Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-09-25 / 38. szám
2011. szeptember 25. SZEKSZÁRDI ____ Eg y maroknyian az ötmillióból. Közös csoportkép a Babits-iskola előtt Középen Horváth István polgármester és Parrag Ferencné anyakönyvvezető Dudás Ferenc és családja „A MAGYAR NEMZET RÉSZE VAGYUNK" Dudás Ferenc földműves feleségével, fiával és lányával Szekszárd testvérvárosából, a ma Szerbiához tartozó Óbecséről érkezett. A kérdésre, hogy miért tartották fontosnak magyar állampolgárság felvételét, válaszuk rövid volt és egyszerű: Mert magyarok vagyunk, mindig is azok voltunk.- Mit éreztek 2004. december 5-én, amikor az anyaországi szavazók többsége úgy döntött, hogy ne kapjanak állampolgárságot a határokon kívül élő magyarok?- Furcsa érzés volt - gondolkodik el Dudás Ferenc -, hogy vagyunk, de nem vagyunk... Fia, a 21 éves Árpád, aki Újvidéken gépészetet tanul, csatlakozik édesapjához: - Azért jöttem el, mert így is bizonyíthatom, hogy én is magyar vagyok- mondja. Könyvelő édesanyja, aki a ’70-es évek közepén egy augusztus 20-án kisiskolásként néptánccsoportjukkal fellépett már Szekszárdon, így fogalmaz:- A Vajdaságban élünk, de tartjuk a magyar népszokásokat és a hitünket. Ide tartozunk, magyarok vagyunk mi is, a magyar nemzet része. „JÖVÜNK, HA KELL, A HADAK ÚTJÁN" Kovács László a 26 személyes lugosi csoport 59 éves tagja. Mivel Szekszárd és Lugos testvérváros, a 316 kilométeres távolság ellenére Szekszárdot választották az eskütétel színhelyéül- Miért tartja fontosnak, hogy magyarságát ilyen módon is kinyilvánítsa?- Egy Torda melletti kisvárosban, Aranyosdénesen születtem, s az egyetem elvégzése után költöztem Lúgosra. A szüleim, dédszüleim is erdélyiek, most, mikor összegyűjtöttem a felmenőim adatait, megtudtam, hogy déd- nagytatám magyar honvéd volt, az olasz fronton halt meg a hazáért, s nagyapám, édesapám is honvédként szolgált a magyar hadseregben. Kutyakötelességemnek érzem, hogy őseimnek ezt a tiszteletet megadjam. Az ember magyarnak szüktik és úgy is hal meg. Az utóbbi húsz évben, ha magyarországi barátaink jöttek hozzánk, mindig azt mondtam: Magyarországon magyarnak lenni nagyon köny- nyű, mert itt ők vannak többségben. Itt egy Himnuszt elénekelni, egy ko- kárdást kitűzni szabadon lehet. De odahaza egy október 6-át megünnepelni vagy március 15-én fáklyás felvonulást tartani, ahhoz már bátorság kell Ezt mi egyébként az utóbbi két évtizedben nem mulasztjuk el Igaz, beismerem, 1989-előtt nem tettük, mert egyszerűen nem volt rá lehetőség. Nekem nagyon kelkmeden emlékeim vannak már az ’50-es évekből amikor a fekete autó mindenkit elvitt, akit kormányellenesnek ítéltek meg. Egy születésnapi zsúrt lehetett tartani, ahol magyar zeneszámok is elhangzottak, de ennél többet nem engedett a hatatom, 1989-ig csírájában elfojtottak minden nemzeti megnyilvánulást.- Ön mit érzett a december 5-ei népszavazás után?- Őszintén megmondom, nem is vártam, hogy ez elsőre átmenjen, mert az akkori helyzet még nem érett meg erre a döntésre. A magyar társadalomban nem tudatosították rendesen, hogy ez mit is jelent. Sőt, elijesztették az embereket, hogy a romániai - főleg az erdélyi - munkavállalók milliói elárasztják Magyarországot, de ez nem így történt. A székely monda szerint nehéz időben a székelyek mindig abban bíztak, hogy jön Csaba királyfi a hadak útján és segíteni fog. Én a szekszárdiaknak csak ezt mondhatom - morzsol el egy könnyet a szemében -, hogyha bajban lesznek, a hadak útján mi is jövünk. A VILÁGBAJNOK Zavarkó Vilmos 23 éves óbecsei fiatalember, tizennégyszeres tekéző világbajnok, aki két hete javította meg saját világcsúcsát.- Három évig Kiskunhalason tekéz- tem, s rengeteg papírral kellett bizonyítanom egy sor dolgot azzal kapcsolatban, hogy magyar vagyok. Régóta szándékom, hogy hivatalosan is felvegyem az állampolgárságot, de nem jött össze, mert utána Szlovákiában folytattam a pályafutásomat. Most, hogy adódott ez a lehetőség, rögtön éltem vek.- Csak a versenyeken való egyszerűbb részvétel miatt fontos ez önnek?- Nem, hiszen magyar vagyok, így nevelkedtem, a szükimmel magyarul beszélünk otthon. De azért megköny- nyíti az állampolgárság az egész jövendő éktemet, mert könnyebb ksz például a klubok közötti átigazolások intézése. „HÁBORÚS BŰNÖSNEK NYILVÁNÍTOTTAK" Teleki Júlia és férje A helytörténeti kutatással is foglalkozó 68 éves Tekki Júlia, aki „Keresem az apám sírját” címmel könyvet írt Tito partizánjainak 1944-es bosszúhadjáratáról amelynek több ezer magyar esett áldozatul köztük gyerekek, asszonyok, férjével érkezett Szekszárdra. >
