Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-02-14 / 6. szám
, SZEKSZÁRDI YA$4RN4P MOZÄIK 2010. február 14 Múltidéző irodalmi séta Németh Judit tartott előadást a várostörténeti klubban Baka István, Illyés Gyula és Mészöly Miklós Léleképítő: Takaró Mihály Tormay Cécile-ról Takaró Mihály irodalomtörténész a méltatlanul elfelejtett, Nobel-díjra jelölt Tormay Cécik-ről tart előadást a Léleképítő sorozat következő, február 22-ei alkalmán a Babits Mihály Művelődési Ház színháztermében. Az író, műfordító és közéleti szereplő Tormay Cécile 1876-ban Budapesten született. Német, olasz, francia, angol és latin nyelven eredetiben tanulmányozta a világirodalmat. Első sikeres regénye az Emberek a kövek közt (1911) volt, mely a kisemberek életét ábrázolta. A Régi ház (1914) című családregénnyel a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi díját nyerte eL Legismertebb műve a Bujdosó könyv (1921- 22). A naplószerű regény az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság időszakáról szól, és német, angol és francia nyelven is megjelenve világsikert aratott. Az 1918-19 évek fordulóján létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevű szervezetet, az I. világháború során kivérzett magyarság újraélesztésére. 1936-ban Hankiss János, Horváth János, Pap Károly és Pintér Jenő, 1937-ben ugyanez a négy ajánló és Fredrik Böök jelölték a Nobel-díjra. A Közjóért díjas Németh Judit, az Illyés Gyula Megyei Könyvtár munkatársa 1992 és 2005 között dolgozott a Szekszárdi Vasárnapnak. A város életének elmúlt 50 évéből, így - a gyermekkorában átélt fontos eseményeken át - az újságnál töltött időszakáig válogatta össze „kedves emlékeit”... Gyimóthy Levente Azt a számtalan, a város irodalmi életével foglalkozó újságcikket, melyek egy szekszárdi lokálpatrióta összejövetelen valóban nem hiányozhatnak. Már visz- szaemlékezése elején megismerkedhettünk egy 1956-ban még létező értékes kulturális lappal, a Sárközzel, melyben a szép emlékű Csányi László újságíró, s a rendszerváltás kultuszminisztere, Andrásfalvy Bertalan is alkotott, aki abban az időben a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban dolgozott... Szemünk elé képzelhettük a parókiát, ahol Németh Judit szülei és az eredetileg Molnár, később Mészöly Miklós családja folytattak nagy beszélgetésekét. Aztán láthattuk azt is, ahogy a rendszer- váltás éveiben, a szüreti napokon írók, politikusok, diplomaták hada lepte el a Művészetek Házát, s a bolgár, orosz, szlovák, német cseh, lengyel alkotók krémje tartott „irodalmi ankétokat” a hogyan továbbróL.. „A monarchia kupolája eltűnt, s most a hamu alatt felizzott a parázs” - idézte a korra utalva az előadó Mészöly gondolatait. És azt, ahogy az író 1992-ben városunkról fogalmazott: „...nagy a változás, sok új épület van, de Szekszárd oldott arculata nem változott.. minden nemzet felé nyitott, pici urbis, mindenféle nép lakja”. Németh Judit szeretett gimnáziuma, a Garay felé fordulva megjegyezte: „van alma materem, túl a 70en!” Aztán felidéztük, miként nyitotta meg 1973-ban, a költő születésének centenáriumán az idős Illyés Gyula a Babits Ház állandó kiállítását. Megyénk szülötte, Illyés, aki a Parlamentben fel merte tenni a kérdést Kádár Jánosnak: „de mi lesz az erdélyi magyarokkal?”, s akinek éltében nem volt hálás a megye - fogalmazott az előadó. Hallhattuk aztán 1992-ből a szekszárdi Csalog Zsolt szociográfust, ki az említett évben megjegyezte: „Szekszárdon nem vált el az értelmiség és a dzsentri társadalom: a barát barát maradt, nen izraelita, vagy magyar”. S kinek apji Csatogovics József a háború alatt múzeum igazgatójaként átvette a Zs nagóga főrabbijától, Rubinstein b; csitól harmóniáját, mert megbízó hogy vigyázzon rá, míg haza nem tér. Felidéztük aztán az örökké bohér Gyurkovics Tibort, aki '94 őszén a réj kispipában elfogyasztott ebédjét rát tott hússal, uborkasalátávaL O az, 1 örök nosztalgiával gondolt vissza Szel szárdra, melynek „belső tere” szerint „világít, s kiragyog”. Megjelent képzi letben az Európába utat mutat Csengey Dénes, vagy a csont sován Baka István, ki 1966-ig ki sem mozdu a városból s akit annyira szerette egészségügyis diáklányok, hogy „Ki nyörgés lányom életéért” verse mia kötete megjelenésének napján felvás rolták az összes példányt.. Megbűnhődte már e nép...! Régi osztálytársam hívott nemrég telefonon, hogy lemondja az osztálytalálkozóra kapott meghívót. Ő ma egy kis faluban él családjával, ahol két gyermeket nevelnek. A hangján érezhető volt, valami történt velük. Faggatózásomra nehezen, de elpanaszolta, hogy a gyerekek iskolába szállítása miatt, most nem tudja finanszírozni az utazása költségeit. Kérdésemre, hogy mi változott meg náluk, szomorúan mesélte, hogy tavaly bezárták a településük általános iskoláját. Csodálkozásomra elmondta, hogy a bezárás oka az volt, hogy a megpályázott állatni pénzből egy fillért sem kaptak. És nem is indokolták hosszadalmason az állami hivatalnokok, hogy miért ítélték halálra ezt az iskolát is, de ha iruiokolták volna, valószínűleg akkor is csak annyit írtak volna, hogy "mert csak". Ha halljuk majd a sikerpropagandát, hogy milyen államháztartási megtakarításokat ért el a pénzügyi vezetés, emlékezzünk a bezárt, nagy hagyományokkal bíró iskolák hosszú listájára is. Több mint húsz éve, netnzetközi felzúdulás kísérte a kommunista Ro mánia barbár faluromboló tervét, ma az EU tagjaként Magyarországon, a kormány tervei alapján, simán meg lehet tenni azt, hogy halálra ítélik falcainkat. Vasútvonalak megszüntetése, a buszközlekedés lehetetlenné tétele, a falusi kis posták bezárása, az iskola bezárások, a betöltetlen háziorvosi praxisok, az évek óta tartó önkormányzati fonások csökkentése, ez a magyar vidékrombolás kormányzati receptje. Mi lesz ennek a következménye? Még nagyobbra növő Budapest, ami minden erőfonást magába nyel zsúfolt, élhetetlen, koszos nagyvárosok, csellengő étetek, külföldre távozó fiatalok, megszűnő falusi életforma, eltűnő hagyományok. Sokmindent fogunk még visszasírni ezekből az eltűnő értékekből Késő lesz, amikor az asztmás, allergiás, tömegfóbiás, depressziós városi tömegeket kell majd gyógyítani valahogy, a csőd szélére taszított kórházakban. Vajon a baloldali kortnányok szerint mikor leszünk elég gazdagok ahhoz, hogy a legfontosabbra, az emberek tudásának növelésére, egészségük javítására, erkölcsi megerősítésükre a mindezeket megillető összeget fordítsák? Tud-e valaki mutatni egyetlen országai cdiol az oktatás, az egészségügy, a közigazgatás, az igazságszolgáltatás és más közszolgáltatások le- züllesztése árán sikerült tartós gazdasági fellendülést elérni? Van azért valami megnyugtató abban, hogy kormányunk figyelme mennyi mindenre kitetjed En azt gondolnám, hogy minden idejüket leköti az állam működtetése, irányítása, nem beszélve a düledező gazdaságról növekvő munkanélküliségről stb. Hát nem! Nincs az a rossz helyzel nincs az lesújtó nemzetközi vélemény, hogy III ről-hétre ne jutna idő egy kis ideológü harcra: nemrég a fenyegető ókoi zervatizmus, rasszizmus, most pedt az orvosok ellen. Az embernek már c az érzése: megtehet ez a küzdelem nu ga a kormányzás, de legalábbis hasa, ló súlyt képvisel mint a társadalmi általában jobban érintő kérdések. Szerintem az effajta megnyilatk zások, egy jottányit setn szorítja vissza a szélsőségeket, s visszalekit ve a történelemre, még jó, ha nei erősödnek meg ezáltal... Az ellenük való küzdelemül ugyanis elsősorban nem az ideolóy ai harc a megfelelő terepe, hanem gazdaság- és társadalompolitika. Mondhatnám: az az igazán c mokrata, aki jó gazdaság- és társ dalompolitikát csinál nem adósít, el véglegesen az országot és a kisle, püléseket, nem zárkózik el az égé társadalmi problémák megvitató: elől nem engedi, hogy a társadat) egyre nagyobb szelete jusson kilát tálán helyzetbe. Hollandus Zsc
