Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-12-11 / 49. szám
2011. december 11. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! 9 SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Szeressünk bele a természetbe! Dr. Horváthné Papp Ibolya: „A gyerek felneveléséhez egy falu kell” Előző riportalanyunk, Plesz Imre vállalkozó Bonyhádon járt gimnáziumba. Örömére ő is a kémia-biológia szakos dr. Horváthné Papp Ibolya tanárnő - ma a PTE IGYK adjunktusa - első osztályának a diákja volt. Mint fogalmazott, szívesen olvasna hajdani osztályfőnökéről, aki a tanítás mellett a környezetvédelem és környezeti nevelés terén jeleskedik, és szerkesztett a témakörben gyakori forgatásra, de kézikönyv gyanánt, sőt remek olvasmányként is használható szöveggyűjteményt. A könyv kétezer példányban jelent meg, s nagyon gyorsan elfogyott.-Mi ez a hatalmas paksaméta?- Beszélgetésünkre hoztam eL Az írások, a - főként Imre készítette - fotók, a kistablók mind az első osztályomra, „fiaimra, lányaimra” emlékeztetnek. Én is szeretettel gondotok rájuk, s többekkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot.- Itt van a Globalitástól a lokali- tásig című természet- és környezetvédelmi „olvasókönyve”, benne Szent-Györgyi Albert, Darwin, Ily- lyés Gyula, Mészöly Miklós, Herman Ottó és más szerzők műveivel, illetve azok részleteivel, de rábukkantam egyik kedvenc költőm, a Pécsen élő Berták László: Nagyanyám című versére is.- Az .^szaltszilva arcú, görbült nagyanyám...” az én nagymamám is, ugyanis Lacival unokatestvérek vagyunk.- A környezet őszinte tisztelete gyermekkorából eredeztethető?- Pontosan. Családunk a nagyon kicsi és szegény faluban,a Nagykanizsához közeli Szőkedencsen élt. De úgy, hogy a természet szeretete testvéreimmel együtt belénk ivódott. A ház elejét minden búcsúra kimeszeltük, a „jószá- gos” udvart, ólakat rendszeresen takarítottuk, a járdát és a vízelvezető árkokat rendben tartottuk. S amit lehetett, azt felhasználtuk, „nem volt kidobniva- ló”. A szintén közeli Kis-Balatonnál hatalmas berek van. Sok időt töltöttünk ott nyaranta, hogy tőzeget bányász- szunk ki. Megszárogattuk, és egész télen azzal tüzeltünk, ahogyan mások is a faluban.- Mindig tanárnak készült?- A minap egyik fiam ugyanezt kérdezte tőlem. Nézze, a faluban mi orvost nem láttunk, csak amikor átjött a harmadik településről. Viszont tanítónk - pontosabban tanító úr - volt helyben. Ő volt az értelmiségi, a mintakép. Szüléink a téeszben dolgoztak, bennünket a nagyszülők neveltek. Az „aszaltszilva arcú” igen vallásos nagyanyám a boltba egyszerre csak fél liter petróleumért küldött, vagy fél kiló cukorért. Többet nem engedhettünk meg, mert akkoriban pénz nem volt. Ennivaló került az asztalra a kertből, az udvarbóL Talán ezért határozta el édesapám, hogy mindhármunkat taníttat, remélte, úgy majd boldogulunk.- Akkoriban a falvakban, vagy a városok egy-egy utcájában mindenki törődött egymással, különösen a gyerekekkel..- Igen, de ma már - és még - hiányzik a közösség ereje, mindenki behúzódik a saját házába. Hillary Clinton egyik könyvének azt a címet adta, hogy „Ahhoz egy falu kell”. Afrikában hallotta ezt a mondást, hogy egy gyerek fölne- velődéséhez egy egész falu, azaz egy közösség emberformáló ereje kell.- Családozzunk még egy kicsit! Férjével hol ismerkedtek össze?- Szegeden. Mindketten ott jártunk egyetemre. Onnan állás- és lakásajánlat vezérelt bennünket Bonyhádra. Később Szekszárdra kerültünk, én az I. Bélában tanítottam 15 évig, dolgoztam a Tolna Megyei Pedagógiai Intézetben, s közel két évtizedig megyei biológia-szaktanácsadó voltam, s immár hét esztendeje a főiskolán - azaz a karon - tanítok. Két felnőtt fiúnk van: Balázs közgazdász, András ötödéves orvostanhallgató. Jó emberek, büszkék vagyunk rájuk.- Mindig mind a két tantárgyát tanította?- Hogyne, pedig a középiskolai tanárokra inkább az jellemző, hogy csak az egyik szakukban teljesednek ki. Nálam más a helyzet, hiszen a kémia - egy gimnazista helyes megfogalmazása szerint - a leglogikusabb tárgy. Igaz a biológia is nagyon logikus, a kémiánál sokkal bonyolultabb.- De mindkettő a környezetvédelem fontos eleme.- Igen komplex dologról van szó, és holisztikus szemléletet kíván. A környezetvédelem nem csak a természet- tudományokat foglalja magába, hozzátartozik a gazdaság, a politika, az etika, a hit, a művészet és így tovább. Azt mondjuk, egy a világ, egy a környezet, ám az egészet csak akkor látjuk, ha képesek vagyunk rendszerszemléletben gondolkodni.- Nem csak a könyvéből tudom, hogy ön képes erre.- Hát... mit is mondjak? Egyrészt kíváncsi vagyok a dolgok másik és harmadik oldalára, másrészt elkötelezett környezettisztelőnek, illetve -védőnek tudom magamat. Ezért is szívügyem a környezeti nevelés, a környezettudatos magatartás, vagy ha ügy tetszik, a fenntarthatóság pedagógiájának terjesztése. A fenntarthatóságé, amelynek eredményeként a természeti értékek megmaradnak a jelen és a jövő nemzedékei számára, a célszerűen és takarékosan használt erőforrások nem merülnek ki, hosz- szú távon javul az életminőség és megőrződik a sokféleség. E gondolkodásmód jegyében hárul ránk a feladat: szülőföldünk, a Kárpát-medence különösen gazdag kulturális és természeti sokféleségének megőrzése, ami nemcsak nemzeti ügy, de európai küldetés is.-- Szóval el kell döntenünk, mit akarunk elérni, megvalósítani, s nem csak rövid, hanem közép távon...- Pontosan így van. S ezért butaság a környezetvédőket, a zöldeket vádolni, hogy nekik a béka vagy a sas fontosabb, mint az ember. Ugyanis ha a béka elpusztul, azzal elindul a sor, s hamarosan mi következünk, hisz mi is ugyanannak a rendszernek, gyakran még náluk is érzékenyebb részei vagyunk. Tehát nekünk nagyobb szükségünk van a természetre, mint annak ránk.- Mit tapasztal az emberek menynyirefogékonyak a környezeti értékek tiszteletére, védelmére?- A gyerekek igen, s mint azt jól tudjuk, a gyermekkor határozza meg az ifjú-, majd a felnőttkort.- S mindez miért kopik ki az évek számának növekedésével? Vajon mit rontunk el?- A reklámok által idealizált fogyasztói magatartás határozza meg az emberek többségének életvitelét. Felnőtt egy-két generáció úgy, hogy sem otthon, sem az iskolában, sem a közösségben nem szerezte meg a környezetetikus viselkedéshez szükséges tudást. Ezért fontos, hogy a családban jó példát lássanak, anyag- és energiatakarékos életvitelt sajátítsanak el, az iskolákban nagyobb súlyt kapjon a környezeti nevelés értelmi- érzelmi és akarati vetülete. Váljon az erkölcs részévé mindenfajta élet tisztelete, védelme.- Viszont20-25évvel ezelőtt a pedagógus más hatással volt a gyerekekre, sőt a szülőkre is.- Ez igaz, hiszen szoros kapcsolat alakult ki közöttünk. Az iskola zárt közösségében közvetlenebb volt a kapcsolat, a szülők pedig igényelték, hogy akár az utcán is leálljunk beszélgetni, s ne csak a fogadóórákat használjuk e célra. A jó tanár mintát jelentett.- Az imént Vida Gábor akadémikust említette.- Vida Gábor fogalmazta meg szépen a természethez fűződő viszony fontosságát: „Bárki, aki nyitott szemmel és lélekkel tölt el néhány órát kettesben a természettel, előbb rácsodálkozik, majd beleszeret. A szeretet annál erősebb lesz, minél jobban próbáljuk megismerni...” Én is amondó vagyok, szeressünk bele a természetbe, mert mindenki számára könnyen elérhető örömforrás.- Kérem a javaslatát a következő riportalanyra.- F. Kováts Éva újságíróra gondoltam, nagyon becsülöm a férjével egyetemben. Az I. Bélában tanítottam, amikor mozgásában korlátozott Ádám fiuk odajárt. Minden reggel hozták, ebédnél segítették, kísérték haza, és a nehéz helyzetet oly természetességgel és szeretettel kezelték, hogy a többi diák számára is követendő volt. Ezért is szerették társai Ádámot. Talán ezekről a dolgokról faggassa Évát. V. Horváth Mária
