Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-09-25 / 38. szám
16 » SZEKSZÁRDI YAI4RN4P MAGYARSÁG 2011. szeptember 25. Az elégtétel napja Horváth István polgármester ünnepi beszéde az állampolgársági eskün „Ameddig élünk, magyar ajkú népek, Megtörni lelkünk, nem lehet soha. Szülessünk bárhol, földünk bármely pontján, Legyen a sorsunk jó, vagy mostoha! ” Tisztelt Katalin asszony! Tisztelt Nemzettársaira, Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Megtisztelő és felemelő érzés Önök előtt állni, és elsőként köszönteni 250 nemzettársunkat, a magyar állampolgársági eskütétel alkalmából! Ez a nap számomra az elégtétel napja is, hiszen 2004. december 5. óta há- borog a lelkem, és mély fájdalom töltötte el szívemet, amikor arra gondoltam, hogy a Csonka-Magyarországon tartott népszavazás a kettős állampolgárságról, eredménytelen lett. Az akkori szavazásnak az volt a tétje, hogy’ a trianoni diktátum következtében elszakított nemzettársaink és leszármazottaik visszakaphassák, megkaphassák a nekik járó jussukat, a magyar állampolgárságot. Az eredmény ismeretében, a határokon túl odaveszett a remény, és nekünk itt maradt a szégyen. Az 1920. június 4-én aláírt trianoni diktátum Magyarország területét 293 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, a lakosság létszámát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentette. A Magyar Állam elvesztette területének, mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A békediktátum aláírásának percében, tiltakozásképpen megkondultak Magyarország harangjai, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek. A magyar történelemben ilyen nevezetes harangkondulást csak egyet tartunk számon, a déli harangszót, amely évszázadok óta hirdeti Hunyadi János nándorfehérvári győzelmének emlékét. A trianoni gyászharang szava évtizedek óta elnyomni látszott a győzelmi hálaadás harangzengését. Trianon azóta is velünk, köztünk és bennünk él. Trianonban nemcsak a hazánkat, hanem a lelkünket is szétmarcangolták! Lelkűnkben hordozzuk traumáját mi magyarok, és lelkűkben hordozzák szomszédaink is. A mesterségesen kialakított határvonal nem vette figy elembe sem a természeti adottságokat, sem a nyelvi hovatartozást, de még arra sem volt tekintettel, hogy településeket egyben hagyjon. Családok szakadtak szét, évekig, évtizedekig, nem láthatták egymást. Nagyszülők haltak meg úgy, hogy nem ismerhették meg, az anyaországban született unokáikat., és vártak, határon túl és határon innen. Vártak, hogy egyszer minden jobbra fordul, hogy egyszer újra együtt lehet testvér a testvérrel Trianonról beszélni nem volt szabad, de a gondolatokat senki nem tilthatta. Ahogy Juhász Gyula írja: „Mert nem lehet feledni, nem, soha, Amíg magyar lesz, és emlékezet. Jog és igazság becsület, remény, Hogy, volt nekünk egy országunk, eföldön, Melyet magyar erő szerzett, vitézül,” Nem akartuk, és nem is lehetett feledni. Nem lehetett feledni a kisebbségi létbe kényszerített, magyarságukat, szülőföldjüket, kultúrájukat elszántan és elkeseredetten őrző, idegen állampolgárrá vált honfitársainkat. 1920 után az anyaországtól elszakadt országrészeknek még az sem adatott meg, hogy kulturális függetlenségüket megőrizzék. Mindezek ellenére a halálra ítélt határon túli magyar kultúra hamarosan törhetetlen életerőnek adta tanújelét. Erősebb öntudatra nevelt, mint valaha. A határon túli írók, költők nem gyűlöletet szítottak, hanem a megoldást keresték, az igazság szellemében. A meg nem alkuvás erőt és bátorságot öntött a csüggedőkbe. Az elzártság, a bezártság, a nemzetivallási és politikai elnyomás ellenére erős és megrendíthetetlen öntudat mondatta nap mint nap az erdélyi, bánáti, felvidéki, vajdasági, bácskai, muravidéki, kárpátaljai, nemzettársainkkal: Magyarok maradtunk! Sokan vallják, hogy amit a történelem elvett, azt már nehéz visszaszerezni. Pedig az igazság érdekében, a közös értékrend tiszteletében, a politikai és társadalmi kultúra értelmes szabályai szerint erkölcsi kötelességünk azt a nemzet érdekében megtenni. Az eltűnő határok Európájában meg kell valósítanunk össznemzeti önrendelkezésünket a belső önbecsülésünk, helyes nemzettudatunk helyreállításával és a határokon átívelő, nemzetegyesítéssel A 2010. május 14-én alakult Fidesz Magyar Polgári Szövetség és a Keresztény Demokrata Néppárt által irányított parlament első legfontosabb feladatának tekintette, hogy törvénybe foglalja a Magyar Nemzet egyesítését, az állampolgárság megszerzésének útján. 2010. május 26-án a Magyar Parlament elfogadta a kettős állampolgárságról szóló törvényt, majd 2010. június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította, egyúttal a XX. század tragédiái által szétdarabolt Európa újraegyesítéséhez a következő törvényt alkotta: „A Magyar Köztársaság Országgyűlése tisztelettel adózik mindazon emberek, közösségeik és azok vezetői, illetve az ő emlékük előtt, akik az 1920. június 4-ei, a magyar nemzet külső hatalmak által előidézett igazságtalan és méltánytalan szétszaggattatása után áldozatvállalásukkal és teljesítményükkel lehetővé tették, hogy e tragédiát követően a magyarság mind szellemi, mind gazdasági értelemben képes volt újra megerősödni, s képes volt túlélni az ezt követő újabb történelmi tragédiákat is. Az Országgyűlés fejet hajt mindazon nők és férfiak, illetve az ő emlékük előtt, akik e küzdelemben az elmúlt 90 év során magyarságukért hátrányt, sérelmet szenvedtek, külön megemlékezve azokról, akik az életüket kényszerültek áldozni nemzeti önazonosságuk vállalásáért. A törvény kinyilvánítja, hogy a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része, az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.” Kedves Honfitársaim! A nemzeti összetartozás napja lehetővé teszi, hogy szembenézzünk a Trianon okozta nemzeti fájdalom és a 2004. december 5-ei nemzeti szégyenérzettel A kettős állampolgárság megszerzésének lehetősége, pedig lehetővé teszi, a Csonka-Magyarország határain túl élő magyar nemzettársaink számára a magyar állampolgárság megszerzését a szülőhely elhagyása nélküL A kettős állampolgárságról szóló döntéssel nem a határon túli magyarokban erősítettük meg a nemzettudatot, hanem bennünk, magyarországi magyarokban az együvé tartozás érzését! Ideje volt már, hogy ha a magyar nemzet egészéről és sorsáról beszélünk, ne fájdalommal teljen meg a lélek, hanem az együttlét örömével Egy gyógyuló és gyógyító Magyarországa és nemzetre van szükség, ahol a nemzeti összefogás, nemzeti öntudat, önbecsülés és a hazaszeretet játssza a főszerepet! A mai állampolgársági eskütétel városunk életében történelmi és ünnepi pillanat is egyben. Történelmi, mert két kontinensről Európából Ausztráliából hét országból valamint 26 településről érkeztek hozzánk Szekszárdra, hogy életük egyik legfontosabb pillanatát osz- szák meg velünk, szekszárdiakkal amikor önök, 250en magyar állampolgár- sági esküt tettek városunkban. Példát mutattak nekünk nemzettudatból önbecsülésből hazaszeretetből Köszönjük önöknek!! Történelmi ez a pillanat azért is, mert Szekszáid Megyei Jogú Város közgyűlése döntött arról hogy' Tiszteletbeli Szekszárdi Polgár címet adományoz mindannyiuk számára tiszteletünk és köszönetünk elismerése jeléül és kérjük önöket, hogy szeretet városunkat, Szekszárdot, tekintsék önök is otthonuknak! Ünnep a mai nap nemzetünk számára, hiszen azáltal hogy állampolgár- sági esküt tettek, erősítették a nemzeti összetartozás, a nemzet egymásra találásának életerejét. Ünnep a mai nap sok-sok család számára, hiszen sikerült a családokon belül is a nemzeti összetartozás érzését még jobban erősíteni azzal, hogy mindannyian hivatalosan is magyar állampolgárokká váltak. Ünnepi a mai pillanat Szekszárd számára is, mert a város legnagyobb ünnepét, a szüretei napokat a nemzeti összetartozás ünnepévé varázsolták állampolgársági eskütételükkel és kérjük, csatlakozzanak a szüreti felvonulásunkhoz, hogy városunk sok ezer lakója és vendége köszönthesse önöket, osztozhasson örömükben! Engedjék meg, hogy végezetül köszönetét mondjak mindazoknak, akik a mai megható és felemelő állampolgársági eskü szervezésében szerepet vállaltak. Kívánok önöknek sok boldogságot, sok szeretetet és jó egészséget! Isten áldja mindannyiunkat, nemzetünket és hazánkat! Hajrá, Magyarország! Hajrá, Magyarok!
