Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-05-08 / 18. szám

2011. május 8. A HEGY LEVE _ SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Nagy évjáratok nagy borainak újabb hódítása Szekszárdi történelmi borvidéki borverseny és kóstoló 2011 gi hagyományokat, a borászatban már a saját utamat járom. Próbálom a korszerű dolgokat átvenni, az érze­lem, a hagyományok nem tudnak be­folyásolni ezen a téren A kadarka ké­nyes fajta, például egyáltalán nem mindegy, hova telepítjük. Eleinkre eb­ből a szempontból abszolút hallgatok. Csakis ott szeretnék majd saját telepí­tést, ahol száz, vagy ötven évvel ez­előtt is kadarka volt. Most úgy hida­lom át a problémát, hogy bériem az ül­tetvényeket - mondta Márkvárt János boldogan, mert nem gondolta volna, hogy ennyi nagyhírű borász között a saját hazájában is lehet próféta.- Próbáljuk meg jellemezni a fo­gyasztó közönség számára is ezt a ka­darkát - javaslom.- Ez a 2009-es évjáratból való. Én is kiemelkedően jónak érzem - mondja a készítő, miután töltött is borából. - Hatvan százaléka egy hatvanéves ül­tetvényről származik, negyven száza­léka egy tízéves kordonos területről, s a kettőt házasítottam. Nagyon korán, fél év után palackoztam, ebben érlelő­dik, egyáltalán nem volt fahordóban. Véleményem szerint a kadarkánál ez egy nagyon járható út. A gyümölcsös­Foly tatás az 1. oldalról MÁRKVÁRT-KADARKA LETT A VÁROS BORA A szekszárdi borvidék zászlóshajójá­nak számító, világosabb színű, a gyü- mölcsösségből a fűszerességével kitö­rő kadarka főszerepet játszott a borvi­dék legmagasabb rangú seregszemlé­jén is. Az Év Fiatal Borásza címet is el­nyerő Ifjabb Márkvárt János.kadarkája lesz jövő május elsejéig Szekszárd Vá­ros Bora. Jani” egy könnyen szerethe­tő, népszerű figura a szakmában, aki egyszer csak úgy döntött, még az ez­redforduló tájékán, hogy nem hagyja kiveszni a szőlőtermesztés- és borké­szítés családi tradícióit A nagypapa nem kis örömére bele­vágott, s hamar bizonyított. Az ősi ha­gyományok tiszteletével, a korszerű technológia általa pénzügyileg elérhe­tő módon történő fokozatos megho­nosításával a „gyerek” a 2003-as kitű­nő évjáratból olyan bikavért csinált, amit a bordeaux-i zsűri sem tudott másban, mint aranyban mérni a né­hány évvel ezelőtti versenyen. A Márk­várt pincészet ezzel már közelített a feltörekvők közül az élcsapathoz. Az if­jú főborász járja a maga útját: bikavér, kékfrankos, kadarka, ezekre megátal- kodottan esküszik. Volt szerencsém látni és hallgatni őt, amikor a fővárosi borfesztiválon vagy éppen a szekszár­din az ország másik végéről érkező borínyenceknek ezekről a Kárpát­medencei fajtákról mély átéléssel be­szélt. Okkal tehette! Náluk a 10 hek­tár 85 százalékát ez a két vörös fajta, no meg a fehér olaszrizling teszi ki. A cabernet két fajtája csak mutatóban van, a mertot egyáltalán nincs, akad még pinot-noir, egy kis blauburger, és a saját termesztésű kadarka is, de ez még nem annyi, mint azt szeretné.. De ezt a kérdést most területbérléssel old­ja meg a fiatal borász.- Az a helyzet, hogy a szőlészetben maximálisan igyekszem követni a ré­Módos Ernő, Horváth István, Heimann Zoltán és Ferencz Vilmos a díjátadó ünnepségen mind a négy bor egyformán fontos. Ha csak érzelmileg nézzük, akkor ta­lán a kékfrankos áll hozzám a legköze­lebb. Már csak azért is, mert ezzel kell nekünk - s itt most valamennyi minő­ségben gondolkozó szekszárdi borá­szatot kell érteni -, meglepni a világot. Megmutatni, hogy a bordeaux-i és a mediterrán stílus mellett létezik egy más, nagyon is szerethető tévilág, amit mi képviselünk - mondta a két fiával a magyar borászatban párját rit­kító triót alkotó, a családi vállalkozás egészét összefogó menedzser-típusú szakember. Ifj. Márkvárt János kadarkája lesz jövő május elsejéig Szekszárd Város Bora A TAKLER PINCÉSZETÉ A CSÚCSOK CSÚCSA: 4 NAGYARANY! A legtöbb díjat, a vele járó mí­ves, népművészeti ajándéko­kat a borvidék egyik legismer­tebb pincészete, a „Takler Bor­műves Czéh” kasszírozta be. A nemzetközi szintnek meg­felelő, igen nagy nevekből ál­ló zsűri ugyanis a harmónia, a szín, a beltartalmi értékek alapján, a legjobbnak tartott borok visszakóstolása során nagy aranyat csak a Taklerék boraira adott. A 2007-es évjá­ratú Primarius Cuvée-re, a Bikavér Re- servre, a Kékfrankos Reservre, no és a hordós kategóriában a zsűri szerint a Takler-féle 2009-es Syrahnak (ez egy francia fajta) szintén nem volt párja. Még mielőtt valami azt írnánk a látszat alapján, hogy eme családi pincészet le­iskolázta a mezőnyt, idősebb Takler Fe­renc, aki 2004-ben az Év Borásza cí­met is kiérdemelte, óva int ettőL - Ha valaki bepillant a részletekbe a pontszámokba, láthatja: olykor szinte csak nüanszok döntöttek - ezúttal a javunkra. Hogy melyik bor áll hozzám legközelebb, melyhez fűzök nagy re­ményeket az elkövetkezendő borver­senyeken, vagy éppen a piacon? Nem tudok egyet sem kiemelni, vagyis főiskola aulájában tartott aranyérmes bemutatón kóstolhatta. Itt több száz borkedvelő is megjelent a városból és 30 km-es vonzáskörzetéből. De volt az élményért belépőjegyet is váltó vendé­gek között - elfogadva a szekszárdi fő­iskolai kar meghívását - több Szom­bathelyről érkező is. Behatóan ismer­kedett a szekszárdi vörös fajtákkal Hor­váth István szekszárdi polgármester társaságában Szekó József, Mohács el­ső embere is. Örvendetes módon a borínyencek közel egyharmada már hölgy volt, akik remek, a hangulatot föl­dobó szimbólumai voltak a szombat estébe hajló, hőn óhajtott, kulturált borfogyasztásnak. B.Gy. HÖLGYBOR-ÍNYENCEK A mély bíborban pompázó,hosszan a „szájban maradó”, sok gyümölcsízt egyesítő, majdnem likőrös vastagságú nedűket - a legeredményesebb terme­lőkét - a szakmabeliek az ünnepség helyszínén, a katolikus közösségi ház­ban, a nagyközönség pedig délután, a Takler Ferencnek (balról) Eszterbauer János adja át a díjjal járó népművészeti tálat séget, a szőlőaromákat, úgy általában a szekszárdi ízvilágot ez a technológia jobban kihozza és megtartja, mintha fahordóban érlelnénk. Azért a szeren­cse is kellett, hogy ezt a bort elkészíthettem. Az utóbbi há­rom nagy évjárat közül a ka­darkának leginkább a 2009- es év kedvezett. Ekkor tud­tuk a leginkább késleltetni ennek a valóban szinte min­denre érzékeny fajtának a szüretelését, s ez a nagy mi­nőség szempontjából rendkí­vül fontos volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom