Szekszárdi Vasárnap, 2011 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2011-04-17 / 15. szám

, SZEKSZÁRDI m$ämnap LISZT FE1EMCRE EMLÉKEZÜNK 2011. április 17. Dr. Hadnagy Albert: Liszt szekszárdi kapcsolatairól 6. „Ebben a dolgozatban a Tolna Me­gyei Levéltárban őrzött Augusz család levéltárának irataiból 28 le­vél és más dokumentum Lisztre vo­natkozó anyaga került feldolgozás­ra. Az anyag felkutatása, reprezen­tatív összeállítása a Szekszárdi Álla­mi Levéltár nagyérdemű, elhuny igazgatójának hézagpótló, nagy szaktudást, hivatásszeretetet igény­lő munkája volt. 1967-ben bekövetkezett halála megfosztotta attól, hogy a rendel­kezésére álló gazdag anyagból Liszt és Szekszárd, azaz Liszt és bá­ró Augusz Antal kapcsolatát min­den vonatkozásában feldolgozza. Hátrahagyott dolgozata előkészítő munkaként íródott, s mint ilyen, kiegészítésekre, átdolgozásra szo­rult. Ez a feladat a dolgozat lektorá­ra hárult. Dr. Prahács Margit a le­véltári anyag kiválasztásának nagy és fáradtságos munkáját megillető kollegiális kegyelettel vállalkozott arra, hogy dr. Hadnagy Albertnek a címben meghatározott témakörét, s ezzel a témakörrel összefüggő, másutt őrzött iratanyag már meg­jelent Liszt-levelek, a Liszt-irodalom és korabeli sajtótudósítások adatai­val kiegészítse és az egész dolgoza­tot a szükséges módosításokkal és jegyzetekkel ellássa. Reméljük, hogy a tanulmány posztumusz megjelentetését ilyen módon elősegítve dr. Hadnagy Al­bert kívánságának is eleget tet­tünk: felhívtuk a figyelmet a báró Augusz család levéltárában rejtőző nagy értékekre." A szerkesztő A fenti sorokat dr. Puskás Attila, a Ta­nulmányok Tolna megye történeté­ből című könyvsorozat szerkesztője írta, a sorozat II. kötetében megjelent tanulmány előszavaként. A Liszt-em­lékév jegyében dr. Hadnagy Albert munkáját az egykori főlevéltáros lá­nya, dr. Gutái Miklósné hozzájárulá­sával folytatásokban közöljük, tisz­telegve ezzel a kiváló szakember és a híres zeneszerző emléke előtt is. Liszt második látoga­tása Szekszárdon 1865. szeptember 2-9. E látogatás Liszt „Szt. Erzsébet legen­dája” c. oratóriumának pesti ősbemu­tatójához kapcsolódik. A Mester már az 1858. évi leveleiben emlegeti készülő nagyszabású oratóriumát, amelyben magyarországi Szt. Erzsébetnek, a Weimarhoz közeli Wartburg egykori legendás úrnőjének akar zenei emlé­ket állítani. Ehhez a témához történe­ti adatokra, egyházi énekekre, himnu­szokra, antifonákra van szüksége. Liszt Danielik János egri apátnak írt ebben az ügyben, akinek akkoriban megje­lent Szt. Erzsébet életéről szóló köny­vét maga is megszerezte. Liszt levelét Augusz közvetítette Danieliknek, mint ahogy ő volt az, aki a zenei szakember­rel, Mosonyival, a leghathatósabban elősegítette Liszt óhajának teljesítését, így' a jó barát már a nagy mű megírásá­nak előkészületeiben is segítőként sze­repel, hogy azután a bemutató előadá­sán, 1865. augusztus 15-én tanúja le­hessen annak a nagy siker­nek, mely a magyar fővárost ebből az alkalomból a nem­zetközi zeneélet központjá­vá emelte. Hogy milyen óriási volt az érdeklődés Liszt hang­versenye iránt, mi sem bi­zonyítja jobban, mint Danieliknek Auguszhoz in­tézett levele augusztus Iá­én, a Szt. Erzsébet bemuta­tásának előestéjén: „Ked­ves Barátom, Első leveledet pénteken dél felé vettem, épen, midőn Liszt, ki az nap nálam ebédelt, - ebéd­re megérkezett. Ekkor már valamennyi jegy mind a há­rom előadásra le volt foglal­va, s Liszt és Reményi sem tudtak nekem segíteni, hogy jegyhez juthassak, ha csak valaki önkénytesen a magáét átengedni nem akarná. így történt, hogy még aznap este elhatározták, hogy hétfőn reggel ge­nerál-próbát tartanak, s erre a közön­séget épen olly áru jegy mellett, mint a többi rendes, bebocsátandják. Megrendeltem tehát öt körszéket, azt gondolván, hogy vasárnap, azaz tegnap megérkezel. Tegnap félnégyre meghozta az ina­som, ki írásomat hozzád átvitte óhaj­tásod szerint, utóbbi két rendbeli le­veledet, mellyben írod, hogy csak hét­főn érkezel meg. Felette fájlalnám, hogy felfáradván, az előadáson meg nem jelenhetnétek belépti jegy hiánya miatt. Reményi említette, hogy a prímás számára egy páholy van fenntartva, figyelmeztet­tem tehát mind őt, mint Lisztet, hogy az esetre, ha a prímás, a mi valószínű, nem lesz jelen, ezen páholyt enged­nék át nekünk. Mit végeztek? szóra nekem tudtul nem adták. Úgy hiszem, hogy a papok ezt alkalmasint maguknak foglalták le, mert a prímás bizonyosan megfizette. Te csak bejuthatsz valamikép, ha mindjárt az Orchester közé, csak, - de mi leend a Báróné s a két baronesszel? Igen fájlatom, hogy leheteden volt szá­motokra a helyeket megszereznem. Rajtam bizony nem múlt Elvárlak örömmel, - délután tán még személyesen szólhatsz Lisztnek, s ha van még mód, bizonyosan segíteni fog, mert rendkívül örül feljöveteled­nek. Különben nehéz őt benn kapni.” Ezek után lássuk, hogy az előkészü­let izgalmai, a bemutató, az óriási sike­rű Liszt-hangversenyek lezajlása után az ezt követő szekszárdi látogatásról mit mond a legilletékesebb, s legfőbb forrásunk, a helyszíni elbeszélő Augusz Anna naplója. Az Augusz- család iratai között nemrég megtalál­tam a legidősebb gyermeknek, Anná­nak e francia nyelven írt naplóját, amelyben a 18 éves fiatal lány annyi kedvességgel és hűséggel számol be Liszt náluk töltött nyolc napjáról, hogy leírása, mint történeti forrás­munka is nagy érdeklődésre tarthat igényt. Az Anna gyöngybetűivel tele­írt 21 oldal, az elmúlt száz év alatt meg­sárgult kis füzet Eredeti francia, betű szerint közölt szövegében és ezzel párhuzamos magyar fordításban elő­ször kerül nyilvánosságra a Liszt-iro­dalom kiegészítéseként. Emlékezés a mi nagyszerű Abbénk - Liszt Ferenc - szekszárdi tartózkodására 1865. szeptember1 Liszt abbé volt szíves nálunk Szekszár­don egy hetet tölteni. Századunk e leg­nagyobb és legnemesebb emberének látogatása olyan nagy öröm és boldog­ság volt számunkra, hogy megpróbá­lom újra feleleveníteni a vele töltött boldog pillanatokat azért, hogy ezek az egész életre szívünk legmélyébe vé­sett drága pillanatok, ezek a kellemes emlékek, írásba is foglaltassanak. Bár mindenkinek kikiálthattam volna egész családunk, és velünk együtt Szekszárd városának örömét, mikor 1865. szeptember 2-án e szavakat hal­lottuk: „Liszt abbé érkezik!” És való­ban, néhány pillanat múlva a kocsi, mely oly drága személyt hozott ma­gával, berobogott házunk tornácára: a jó Liszt abbé és kísérete, lánya Cosi- ma, Bülow báróné, báró Bülow, Re­ményi Ede, Plotényi Nándor és Rosty Pál urak szálltak ki belőle2. Nem tudnám leírni mindnyájunk boldogságát, mikor élő szóval üdvö­zölhettük Lisztet, és örülhettünk a vi­szontlátásnak. Nem lehet leírni azt a kimondhatatlan jóságot, ami nemes arcáról sugárzik, angyali mosolyát, ha időnként lányára néz, vagy hozzá inté­zi szavát. Úgy tetszik, mintha nemes lelke állandóan saját, fenséges és pá­ratlan melódiáit hallgatná. Nagy jósága és megértése nemcsak barátai, de mindenki iránt érvényesül, nemcsak a zenében, hanem a szíve­ken is uralkodik! - Minél jobban meg­ismerjük, annál jobban átérezzük a tiszteletet, mellyel mind lángelméjé­nek és lelki nagyságának, mind szép zenéjének tartozunk. És hogyan írjuk le kedvenc lányát, Cosimát, a gyermeki szeretet minta­képét? Szép arcáról a szív jósága, aty­jára emlékeztető nemes mosoly su­gárzik, szemei kékek, haja szőke; na­gyon hasonlít Lisztre; igen magas, minden mozdulata kecses. Liszt meg­érkezése után vendégeinket szobáik­ba vezettük; szegény Bülow annyira gyengélkedett, hogy tüstént ágyba feküdt. Lábjegyzetek: 1. Az Augusz-család minden tagja rajongó hódolója volt Liszt lángelmé­jének. Anna a legidősebb az öt gyer­mek közül (Anna, Hetén, Klára, An­tal Imre) ebben a légkörben nőtt fel így nem csodálhatjuk, ha 18 évének szinte imádásszerű csodálatával né­zett fel házuk világhírű vendégére. Naplója érezteti, hogy szinte élvezi a magasztaló jelzőket s nem telik be folytonos ismétléseikkel 2. Az egész társaság a „Szt. Erzsé­bet legendája” c. oratórium au­gusztus 15-én megtartott bemutató­jára jött össze Pesten. A hangver­senyt a szerző vezényletével a Nem­zeti Zenede 25 éves évfordulójának alkalmából rendezték. Liszt au­gusztus 8-tól Schwendtner Mihály, belvárosi apátplébános vendége­ként, a legsokoldalúbb szerepléssel: mint szerző, karmester, zongora- művész - önállóan, majd Reményi és Plotényi közreműködésével - te­vékenykedett. Ennek a zsúfolt prog­ramnak a lebonyolítása, majd az esztergomi és fóti kirándulás után a szekszárdi látogatás egy kis üdü­lést, pihenést jelentett Liszt és kísé­rete számára. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom