Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-09-18 / 37. szám
2011. szeptember 18. SPORT SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 13 Nem sportoló nemzet? Gyér érdeklődés a Nagy Sportágválasztón Azok után, hogy a Challenge Dayen (a kihívás napja) Szekszárd hagyományosan vitézkedik (a kisváros kategóriában itt mozdulnak meg a legtöbben a lakók közül negyedórányi mozgást produkálva egy adott májusi napon minden évben), a Nagy Sportágválasztó hétvégi szekszárdi állomása, enyhén szólva nem arról árulkodott, hogy itt aztán a sport, a sportolás a magyar átlagot meghaladóan ott lenne a zsigerekben... Sajnáltam a helyi főszervezőt, Scherer Tamást, amint verőfényes napsütésben, délidőben mikrofonhoz nyúlt, és a hang terjedési sebességében bízva, el akart jutni még olyan környékbeliekhez, aldk megnéznék, illetve elhoznák gyerekeiket több tucatnyi olimpiai, nem olimpiai, egyéni, illetve csapat, aztán technikai sportág valóban interaktív bemutatójára. A testnevelő-edző, aki a korábbi „langyos víz” szemléletnek hadat üzenve, több sikeres országos, de legalább is regionális visszhangú futóversenynek volt ötletadó-főszervezője, kifejezetten rosszul érezte magát a 17 órai hivatalos zárásig terjedő öt órában. Mások helyett is szégyellte magát, amikor a lacrosse sportág bemutatóján rajta kívül már mindössze hárman (!!!) voltak. Már délben nyugodt szívvel be lehetett volna zárni az odáig is meglehetősen gyér érdeklődés mellett zajló rendezvényt, de a tisztesség okán ezt nem lehetett megtenni:- Mi van, ha fél ötkor ide téved valaki, és akár csak egy sportágra is kíváncsi, amit meghirdettünk a programban? Nem tehetjük meg, hogy csak úgy összecsomagolunk, és hazamegyünk fakadt ki a sikertelenség miatt lelki-fizikai fájdalmat érző helyi összekötő. Próbáljuk áltatgatni magunkat olyasmivel, hogy túlságosan meleg van, sokan szüretelnek, a sport iránt közömbösen viseltető testnevelőket különösebben nem motiválta, hogy a még nem sportoló gyerekeket mozgósítsák. A helyzetet az is kínossá tette, hogy a sport helyi működtetői (sportvezetők, edzők, ismertebb sportolók) sem tették tiszteletüket. Semmit nem kellett volna tenniük, csupán megjelenniük, elvegyülni a gyerekek között, néhány jó szó kíséretében megsimogatni a buksi fejeket. De továbbgondolva mindezt Hol voltak azok az utánpótláskorú, már sportoló szekszárdiak, akiknek ott lett volna a helyük, hogy demonstrálják az adott sportágat ?!... (Ebbéli kritikát persze ne vegye magára a karate, a grappling, a kosárlabda, az extrém sport helyi képviselete, mert ők végig kellő lelkesedéssel és intenzitással mutatták magukat, még azon periódusokban is, amikor nem volt érdeklődés a „standon”.) Persze bármelyik kissrác felkiáltva adhatott volna hangot hiányérzetének: Hol van Kokó, hol van Marosi Ádám, Gyenesei Leila, Szász Emese, Görbicz Anita?” De úgy általában hol vannak azok a jelenlegi és múltbéli nagymenő sportolók, akiknek az arcával hirdetik ezt a nagyrendezvényt a tévéreklámokban? Illene legalább egyvalakinek, úgy mutatóban, minden egyes esemény helyszínén megjelennie. Meditálunk, kin, min múlott eme fontos esemény sikeressége. Az egész ügy küldetése, értelme alapján talán teljesen fölöslegesen... Megette az egészet a fene, ha egy ilyen eseményre, úgymond, rá kell szervezni, s ezzel szebbé tenni az amúgy létező valóságot. Ha nem evidencia sok szülőnek, testnevelőnek, szabadidő-szervezőnek, de legfőképpen magának a még nem sportoló gyereknek©, hogy ide elmegy, ezen részt vesz, hovatovább sportágat választ. Sajnos, már régebb óta nem az. S ezt olykor leleplezően, éppen a fotelban ülve sikeresnek tűnő „Nagy Sportágválasztó” tükrözi vissza. Nem csak Szek- szárdon... A versenysportba bevontak száma, annak nemzetközi összehasonlításban való lehangoló képet mutató feltüntetése újfent rádöbbentett a verseny- sport nemzetközi eredményessége alapján még sportnemzet és a nem sportoló nemzet Magyarországának ellentmondásosságára. B. Gy. Csak a bajnoktól szenvedtek vereséget Ötödikként zárt Szekszárd a megyei jogú városok focitornáján Az elmúlt szombaton az Angyalföldi Sport- és Szabadidőközpont műfüves pályáján rendezték meg első alkalommal a megyei jogú városok kispályás labdarúgó villámtornáját, melyen mind a 23 megyei jogú város önkormányzata képviseltette magát. A kiírás szerint a 7-10 fős csapatokban csak a polgármesteri hivatalok, illetve önkormányzati intézmények, cégek 25 év feletti dolgozói léphettek pályára. A szekszárdi önkormányzat csapata (Barocsai Zoltán, Bernáth Szabolcs, Csillag Balázs, Fekete László, Kerekes László, Kiss János, Márcz László, Papp Zoltán, Schmidt Krisztián) veretlenül zárta a csoportmérkőzéseket A féltucat találatig jutó Kiss János vezérelte Tolna megyeiek négy győzelem (-Szeged 3-2, -Tatabánya 2-0, -Dunaújváros A szekszárdi önkormányzat csapata 2-1, -Békéscsaba 4-2) mellett mindössze a későbbi döntős Veszprémmel osztoztak meg a pontokon (1-1). Rosszabb gólkülönbségének köszönhetően a szekszárdi gárda csoportmásodikként a favorit miskolciakkal találkozott a negyeddöntőben. A papírforma ezúttal sem borult: a kiváló erőkből álló borsodiak könnyedén fektették két vállra elfáradó ellenfelüket, és meg sem álltak a tornagyőzelemig, a szekszárdiak így végül az ötödik helyen zártak. A döntőben a Miskolc büntetőpárbajban múlta felül a veszprémieket, akik a gólkirályi (Óvádi Péter, 10 találat) és a legjobb kapus (Porga Gyula polgármester) különdíjjal vigasztalódtak. A harmadik helyen a Nagykanizsa végzett, amely a bronzmeccsen a Sopront verte.
