Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-05-06 / 18. szám
6 VASÁRNAP 2012. május 6. A HEGY LEVE Újra hódíthat a szekszárdi siller Hat borász összefogott egy országos ügy érdekében Borbemutató a budai Várfok Galériában. Középen: Heimann Zoltán Vissza a gyökerekhez, ahhoz, ami egykor markánsan jellemezte a Szekszárdi borvidéket. E gondolat jegyében fogott össze hat szekszárdi borász, s jóvoltukból újjáéledt Magyarországon a sillersztori. Méltó helyen, a budai Várfok Galériában tartották a „mieink” a siller újjászületésének premierjét, ahol a szekszárdi bemutatóval egy időben képzőművészeti kiállítás is nyílt. A múlt század harmincas éveiben, sőt, ezt megelőzően is Soprontól Nyíregyházáig létezett a siller, mint könnyed, de komoly élvezeti értékkel bíró bor. A szekszárdi állítólag fogatom volt. A második világháborút követően a siller fokozatosan feledésbe merült. A tömegtermelésre való törekvés „bedarálta” ezt a fajtát is: amelyek az elmúlt rendszerben készültek, enyhén szólva nem használtak a márkanévnek. A szekszárdi hatok (Heimann Zoltán, Eszterbauer János, Sebestyén Csaba, Németh János, Posta Péter, Merfelsz Gábor, illetve pincészete) a premieren megmutatták színben és ízben is, hogy mi is a siller, tisztelve a készítés ősi hagyományait, bevetve a korszerű borászati technológiát is. Az ötletadó Heimann Zoltán volt, aki már évekkel ezelőtt Fuxli néven hozta forgalomba siller vörösborát, ahogy anno az ősök nevezték ezt a nedűt. A svábos elnevezés elnyerte a kollegák tetszését is, így ezen a néven indulhat el hódító útjára a huszonegyedik században a szekszárdi siller. Kadarkára és a kékfrankosra kell épülnie- A Fuxlival az a célunk, hogy a rozék után világszerte felsorakozó borok kategóriájában, megragadva a sillerborokban rejlő lehetőségeket, tudjunk egy szekszárdi világmárkát építeni. Ha meg tudna kapaszkodni a piacon, minden bizonnyal több borász is csatlakozna hozzánk. Komoly esély van arra, hogy elérhető áron tudjunk egy könnyű, jól iható, de minőségi bort adni, ami a szekszárdi bornak egy tömegszerű megjelenést biztosítana. A nagy minőség kategóriában letettük a névjegyünket az elmúlt másfél évtizedben, de valljuk be őszintén, hogy az áruházak polcain nem mindig lehet a borvidékhez méltó borokat találni - mondta Heimann Zoltán lapunknak az ünnepélyes bemutató után a helyszínen. Hatan a szó igazi értelmében összebeszéltek Fuxli-ügyben, meghatározták a fajtákat, a technológiát, egyfajta ízlésvilágot, amit minden eszközzel megpróbálnak tartani. Egymást is zsűrizték, s az újonnan belépő tagok is automatikusan zsűritagokká válnak. Előírás, hogy a szekszárdi sillerben 80 százalékban a Kárpát-medencei tájfajtáknak kell szerepelnie, ezen belül is 50 százalék fölöttinek kell lennie a kékfrankosnak és a kadarkának, és 20 százalékban lehet játszadozni a világfajtákkal A rókavörös színben - ezért a Fuxli fantázianév - nincs eltérés, de az ízvilágban annál inkább. Németh János például nem tett a sillerjébe világfajtát, csak a kékfrankos és kadarka alkotja. „Szerintem jó választás lesz ez a bor, elsősorban a ropogós savtartalma miatt. Ha a fogyasztó a rosé után nem óhajt mindjárt egy komolyabb bort, remek átmenet lesz ez” - mondta bizakodóan. A Posta család nagyapákig visszavezethető borászkodásának is része volt a Fuxli. Részint ezért voltak kaphatóak az együttműködésre, másrészt, mint azt Posta Pétertől a családi gazdaság vezetőjétől megtudtuk, mint feltörekvő kis pincészet, megtiszteltetésnek érzik, hogy ilyen neves szekszárdi borászatokkal együttműködhetnek. Náluk sem volt kérdés a már említett két tájfajta meghatározó szerepe, 85 százalékban kékfrankosból, illetve kadarkából készült a boruk, amihez 15 százalékban mertot-t adnak. Mint például Merfelsz Gábor, mert mint mondta, csak ily módon tud megjelenni a borban az ő stílusa. Az újraértelmezett szekszárdi siller elkészítése nagyon hasonlít a rozéhoz, de itt tovább tartják héjon a levet. Hogy meddig, ez már egyéni borászati felfogás kérdése. Nem titok, Sebestyén Csaba tollba mondta az ő technológiáját: „Kizárólagosan kékfrankosból és kadarkából, szigorúan régi hagyományos eljárással a kádon elkezdtük erjeszteni a vörösbort, majd két nap múlva levettük a már erjedő mustot, amit fahordóban erjesztettünk ki, aztán rövid három hónapos érlelés után palackoztuk.” A bemutatón felszolgált tájjellegű sajthoz és a sáricöziesen készitett kolbászhoz felettébb passzolt a laza Fuxli, jelezvén a más vörösekhez képest eme borban rejlő nagyobb, üzletileg kihasználható gasztronómia értékeket B. Gy. A bor, mint Krisztus vére Vida Péter előadása hitről, erkölcsről, hazaszeretetről A bor lényege, hogy egyetlenegy élőlényhez sem hasonlítható: maga az ember! - vázolta fel mélyreható gondolatokat sem nélkülöző előadásán az Év Bortermelője 2011 címet elnyert Vida Péter április 24-én este, a Plébánia Közösségi Házában. S hogy mennyire így van ez, igazolta a filozofikus esten az a lüktető borrepertoár is, amellyel Vida elvarázsolta tavaly a borszakértőket. Nedűiben „benne él” mindaz, amit a bortermelő magáénak vall keresztény hitről, erkölcsről, s végtelen hazaszeretetről Vida Péter soha nem feledkezik meg mesélni szűkebb pátriájáról Szekszárd- ról és annak múltjáról s nem titkolt vágya, hogy az 1845-ben talált, Krisztuskorabeli szekszárdi szarkofágot - amit anno az épülő Lánchíd darujával emeltek be a pesti rakpartra, hogy aztán a Nemzeti Múzeumba szállítsák -, visszahozassa oda, Szekszárdra, ahol nagy kincs lenne a város lakói számára... A borász úgy érzi, hazánknak fel kell emelnie a fejét, mert nem akárkik élnek itt! A jövőben véleménye szerint a földre és a vízre kell legjobban vigyáznunk, mert Magyarország egy istenadta hely, ahol a legjobb zöldségek és gyümölcsök teremnek, s ahol mindenhonnan víz tör elő! A legfontosabb a borral való foglalkozásban a tisztaság, valamint a végtelen, túláradó szeretet - vallotta -, amelyeket egy bortermelőnek ismernie kell. A szép gondolatok után a jelenlévők belekóstolhattak a Vida pincészet roséborába, de cabernet franc-ot, mertot-t, ezenkívül Szekszárd egyik, ha nem legősibb borfajtáját, a kadarkát is megizlelhették. Ez utóbbit „öreg tőkék kadarkája” néven termeli a neves borász, s úgy véli: a túrós csuszához, halászléhez tökéletes választásnak bizonyulhat. Vannak borok, amelyek bizonyos poharakból elképesztő illatokat produkálnak - fejtette ki a borász, majd hozzátette: egy szép bort vizespohárból inni tragédia! Este két egymást szerető ember bontson fel egy szekszárdi bort, koccintson, s kezdjen el beszélgetni - ajánlotta -, hiszen erő és szeretet van a borban, ami átjár mindenkit, s amellyel az ember pozitív irányban változhat. Gyimóthy Levente
