Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)

2012-02-26 / 8. szám

ZENE 2012. február í SZEKSZÁRDI iÜMüD Fergeteges nagykoncertet adott a Szekszárd Big Band Valóságos ünnep volt a Szekszárd Big Band immár 33. éves nagykon­certje a Garay-gimnázium zsúfolásig megtelt dísztermében február 20-án, a hagyományokhoz híven, hétfőn. Magyarország legrégebben, 1979 óta töretlenül működő big bandje a jól is­mert virtuóz szólisták, sztárfellépők mellett ifjú tehetségeknek is lehetősé­get adott a bemutatkozásra ezen a kon­certen. A zenekar művészeti vezetője, Pecze István arra is felhívta a figyel­met: már amiatt sem érheti kritika a Szekszárd Big Bandet, hog}’ eg}' néger J sem zenél benne. Miután Pecze István tehetséges ta- £ nítványai debütáltak Quinq' Jones egy, | a zenekarvezető számára kedves em- | bertípusról, a kis köpcösről szóló szá­mában, amelyben a trombitaszólót Pecze Balázs játszotta, megismerhet­tük a zenekart. A trombitakórus: Gráf Ádám, Pecze Balázs, az este vezető­trombitása: Csizmadia Dávid, 'Szauer Gábor, és a zenekar titkára: Csepregi Péter. A tromfonkórus: Márkus István, Plecskó László, Baumann Péter és Rácz Rudolf, a szaxofonkórus: Radics Miros- zláv, az est vezető altosa: Baris Gábor, Kubik András, Orbán Roland, nagyba­riton szaxofon:Juhász Tamás, zongora: Csikós József, gitár és ének Parragh Ti­bor, nagybőgő: Csizmás András és a dél-dunántúli régió legjobb dobosa: Szabó László. Ezután egy alapítótag, Márkus István játszott kitűnő trom- bonszólót Duke Ellington-slágerben: Don't Get Around Much Anymore. A nagyszerű zongoraszólót Csikós Jó­zsef, a bőgőszólót Csizmás András, a bariton szaxofonszotót Juhász Tamás adta elő. Ezután a Keserédes - Bitter­sweet ballada következett Maynard Ferguson, a világ legmagasabb hangon trombitáló jazz-zenésze repertoárjából a lehetetlent nem ismerő Csizmadia Dávid, Magyarország legjobb big band elsőtrombitása magas szintű előadásá­ban. Majd szerelmes hangulatba kerül­hettünk egy újabb balladával amit az idén öt éve elhunyt Stark Tibor hang- szerelésében nagyszerűen énekelt Pecze Zsófia a zeneszerző, Big Band- vezető emlékére. A Szekszárd Big Band fennmaradásá­hoz szükséges támogatók - köztük Szekszárd Megyei Jogú Város Önkor­mányzata - felsorolása után kiderült, hogy jazzt magyarul is lehet énekelni. Bágva András és Szenes Iván csodás szerzeményét„A boldogság és én”-t ab­ból az alkatomból énekelte el Pecze Zsó­fia hogy Csikós József ezt a számot húz­ta kötelező darabként az országos bár- zongorista-versenyen. A fantasztikus ze­nei élményt még szebbé tette a megle­petésvendég a kaposvári Corso Tánc Sportegyesület lírai táncműsora Bódis- Nagy Katinka művészeti vezető és Kál­mán Viktor szótotáncával. Ezután a ré­gió legjobb jazztrombitása, Gráf Ádám talán a leghiresebb jazzstandardet, az All of Me-t adta elő. Természetesen Frank Sinatra repertoárja sem hiányozhatott a műsorból. Annál is inkább, mivel a zenekarnak sikerült megszereznie Csepregi Péter kedvenc Sinatra-számá- nak hangszerelését: IVe Got You Under My Skin - A bőröm alatt is érezkk. A ze­nekar titkára ennek eléneklésével aján­dékozta meg a közönséget. Majd a kör­nyék négy legjobb trombitása közül há­rom: Csizmadia Dávid, Pecze Balázs, Gráf Ádám és a negyedik hí ján a nem ke­vésbé jó trombitás Pecze István Tomsi Rudolf virtuóz módon megírt Bebop i mű számát adta elő. amelyben min annyian megmutathatták fergeteg virtuozitásukat. Gyönyörű szám köve kezett, Frank Sinatra My Way című d la egy mindenki által jól ismert, nag szerű énekes, Gebhardt Csaba előad sában, akit ezzel új oldaláról ismerlu tünk meg, mivel jazzénekesként korú ban még nem mutatkozott be. A me kapó éneket a Corso Tánc Sportegy sülét elbűvölő tánca kísérte. Á saját ut mat jártam mindig - énekelte Gél hardt Csaba ebben a különösen neht dalban, amelyik nagyon magas és rém kívül mély hangokat egyaránt tart; máz. Ennek a kihívásnak kevesen tm nak megfelelni. A Szekszárd Big Band I váló énekese, Pecze Zsófia ezután eg ennél még nehezebb dalt adott elő N talie Cole-tóf a címe: Love. A koncert utolsó száma, ahog Pecze István beharangozta, szimfóni hosszúságú volt, de annál jobb hangt latú. A három énekes egymást váltv dalolt, a Corso táncosai járták a rock 'i rollt. A közönség pedig tapsolt, ami aztán ráadásként kapott egy hasontoa hosszú, fergeteges örömzenét. Kovács Etelki Harmonikával Párizstól Buenos Airesig Ismét eg)r nagyszerű koncert részesei le­hettek, akik részt vettek az Esték a Garay- gimnázium orgonájáért című rendez­vénysorozat legutóbbi rendezvényén, február 15-én. Az Iskola dísztermében megtartott jótékony célú hangverse­nyen ezúttal a Paksi Harmonikaegyüt­tes lepett fel Papp Olga művészeti veze­tő vezetésével Az együttest a tanárnő alapította, aki a 90es években még diákként szeretett bele ebbe a hangszerbe a beregszászi ze­neiskolában. Most már az ő tanítványai bűvölik a harmonikát nagy lelkesediés- sel és sikerrel „Műsorunkat nem fchet egy bizonyos műfajba sorolni, inkább vegyesnek mondható. Elsősorban a szép, virtuóz, fülbemászó zenét szeret­jük, és a komolyabb műfaj mellett ter­mészetesen játszunk ismert magyar da­lokat, és német táncokat is. A repertoárt természetesen folyamatosan bővítjük ­Airesig". Ízelítőt adva abból hogy micso da varázslatos hangszer is a harmonika s hogy ők mennyire mesterei ennek; különleges zeneszerszámnak. Az együt tes egyébként nemcsak játszik, hanen szívügyének tartja a harmonika, mini hangszer, valamint a harmonikán játsz ható műfajok népszerűsítését is, eloszlat va a tévhitet, hogy a harmonikamuzsika csak a lakodalmak zenéje. Ezért tavaly már hatodik alkatommal rendeztek har monikafesztivált, ahol számos külföldi szólista és együttes is színpadra lépett az atomvárosban. A szekszárdi esten az együttest be­mutatta és a műsort vezette: Pravetz Diána és Papp Olga, az est házigazdája Heilmann Józsefné igazgató, fővédnö­ke Horváth István polgármester volt. A paksi fiatal muzsikusok a Garay-gimnázium orgonája javára játszottak vallja magáról a zenekar, akik most Szek- szárdon képzeletbeli világ körüli útra vit­ték a hallgatóságot Párizstól Buenos

Next

/
Oldalképek
Tartalom