyás király című rajzfilmsorozat egyedülálló „királyi hangját”, vagy éppen Gerarde Depardieu, Donald Sutherland szinkronhangjaként a neves színművészt. De Helyey László játszott számtalan Csehov darabban, volt Don Quijote, Cyrano, a Mester és Margaritában maga a Mester, sőt Szigligeti Ede darabjában Liliomfi szerepét is eljátszotta. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a Bayer Zsolt író és Nemes Tibor operatőr-rendező által készített 1100 év Európa közepén című sorozatban ő regéli el zseniális narrátorként Magyar- ország elcsatolt városai régmúltba veszett, izgalmas történetét. A félig kassai, félig szegedi-szabadkai származású színművész értékvesztett világunkban „meri remélni, hogy fellépésein képes optimizmust sugározni a közönség számára”. A színészi pályáról szólva emlékeztetett arra, volt olyan idő, hogy bizonyos „elkötelezett" családok gyermekei álltak össze szakmákká, hiszen, például a színészi felvételinél az első kérdés ez volt: Apja tulajdonosa-e a Szocialista Hazáért Érdemrendnek? Szerepeiről szólva kifejtette: mindegyiket egyformán meg kell szülni, s szöveget sem tud úgy megtanulni, ha fel nem építi magában az adott figurát egy-egy hús-vér emberről mintázva. Helyeytől Slavomir Mroüek lengyel drámaíró humoros történeteiből hallhattunk egy csokorra valót, miként operálnak egy vesével többet a páciensbe vakbéleltávolítás helyett, ha eltéved az egészségügyi ellátás útvesztőiben, vagy éppen, hogy válik valaki egy kertészeti kiállítás rekord- borsó-termőjévé, ha borsószemet ültet az orrába. Az összejövetelen Helyey László színművész ugyanakkor komolyabb vizekre is „evezett” a színész: „A kő, a fém is tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém, ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban” - idézett később Máraitól. Úgy látja, népünket lezül- lesztették, s a média által „át vannak mosva az agyak”. A Nyíró József temetés kapcsán Helyey László mondta volna Székelyudvarhelyen a neves erdélyi író utolsó szavait... Erről kifejtette, elképesztő az a gerjesztett gyűlölet, amely Kövér Lászlóval szemben a románok és a magyar baloldal részéről érkezett. A trianoni évforduló kapcsán így fogalmazott: „Azt a szerződést nem lett volna szabad aláírni. Ennél nagyobb trauma egy országot nem érhet. S ahhoz, hogy meg tudjunk bocsátani ezért, előbb a környező országoknak kell bocsánatot kérniük!” - tette hozzá. Gyimóthy Levente
