Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-10-17 / 36. szám

2010. október 17. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK , SZEKSZÁRDI vasárnap 9 Erkölcs, bűn, bűncselekmény Illés László: „Nem ébredhetek rendre azzal, hogy én rendőrkapitány voltam” Ülés László: A gyerekeknek nincs kapaszkodójuk, gyökértelenné váltak Legutóbb Hunyadi Ferenc építő­ipari vállalkozó volt e hasábok vendége, aki a jelképes staféta­botot egy olyan férfiúnak adta to­vább, akire érdemes figyelniük a nyugdíjba vonultaknak, de azok­nak is, akik még nyugdíj előtt áll­nak. Illés László - immár harma­dik éve - nyugalmazott rendőr al­ezredessel sűrű elfoglaltsága okán nem volt egyszerű időpontot egyeztetni. Hát jól csinálja, annyi bizonyos! V. Horváth Mária- Szerettem és szeretem hasznosan töl­teni az időmet, legyen szó akár munká­ról, akár hobbiról vagy szórakozásról. Jó néhány kollégámnál tapasztaltam, hogy nyugdíjba vonulásuk után alig egy héttel már nem tudtak magukkal mit kezdeni. Ebből is okulva már évek­kel korábban elkezdtem készülni erre a „másik életre”. Elgondoltam, mi min­dennel foglalkoznék szívesen, s kíno­san ügyeltem arra, hogy már az első nyugdíjas napomon is legyen dolgom. Nem szerettem volna szembesülni a fe­leslegesség érzésével, sem azzal, hogy nem tartozom sehova. Tamási Áron azt mondta, azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne. Szerin­tem ezen túl még azért is, hogy legye­nek olyan feladataink, amelyek elvégzé­se másoknak is jó.-‘Nagyon jó munkakapcsolatunk volt, különösen akkor, amikora Tol­na Megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésbiztonsági osztályát ve­zette. Számomra már akkor kide­rült, hogy rajong Tamási Áronért - Ez így igaz, sőt minden évben el­megyünk Farkaslakára, és megkoszo­rúzzuk a síremlékét. Csíksomlyóra is járunk, már öt esztendeje. Mélyen megérintett a búcsú szelleme és min­den, amit ott tapasztaltam. Egy közeli településen lakó családdal mély barát­ság alakult ki.- Milyen típusú barátság?- A dolog úgy indult, hogy Mariannák, a húgomék - akik hívő katolikusok, a vásárosdombói egyházkerület tagjai - összebarátkoztak a plébánossal Kutas Attila csodálatos fiatalember. Rávette húgomékat, ők pedig bennünket, hogy zarándokoljunk el a csflcsomlyói búcsú­ra. Vonakodva mondtunk igent. El nem hiszi, hogy milyen példás szellemi ide­genvezetést kaptunk Kutas Attilától A nyolcszáz kilométeres út minden perce tartalmas volt. Egy csíkmindszenti csa­ládnál, Nagy Eleméréknél volt a szállá­sunk. Nagyon szívélyesek voltak, és mély; úgy érzem, halálig tartó barátság ala­kult ki közöttünk. Azóta többször jár­tunk náluk, ők pedig nálunk. Szüret, disznóvágás... Feleségemet is megra­gadta e szép, önzetlen családi kapcso­lat, és a gyermekeinket is „megfertőz­tük”. Elemérék kisebbik lányunk nem rég tartott esküvőjén is itt voltak. Az ő nagyobbik lányuk székely népviselet­be öltözött, s ő .vitte a gyűrűpárnát.- Kisebbik lányukat említette, tehát nagyobb is van.- Igen. Gabriella az idősebb, ő ma­gyar-olasz szakos középiskolai tanár. Három évig tanított az I. Bélában, je­lenleg kisbabát vár. A közgazdász vég­zettségű Zsuzsanna férjével együtt itt lakik Szekszárdon, s egy telefonos cég munkatársa.- Felesége?- Etelka a most megint közigazgatási hivatalnak nevezett intézményben dolgozik, közlekedésigazgatással foglal­kozik. Korábban szintén rendőr volt.- Akijárt már Erdélyben, az jól tud­ja, milyen más világ van ott, s milye­nek az ott élők.- így van, de öt év múltán azt is lá­tom, miként idomulnak ők is a mai vi­lághoz. Kezdenek elfogyni azok a régi emberi kapcsolatok vagy a gazdálko­dáshoz kötődő szokások, mert ott sem „éri meg”, ahogyan faluhelyen nálunk is mondják. Nem éri meg te­henet fejni, így tartálykocsik szállítják a tejet Csíkszeredába. Pedig a gyógy- füvekkel telített legelőre kihajtott te­henek tejét ihatnák.- Paks után Tamásiban lett rendőr- kapitány, onnan ment nyugdíjba - saját döntésére. Én a korábbi idő szak miatt remek közlekedési szak­emberként tartom számon. Van egy alapítvány...- A Tolna Megye Közlekedésbiz­tonságáért Alapítvány kuratóriumi el­nöke vagyok, és elméleti tárgyakat ok­tattam és oktatok a TIR Suliban. Nyugdíjba menetelem óta a Megyei Bűnmegelőzési Bizottságban tény­kedtem, „társadalmi munkában”. A megye középiskoláiban több ezer di­áknak tartottam előadásokat „Erkölcs, bűn, bűncselekmény” címmel, vagyis ezeket a fogalmakat nagy alaposság­gal tárgyaltuk meg. Lépésről lépésre „fejtették meg” a gyerekek, hogy pél­dául mi az alapvető különbség a bűn és a bűncselekmény között.- Milyen családi vagy iskolai előz­ményei voltak a tanításának?- A gyerekeknek nincs kapaszkodó­juk. Gyökértelenné váltak e téren is. Hogy miért? Mert megszűnt az a lét­alapjuk, ami a család működésének az alapja, de megszűntek a kisgazdaságok, a mezőgazdasági munkahelyek, a ház­táji. Tehát a falusi ember - a „kiesett” generációra gondolok - már nem a földnek és nem a földből él, csak vege- táL Eszik, iszik, alszik, idegeskedik és várja a csodát, hiszen a „földből élni tu­dást” is elvesztették. A korábban a té- eszben dolgozó és háztájival rendelke­ző családok gyermekei először a tyúko­kat, majd a kacsákat, a disznókat etet­ték, később a tehenet meg a bikát. Ma már hátul a kertben még csak sárgaré­pa sincs, mert „nem éri meg”. Olcsóbb megvenni a szupermarketben. Szóval így értem, hogy nincs a gyerekeknek kapaszkodójuk, a családi felelősségből szinte semmi nem hárul rájuk.- A földhöz, afaluhoz kötődése jól érződik. Ennek köszönheti Nak az ön által írt monográfiát?- Nakon éltünk, én dombóvári szü­lőotthonban születtem 1955-ben. A hatvanas évek elején Ozorára költöz­tünk, édesanyám ott tanított. Később visszatértünk Nakra. A könyvem címe: „A föld adta sors”. Úgy éreztem, ennyi­vel tartozom a falumnak, a közösség­nek, ahonnan származom. Lényegé­ben forrásdokumentumok felhasználá­sával 1266-tól dolgoztam föl a falu törté­netét - megspékelve a saját érzelmi megnyilvánulásaimmal, de kis életiépe­ket, jegyzeteket is tartalmaz a kötet- Azt vallja, hogy azoknak a közös­ségeknek, amelyekhez tartozott, adnia kell valamit.- Életpályám sikereit a rendőrség­nek köszönhetem, amit soha nem fe­lejtek el, de nem ébredhetek rendre azzal, hogy én rendőrkapitány vol­tam, s nem is járhatok be rendszere­sen volt munkahelyemre, ahol - bár kedvesen fogadnak - zavarnám a munkát. Az embernek muszáj lezár­nia élete egyes szakaszait, mert az éle­te a váltásokat követően nem úgy mű­ködik, mint annak előtte. Aki nem ké­pes egy-egy lezárult folyamat végére pontot tenni, az nagyot csalódik, és fölöslegesnek érzi magát.- Napi hány órás elfoglaltsága van? Példáid amikora monográfiát írta?- Akkoriban két télen át a levéltár­ban ültem és dolgoztam. Hozzáte­szem, hogy rengeteg segítséget kap­tam, amiért hálás vagyok.- László milyen gyerek volt?- Ha innen nézem, jó, ha onnan, ak­kor nem annyira, viszont gyönyörű volt a gyermekkorom. Most kezdek rá­eszmélni, hogy életemnek milyen fon­tos része volt az az idő. A maradandó emlékek, élmények szinte mind a gye­rekkorhoz köthetőek, s érzem, hogy mennyire meghatározták az életemet.- Ma is visszajár Nakra. Kihez? És kinél kaszál?- Anyósom él ott, az ő portáját mű­velem, a ház előtt kaszálok, de rendbe tartom a gyepűt is. Mindent úgy te­szek, ahogyan azt valamikor a paraszt- emberektől láttam.- Minden, amit megosztott az olva­sókkal, szép és nagyon tanulságos. Úgyhogy az utolsó kérdés követke­zik.- Dr. Lovász Zsuzsanna főiskolai do­censé klinikai pszichológust ajánlom. A főiskolán tanít, de a kórházban is dol­gozik. Optimista, remek családanya, és még sorolhatnám jó tulajdonságait

Next

/
Oldalképek
Tartalom