Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-01-09 / 1. szám

2011. január 9. * SZEKSZÁRDI vasarnap MOZAIK Környezetvédelemről fiataloknak, színházi eszközökkel Interaktív környezetvédelmi drá­majátékot mutattak be december 21-én Szekszárdon a Kacskarin­gók Virtustársulat drámapedagó­gusai. Az ÖKO-Pannon Nonprofit Kft. kezdeményezésére színre vitt darab nézői és közreműködői az I. Béla gimnázium és informatikai szakközépiskola tanulói voltak. Az ÖKO-Pannon Nonprofit Kft. a szelektív hulladékgyűjtés országos szintű koordinációjáért felel. Közel egy évtizede keresi azokat az eszkö­zöket, amelyek segíthetnek közelebb hozni a középiskolás korosztályhoz a környezetvédelemmel és a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos kér­déseket. 2008-ban országos turnéra indította „Mi van?” című interaktív drámapedagógiai foglalkozását. A társulat azóta több mint 100 alkalom­mal lépett fel a darabbal különböző fővárosi és vidéki iskolákban. A tizenévesek környezeti szemlé­letformálása különösen fontos az ÖKO-Pannon számára, hiszen a diá­kok többsége néhány éven belül önálló életet kezd. A szervezet azt szeretné elérni, hogy a szelektív hul­ladékgyűjtés gyakorlata felnőttko­rukban is a mindennapjaik része le­gyen. A környezetvédelmi drámajá­ték egy olyan tizenéves kamasz szemszögéből láttatja a világot, aki feltűnő érzékenységet, nyitottságot mutat a környezeti kérdések iránt. A történet további szereplői a globális problémákkal nem sokat törődő csa­ládtagok és a környezetrombolást megtestesítő „sárkány”. A színdarab megkísérli áttörni a generációs önvédelem falait: szán­déka nemcsak futólag megszólíta­ni, hanem megdöbbenteni, elgon­dolkodtatni és cselekvésre kész­tetni a diákokat. A történetet a tár­sulat színészei és a diákközönség együtt alakítják, és beszélik meg. A gyerekek szabadon nyilváníthat­ják ki véleményüket, és ütköztet­hetik az előadás során vázolt néző­pontokat. A darab létrehozásában öt, a játék­ban négy társulati tag vesz részt Ha­jós Zsuzsa - író, rendező; Csordás Anett - színész-drámatanár; Urbán Zsanett - színész-drámatanár, Egervá­ri György - díszlettervező, színész- drámatanár; Nyári Arnold - projekt­vezető, színész-drámatanár. A darab valódi főszereplői azonban mégis ma­guk a diákok. A kétórás foglalkozáson műiden alkatommal legfeljebb negy­venen vesznek részt, tanáraik csak megfigyelőként vannak jelen. Önzetlenség dobozszámra A karácsony a szeretet ünnepe, ép­pen ezért nagyon fontos, hogy az együttérzés és a jó szándék az évnek ebben a szakában még inkább benne legyen az emberekben. Ennek jegyé­ben szervezték meg a Garay János Gimnáziumban immár harmadik al­kalommal a jótékonysági „cipős- doboz akciót”. Pápai János főszervező elmondá­sa szerint örül, hogy a gimnazisták­ban még mostanság sem kopott meg a segítőkészség, hiszen több száz doboznyi ajándékot sikerült szétosztani a szerényebb körülmé­nyek között élő 14 évnél fiatalabb Tolna megyei gyermekek között. Külön kiemelte Vajda Zsuzsannát és Mihatovics Ákost, ugyanis mindket­ten több mint tíz dobozzal járultak hozzá az ajándékozás sikeréhez. A december 17-ei átadáson Heilmann Józsefné, a gimnázium igazgatója, valamint Pápai János kö­szöntötték a megjelent gyermeke­ket és szüleiket. Ezután egy rövid énekes-zenés műsorral léptek fel a garays diákok, majd kiosztották az összegyűjtött csomagokat. A segéd­kező diákok elmondták; rendkívül megható volt látni a boldog arcokat a műsor közben és az ajándékosztás során is. A gimnazisták nagy aktivi­tásának köszönhetően várhatóan idén karácsonykor is meghirdetik a gyűjtést. Pekoli Miklós Szvorák Katalin: „A dalokon keresztül vallók önmagámról” A tavalyi év utolsó Léleképítőjére a ra­gyogó énekhanggal rendelkező Szvorák Katalin érkezett Szekszárdra, aki lemezei által 1986 óta ismert. Már 1980-ban .Népművészet Ifjú Mestere” díjat kapott, melyet azóta számos elis­merés követett, többek között Liszt­díj, Hungaroton-, Kodály Zohán-díj, leg­utóbb pedig az Alternatív Kossuth-díj. Közvetlen, tüneményes kisugárzású lé­nye azonnal magával ragadott, amikor a Babits művelődési ház előtt találkoz­tunk. Szvorák Katalin, felvidéki születé­sű népdalénekes-művésznő lapunknak arról is beszélt, mennyire fontos neki a magyarsága.- Milyen sűrűn tud eljutni szülőhe­lyére, a felvidéki Losoncra?- Korábban havonta látogattam el, de szüleim sajnos már 6 éve nem él­nek, így ritkábban utazom haza. Test­véreim családjaikkal a közelben, Füle­ken élnek, őket keresem fel minden családi ünnep tájékán.- Idei, a „Természet dicsérete” cí­művel együtt a 21. lemeze jelent meg. Miért a népdaléneklésre tette fel az életét?- Nagyon szerettem szavalni, feste­ni, rajzolni, mindent, ami zömmel nem a verbalitással függ össze. Úgy látszik a Jóisten mégis más irányba „terelt”, hogy egy ilyen hanggal áldott meg. An­nak ellenére, hogy nagyon irtóztam a szerepléstől amikor láttam, hogy örö­met szerzek a hangommal természe­tes lett, hogy nekem ez az utam. Műi­den ember valamilyen céllal születik, engem ebbe az irányba „küldött” az Úr. - Ön szerint mennyire fontos, hogy mi magyarok ismerjük népdalain­kat?- Nemcsak ismernünk kellene nép­dalainkat, hanem fontos lenne az is, hogy minél többen énekeljünk. Ezek­ben a dalokban annyi mindenről tu­dunk vallani: saját magunkról öröme­inkről bánatunkról Jómagam is így vagyok ezzel Korábban műiden ün­nephez megvoltak a megfelelő éne­kek, s ismertségük több évszázadon keresztül működött. Miért ez a század legyen az, amikor elfelejtjük, elhagy­juk? Ezzel mi leszünk szegényebbek, hiszen gyógyítja a lelket az éneklés. Valamikor szó szerint léteztek közös­ségek. Ezek teljes mértékben széthul­lottak, melyeket újra kell építeni mi­nél gyorsabban.- Mit jelent önnek a magyarságtu­dat?- Nehéz kérdést tett fel Aki szereti a hazáját nyelvét, s idehúzza minden gyökere, az mindennapjaiban is úgy éli meg a magyarságát, hogy tesz vala­mi jót annak a közösségnek. Olyan helyen éltem sokáig, ahol minden­nap meg kell küzdeniük az emberek­nek magyarságukért. Ha megszólal a Himnusz, azt nehéz szavakba önte­nem. Attól a mai napig óriási érzelmi többletet kapok.-Mit érzett, mikor megtudta, hogy Alternatív Kossuth-díjra jelölték?- Azt hittem, valami tévedés. Én nem vagyok a média által felkapott ember, és a jelenlegi kereskedelmi csatornák által uralt médiahelyzet­ben nem az érték a fontos. Amióta ezen a pályán vagyok, próbálok mi­nőségi színvonalat átadni a közön­ségnek.- A többnyelvű lemezei közt gyer­mekeknek szóló is van.- Igen, 2001-ben, a Hungaroton gondozásában, a Monarchia zenekar­ral jelent meg „Ispiláng” (ez az Ich spiel ein-ből eredeztethető) címmel egy közép-európai lemez, amelyen 10 nyelven énekelek gyermekdalokat. Rájöttem, a magyar nyelvű gyermek­dalok a környező népek nyelvem is hasonlóak. Ugyanúgy éneklik a más­más nemzethez tartozó, különböző anyanyelvű kicsik a csigabiga-hívoga- tót vagy a katicabogarat. Ugyanakkor a magyar gyermekek is rá tudnak han­golódni más népek dalaira. Ilyen gyer­mekdal-felvételnél is látni, annyi kö­zös dolog van, ami összeköt minket itt, Közép-Európában... Gyimóthy Levente

Next

/
Oldalképek
Tartalom