Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-11-27 / 47. szám
2011. november 27. S/JttSZÁRDI SÁRNAI* Kétszáz éve született Perczel Mór Az 1811. november 11-én Bonyhá- don született Perczel Mór értelmi és érzelmi gazdagodását a pályakezdő Vörösmarty Mihály irányította, aki nemcsak grammatikai ismeretekkel bővítette ő és testvérei tudását, hanem a haza iránti feltétlen szeretetet is szívükbe plántálta. Az apa, a franciák elleni háborúkban 17-szer sebesült huszártiszt, és a nevelő egyaránt fontosnak tartották a történelmi emlékhelyek megismerését, ezért látogatták meg az ifjakkal a mohácsi, a siklósi és a szigetvári emlékhelyeket. Perczel Mór emlékirataiban írja; „amikor Vörösmarty Mihály H Rákóczi Ferenc dicső tetteit ismertette, élményei hatására 10 évesen a fejedelem képe előtt megesküdött, hogy életét a hazának szenteli, megmenti és megbosz- szulja nemzetét.” Katonaiskolai pályája 1830-ban, a lengyelek megsegítésére folytatott szervezkedése miatti letartóztatásával véget ért. Az országosan ismert Perczel Mór először megyei esküdt, aljegyző majd szolgabíró, s hamarosan a reformkori Tolna megye életét befolyásoló pártvezér lett. Közéleti szerepvállalását jelzi, hogy Baranyában, Tolnában és Fejérben Kossuthot megelőzve, már 1842-beri egyik kezdeményezője volt a védegyleti mozgalomnak. A vármegyéket a nemzetőrség felállításának szükségszerűségéről kívánta meggyőzni. Reformgondolatai a Kossuth szerkesztette Pesti Hírlapban jelentek meg. Tekintélyének növekedésére, a liberálisok Tolna megyei előretörésére utal hogy az 1843/44-es országgyűlésre Bezerédj Istvánnal együtt követnek választották. A követi utasításhoz képest Pozsonyban csak morzsák születtek. Igazi nagy eredménynek a magyar nyelv államnyelvként elfogadása tekinthető. E tárgyban Perczel Mór háromszor kapott szót. A törvény megalkotását követően az ország- gyűlési ifjúság fáklyás, zenés felvonulással tisztelgett az ügyben legtöbbet tevő Szemere Bertalan és Perczel Mór szállása előtt. Perczel Mór állandó résztvevője volt Pesten az ellenzéki kör üléseinek, a 12 pont egyik szerkesztője. A népképviseleti országgyűlésen a budai Víziváros követeként sokak nemtetszését kivált va számos témában nyilvánított véleményt. A szenttamási sikertelen harcok miatt árulással vádolta a vezérsé- get, szégyenletesnek tartotta a sorezre- dek továbbra is német nyelven vezé- nyelését, az elfogadott határozatért a nemzetgyűlést „összvegazemberezte” és „akasztófára valók vagytok” minősítéssel illette. Jellacic támadásakor a forradalomhoz csatlakozókból megszervezte a Zrínyi zászlóaljat. Zászlójukra jelszóként „Győzni vagy meghalni!” feliratot hímeztették. Egyike volt azoknak, akik Móga tábornokot rákényszerítették a pákozdi ütközet vállalására. Ezután ezredesként megkapta a Roth tábornok elleni hadművelet irányítását. Végeredménye az ozorai fényes diadal lett. A győzelem után a zalai önkéntesekkel megerősített csapataival október végére felszabadította a Muraközt. Sikereiért tábornokká léptették elő. Ezután a kellő felderítés nélküli csata, a móri kudarc következett. A harc vállalásának valószínűleg a Kossuth-levélen kívül más oka is lehetett, Perczel meg akarta mutatni a nemzetnek, hogy nem Görgey, hanem ő az igazi hazafi. 1849. január végén Perczel Mór kiűzte a császári csapatokat Szolnokról, majd többször megverte és Cegléden túlra kergette Ottinger lovasait. Kossuth nem fukarkodott a dicsérettel: „Perczel a legbecsületesebb hazafiak egyike. Ő a vezérkari főnök utasításait lellciismeretes hűséggel teljesíti. Isten adná, hogy minden tábornokunk ilyen volna” - írta Szemere Bertalannak. Amikor a helyismerettel nem rendelkező és a tábornokok szimpátiáját sem élvező Dembinszky Henrik lett a főparancsnok, Perczel Mór önérzetében mélyen megsértve, lemondott hadtestparancsnoki tisztéről. Meg volt győződve arról, hogy a haza védelmének irányítására nálánál elhivatottabb tábornok nem létezik a szabadságharc vezérei között. A kápolnai vereség az OHB-ban is tudatosította, hogy Per- czelről nem szabad lemondani. Mintegy kiengesztelésül, bár az elismerés hangsúlyozásával, a debreceni ünneplésen Perczel Mórt tetteiért a nemzet hálájaként II. osztályú katonai éremkereszttel „díszítették fel”. A durcás tábornok kiengesztelő- dött. Ráadásul testhezálló feladatként megkapta a „rácok ellen hadviselet vezérletét”, a bács-bánáti hadsereg főparancsnokságát. Március utolsó hetében sorra aratta győzelmeit Szőregnél megverte Theodorovics tábornok szerb-osztrák csapatait, majd Deszk, Zombor, Zenta elfoglalása következett, bevonult a körülzárt Péterváradra, elfoglalta a szentiváni sáncokat. Péter- várad körülzárása ezzel részben megszűnt és lehetővé vált a bácskai területek módszeres felszabadítása. Szenttamás ellen indult, bevette a római sáncokat, amely eddig elődeinek nem sikerült, majd megkezdte a Temesköz felszabadítását. Az országgyűlés május 22-én altábornagynak nevezte ki és megkapta az első osztályú érdemrendet. Perczel visszautasította előléptetését, és azt követelte, hogy állítsák hadbíróság elé Görgeyt, mert egy hónapot eltékozolt manővereivel. Miközben Haynau és az orosz csapatok egyre beljebb nyomultak az országba Kossuth nem tudta meggyőzni Perczelt arról, hogy csapatait a főhadszíntérre vigye. Amikor a túlerőben lévő Jellacic és Ottinger ellen elveszítette csapatai harmadát, Görgey előterjesztésére a kormány leváltotta. Nem sokkal később elvállalta a Kecskeméten összegyűlt mintegy 15 ezer újonc vezetését. Majd váratlan akcióval, kétezer lovasával 12 huszárszázaddal, a lengyel légió 400 dzsidásával és 12 ágyúval megkísérelte Paskiewics csapatai hátában megszerezni az oroszok Hatvanban rekedt 3000 élelmiszeres szekerét. A temesvári csata kezdetén megsérült Bem hiába kérte fel a jelenlevőket, hogy vegyék át a fővezéri tisztet, Perczel azt mondta: „ennyi ügyetlenség és árulás következményeit úgysem lehet többé helyrehozni”. A szabadságharc eseményei alapján tényként állapíthatjuk meg: tábornokaink közül ő aratta a legtöbb győzelmet, de ő is veszített legtöbbször. Perczel Mórt, a hadvezért a végletek jellemezték. 1851 szeptemberében, számos emigránshoz hasonlóan, távollétében ellene is lefolytatták a hadbírósági eljárást, és a pesti újépület udvarán jelképesen [üt effigie] felakasztották. 1850 és 1867 között először törökországi Kütahyában élt száműzetésben, majd egyre növekvő családjával Jersey szigetén telepedett le. A kiegyezést követően hazatért. Komáromtól Bonyhádig ünnepélyesen, zajos lelkesedéssel fogadták. Szekszár- don a Kaszinó ünnepi hangversenyt szervezett tiszteletére. A dualizmus kori első parlamentben, a Deák-párt színeiben számos alkatommal szólalt fel Sokan és eltérően ítélték meg Perczel Mórnak, a politikusnak 1867 utáni tevékenységét. Cegléd díszpolgárává választotta. Szegeden kitüntették. Kőrútjain tömeg volt kíváncsi szavaira, mindenki látni akarta a forradalom és szabadságharc hősét. Az 1868-as esztendő a kimondottan páncélokat szolgáló, sikertelennek tekinthető Kossuth-elle- nes fellépések negatív hozadéka mellett gondok sorozatát jelentette az Országos Honvéd Egyletben. A politikai „falak” mellett családi tragédiái egyaránt hozzájárultak gyors visszavonulásához. Életének további évtizedeiben családi körben rendezgette iratait, írta életrajzát, önigazoló munkáit. Amikor 1899. május 23-án örökre lehunyta szemét, egész Európa reagált a hírre. Életének méltatása 110 újságban olvasható. A londoni Times-tól a St. Petersburger Heroldig a lapok többsége tisztelettel adózott a tisztes kort megért, már életében hőssé vált tábornok emlékének. Az utókor ítéletét jelzi, hogy neve 1848/49 hőseinek első sorában található. A nemzet nem felejtette el hogy képzetlen, fegyelmezetlen, de a hazáért életüket áldozni is kész hazafiak élén szerezte múlhatatlan érdemeit. Dobos Gyula főlevéltáros, ny. levéltárigazgató
