Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2011-04-17 / 15. szám
, SZEKSZÁRDI m$ämnap LISZT FE1EMCRE EMLÉKEZÜNK 2011. április 17. Dr. Hadnagy Albert: Liszt szekszárdi kapcsolatairól 6. „Ebben a dolgozatban a Tolna Megyei Levéltárban őrzött Augusz család levéltárának irataiból 28 levél és más dokumentum Lisztre vonatkozó anyaga került feldolgozásra. Az anyag felkutatása, reprezentatív összeállítása a Szekszárdi Állami Levéltár nagyérdemű, elhuny igazgatójának hézagpótló, nagy szaktudást, hivatásszeretetet igénylő munkája volt. 1967-ben bekövetkezett halála megfosztotta attól, hogy a rendelkezésére álló gazdag anyagból Liszt és Szekszárd, azaz Liszt és báró Augusz Antal kapcsolatát minden vonatkozásában feldolgozza. Hátrahagyott dolgozata előkészítő munkaként íródott, s mint ilyen, kiegészítésekre, átdolgozásra szorult. Ez a feladat a dolgozat lektorára hárult. Dr. Prahács Margit a levéltári anyag kiválasztásának nagy és fáradtságos munkáját megillető kollegiális kegyelettel vállalkozott arra, hogy dr. Hadnagy Albertnek a címben meghatározott témakörét, s ezzel a témakörrel összefüggő, másutt őrzött iratanyag már megjelent Liszt-levelek, a Liszt-irodalom és korabeli sajtótudósítások adataival kiegészítse és az egész dolgozatot a szükséges módosításokkal és jegyzetekkel ellássa. Reméljük, hogy a tanulmány posztumusz megjelentetését ilyen módon elősegítve dr. Hadnagy Albert kívánságának is eleget tettünk: felhívtuk a figyelmet a báró Augusz család levéltárában rejtőző nagy értékekre." A szerkesztő A fenti sorokat dr. Puskás Attila, a Tanulmányok Tolna megye történetéből című könyvsorozat szerkesztője írta, a sorozat II. kötetében megjelent tanulmány előszavaként. A Liszt-emlékév jegyében dr. Hadnagy Albert munkáját az egykori főlevéltáros lánya, dr. Gutái Miklósné hozzájárulásával folytatásokban közöljük, tisztelegve ezzel a kiváló szakember és a híres zeneszerző emléke előtt is. Liszt második látogatása Szekszárdon 1865. szeptember 2-9. E látogatás Liszt „Szt. Erzsébet legendája” c. oratóriumának pesti ősbemutatójához kapcsolódik. A Mester már az 1858. évi leveleiben emlegeti készülő nagyszabású oratóriumát, amelyben magyarországi Szt. Erzsébetnek, a Weimarhoz közeli Wartburg egykori legendás úrnőjének akar zenei emléket állítani. Ehhez a témához történeti adatokra, egyházi énekekre, himnuszokra, antifonákra van szüksége. Liszt Danielik János egri apátnak írt ebben az ügyben, akinek akkoriban megjelent Szt. Erzsébet életéről szóló könyvét maga is megszerezte. Liszt levelét Augusz közvetítette Danieliknek, mint ahogy ő volt az, aki a zenei szakemberrel, Mosonyival, a leghathatósabban elősegítette Liszt óhajának teljesítését, így' a jó barát már a nagy mű megírásának előkészületeiben is segítőként szerepel, hogy azután a bemutató előadásán, 1865. augusztus 15-én tanúja lehessen annak a nagy sikernek, mely a magyar fővárost ebből az alkalomból a nemzetközi zeneélet központjává emelte. Hogy milyen óriási volt az érdeklődés Liszt hangversenye iránt, mi sem bizonyítja jobban, mint Danieliknek Auguszhoz intézett levele augusztus Iáén, a Szt. Erzsébet bemutatásának előestéjén: „Kedves Barátom, Első leveledet pénteken dél felé vettem, épen, midőn Liszt, ki az nap nálam ebédelt, - ebédre megérkezett. Ekkor már valamennyi jegy mind a három előadásra le volt foglalva, s Liszt és Reményi sem tudtak nekem segíteni, hogy jegyhez juthassak, ha csak valaki önkénytesen a magáét átengedni nem akarná. így történt, hogy még aznap este elhatározták, hogy hétfőn reggel generál-próbát tartanak, s erre a közönséget épen olly áru jegy mellett, mint a többi rendes, bebocsátandják. Megrendeltem tehát öt körszéket, azt gondolván, hogy vasárnap, azaz tegnap megérkezel. Tegnap félnégyre meghozta az inasom, ki írásomat hozzád átvitte óhajtásod szerint, utóbbi két rendbeli leveledet, mellyben írod, hogy csak hétfőn érkezel meg. Felette fájlalnám, hogy felfáradván, az előadáson meg nem jelenhetnétek belépti jegy hiánya miatt. Reményi említette, hogy a prímás számára egy páholy van fenntartva, figyelmeztettem tehát mind őt, mint Lisztet, hogy az esetre, ha a prímás, a mi valószínű, nem lesz jelen, ezen páholyt engednék át nekünk. Mit végeztek? szóra nekem tudtul nem adták. Úgy hiszem, hogy a papok ezt alkalmasint maguknak foglalták le, mert a prímás bizonyosan megfizette. Te csak bejuthatsz valamikép, ha mindjárt az Orchester közé, csak, - de mi leend a Báróné s a két baronesszel? Igen fájlatom, hogy leheteden volt számotokra a helyeket megszereznem. Rajtam bizony nem múlt Elvárlak örömmel, - délután tán még személyesen szólhatsz Lisztnek, s ha van még mód, bizonyosan segíteni fog, mert rendkívül örül feljövetelednek. Különben nehéz őt benn kapni.” Ezek után lássuk, hogy az előkészület izgalmai, a bemutató, az óriási sikerű Liszt-hangversenyek lezajlása után az ezt követő szekszárdi látogatásról mit mond a legilletékesebb, s legfőbb forrásunk, a helyszíni elbeszélő Augusz Anna naplója. Az Augusz- család iratai között nemrég megtaláltam a legidősebb gyermeknek, Annának e francia nyelven írt naplóját, amelyben a 18 éves fiatal lány annyi kedvességgel és hűséggel számol be Liszt náluk töltött nyolc napjáról, hogy leírása, mint történeti forrásmunka is nagy érdeklődésre tarthat igényt. Az Anna gyöngybetűivel teleírt 21 oldal, az elmúlt száz év alatt megsárgult kis füzet Eredeti francia, betű szerint közölt szövegében és ezzel párhuzamos magyar fordításban először kerül nyilvánosságra a Liszt-irodalom kiegészítéseként. Emlékezés a mi nagyszerű Abbénk - Liszt Ferenc - szekszárdi tartózkodására 1865. szeptember1 Liszt abbé volt szíves nálunk Szekszárdon egy hetet tölteni. Századunk e legnagyobb és legnemesebb emberének látogatása olyan nagy öröm és boldogság volt számunkra, hogy megpróbálom újra feleleveníteni a vele töltött boldog pillanatokat azért, hogy ezek az egész életre szívünk legmélyébe vésett drága pillanatok, ezek a kellemes emlékek, írásba is foglaltassanak. Bár mindenkinek kikiálthattam volna egész családunk, és velünk együtt Szekszárd városának örömét, mikor 1865. szeptember 2-án e szavakat hallottuk: „Liszt abbé érkezik!” És valóban, néhány pillanat múlva a kocsi, mely oly drága személyt hozott magával, berobogott házunk tornácára: a jó Liszt abbé és kísérete, lánya Cosi- ma, Bülow báróné, báró Bülow, Reményi Ede, Plotényi Nándor és Rosty Pál urak szálltak ki belőle2. Nem tudnám leírni mindnyájunk boldogságát, mikor élő szóval üdvözölhettük Lisztet, és örülhettünk a viszontlátásnak. Nem lehet leírni azt a kimondhatatlan jóságot, ami nemes arcáról sugárzik, angyali mosolyát, ha időnként lányára néz, vagy hozzá intézi szavát. Úgy tetszik, mintha nemes lelke állandóan saját, fenséges és páratlan melódiáit hallgatná. Nagy jósága és megértése nemcsak barátai, de mindenki iránt érvényesül, nemcsak a zenében, hanem a szíveken is uralkodik! - Minél jobban megismerjük, annál jobban átérezzük a tiszteletet, mellyel mind lángelméjének és lelki nagyságának, mind szép zenéjének tartozunk. És hogyan írjuk le kedvenc lányát, Cosimát, a gyermeki szeretet mintaképét? Szép arcáról a szív jósága, atyjára emlékeztető nemes mosoly sugárzik, szemei kékek, haja szőke; nagyon hasonlít Lisztre; igen magas, minden mozdulata kecses. Liszt megérkezése után vendégeinket szobáikba vezettük; szegény Bülow annyira gyengélkedett, hogy tüstént ágyba feküdt. Lábjegyzetek: 1. Az Augusz-család minden tagja rajongó hódolója volt Liszt lángelméjének. Anna a legidősebb az öt gyermek közül (Anna, Hetén, Klára, Antal Imre) ebben a légkörben nőtt fel így nem csodálhatjuk, ha 18 évének szinte imádásszerű csodálatával nézett fel házuk világhírű vendégére. Naplója érezteti, hogy szinte élvezi a magasztaló jelzőket s nem telik be folytonos ismétléseikkel 2. Az egész társaság a „Szt. Erzsébet legendája” c. oratórium augusztus 15-én megtartott bemutatójára jött össze Pesten. A hangversenyt a szerző vezényletével a Nemzeti Zenede 25 éves évfordulójának alkalmából rendezték. Liszt augusztus 8-tól Schwendtner Mihály, belvárosi apátplébános vendégeként, a legsokoldalúbb szerepléssel: mint szerző, karmester, zongora- művész - önállóan, majd Reményi és Plotényi közreműködésével - tevékenykedett. Ennek a zsúfolt programnak a lebonyolítása, majd az esztergomi és fóti kirándulás után a szekszárdi látogatás egy kis üdülést, pihenést jelentett Liszt és kísérete számára. (Folytatjuk.)
