Szekszárdi Vasárnap, 2012 (22. évfolyam, 1-47. szám)
2012-05-27 / 21. szám
12 » SZEKSZÁRDI YASARNAP HÉTRŐL HETRE 2012. május 27. Szőlősgazda az északi sarkkörön túlról Esko Sarajärvi a 3200 kilométernyire található Ivalóból érkezett Szekszárdra „Kiváló Ivalo" - játszik a szavakkal mosoEsko Sarajärvi 19984>an - egy már itt lévő barátja hívására - érkezett először Szekszárdra, és azonnal megtetszett neki a város. A 61 éves finn úrral, aki kiválóan érti a magyar nyelvet, és akcentussal ugyan, de igen jól is beszél, a Tomio-Szekszárd kapcsolat 25 éves ju- biluma alkalmából rendezett gálavacsora után beszélgettünk. Tolmácsként Bajsz Katalin segédkezett ebben. Mint Esko Sarajärvi lapunknak elmondta, 784 szőlőtőkéje van Nagy- bödőben, ahol egy új tanyát is épített a megvásárolt régi helyett Minden szőlőmunkát ő végez, kivéve a permetezést, arra segítséget hív. Odahaza egy1 benzin- kútja volt, de azt eladta, és most már nyugdíjas. Szőlőjében van kékfrankos, mertot és kadarka, de a kérdésre, hogy melyik bort szereti legjobban, azt válaszolta: „Csináltam egy finom rozét, nagyon jól sikerült” Nem tölti itt a teljes évet, általában tavasszal jön Szekszárdra - most húsvét után érkezett - és júniusig marad, mert akkor itt már túl meleg van számára. Olyankor visszamegy Finnországba és augusztus végén jön ismét a szüretre, majd november elején utazik újra haza síelni. Ő nem Tomiéban él, hanem sokkal északabbra, 3200 kilométernyire innen, az északi sarkkörtől még 300 kilométerre északra fekvő Ivatoban. lyogva.-A hidegégövben nyilván nem terem meg a szőlő..- Nem,ottvörösáfonyateremazerdőben. Azt nem kell kapálni - mondja nevetve- Nem túl nagy a váltás a távoli sarki télésaszinte mediterrán szekszárdi dombok között?- Szeretem a telet és a nyarat is. Nálunk is van plusz 20 fok Ls, de másnap meg mínusz 2, és esik a hó. Az október szürke, csúnya, olyan hideg van, mint itt januárban. Szekszárdon kellemes a tavasz és az ősz is.- Szavai, gesztusai, humora olyan, mintha egy magyar emberrel beszélgetnék. Ön hogy látja, van-e rokonság a finn és a magyar lélek között? Egyáltalán mennyire sikerült megtalálnia a hangol a szekszárdi magyarokkal?- A magyarok nagyon kedvesek, de pesszimistábbak, és olykor ingerültebbek, elégedetlenebbek, mint a finnek. Tudom, hogy átélték a szocializmust, aztán a rendszerváltást, és nem látnak tisztán a történelmükben. Sokan úgy gondolják, hogy minden, ami nyugaton van, jó, de ez nem igaz.-Finnországra mennyire jellemző az elvándorlás?- Nem igazán. A fiatatok elmennek cserediáknak, meg dolgozni az USA-ba, Angliába, de végül mindenki hazajön, mert rájönnek, hogy Finnországban mégis jobb élni.- Ön miben látja az együttműködés lehetőségeit Tomio (és Ivalo), valamint Szekszárd között?- Elsősorban a turizmusban. A magyarok számára vonzóak lehetnek a lappföldi síparadicsomok, északifény-néző helyek, tavasszal pedig gyönyörű kirándulásokat lehet tenni vörösáfonyát szedni. A finnek ugyanakkor eljöhetnének Szekszárdra, hiszen kellemes az éghajlat, és rengeteg látnivató van. De ehhez tudatosítani kellene, hogy Magyarországon minden szolgáltatás elérhető. Mert volt olyan ismerősöm, akit meghívtam Szekszárdra, de az volt az első kérdése, hogy van-e itt ennivaló. Cser Ildikó IN MEMÓRIÁM KIRSCH JÁNOS DIAKÓNUS „Mert a hívő emberszámára a halál nem a nagy, fekete Semmibe való fejesugrás, hanem a beteljesülés és a találkozás izgalmas, boldog pillanata. Beteljesülése minden nemes célnak és vágyakozásnak. Beteljesülése mindannak, ami szép, ami jó, ami igaz. És találkozás. Találkozás a teremtő Istennel a megváltó jézussal a megszentelő Lélekkel - s találkozás testvéreinkkel akik előttünk jártak az úton. "(Kirsch fános) Életének 52. évében hosszú, türelmesen viselt betegségében 2012. május 22-én, kedden visszaadta lelkét a Teremtőnek Kirsch János diakónus, az újvárosi plébánia igazgatója, akit hozzátartozói, barátai és tisztelői május 25-én, pénteken kísértek utolsó útjára a szekszárdi újvárosi temetőben. Részletek Bacsmai László plébános temetési búcsúbeszédéből: Pünkösdvárás időszakában vagyunk, és eszembe jutott, ha jellemezni kellene Jánost, akkor a lélek gyümölcseivel lehetne az ő életét kifejezni: „Szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség és önmegtartóztatás.” Sokszor szokták a cölibátus ellen mondani azt, hogy ha valaki nem él cölibátusban, akkor megosztott a szíve, és nem tud száz százalékig benne lenni az Isten szolgálatban. Azt hiszem, János a mintaképe annak, hogy az ő életében ez nem így volt. Ő a hivatásának élt, és szinte abba halt bele. Egyházmegyénkben, Tamásiban lelkipásztori munkatárs, Iregszemcsén plébániaigazgató volt, de a szolgálat szelleme akkor is megvolt benne, és ezért 1996-ban (elsőként Őt) szentelte fel Mayer Mihály püspök úr állandó diakónussá, hogy hivatalosan is az egyház szolgája legyen. Ő valóban az volt, a szó tognemesebb értelmében. 14 évvel ezelőtt idekerült Szekszárdra elsősorban azért, hogy1 a Kolping Iskolában főállású hittanáriegyen, majd az újvárosi plébánia igazgatója lett. Teljes szívvel és lélekkel végezte ezt a szolgálatát. 9 évvel ezelőtt jelentkezett először nála a probléma, ami 4 hónapos kora óta benne lappangott a szervezetében. Megadatott számára, hogy még 9 évet éljen, hogy segítője legyen feleségének, Ágotának a gyereknevelésben. Fontos volt számára az újvárosi plébánia, az újvárosi templom, ahol hétköznaponként Igeliturgiákat tartott, hétvégéken miséken prédikált és asz- szisztált. Nem volt soha olyan rosszul, hogy’ 'ne vállalta volna a prédikáció szolgálatát. Mennybemenetel ünnepének előestéjén volt az utolsó szolgálata Gábriel atya miséjén. Akkor is prédikált, mégpedig a mennybemenetelről. Amiről pár napja csak beszélt, most a maga valóságban megtapasztalhatja, amit Jézus előre megmondott, hogy atyám házában sok hely van, elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. Számára első volt a szolgálat és csak utána a saját élete, baja és betegsége. Tőle nem lehetett olyant kérni, aminek ellene mondott volna. Ő valóban megélte azt, amit a végrendeletében mottóként idézett Assisi Szent Ferenc- től: „Éljünk másoknak javára, ne csak a magunk hasznára." Hiányozni fognak stilisztikailag tökéletesen megfogalmazott beszédei, amiket az utóbbi időben egyre elhalkuló hangon tudott csak mondani. Örülünk, annak, hogy beszédeit már életében is kiadták könyvben, tehát szellemileg, lelkileg a könyv sorain keresztül is velünk maradnak gondolatai. A közéletből is kivette a részét. Igazi keresztény és igazi hazafi volt, legfőbb életcéljának a földi és égi haza szolgálatát tekintette. János, Isten veled, és járj közben értünk, hogy egykor együtt lehessünk Isten boldogító országában.
