Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-10-17 / 36. szám
2010. október 17. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK , SZEKSZÁRDI vasárnap 9 Erkölcs, bűn, bűncselekmény Illés László: „Nem ébredhetek rendre azzal, hogy én rendőrkapitány voltam” Ülés László: A gyerekeknek nincs kapaszkodójuk, gyökértelenné váltak Legutóbb Hunyadi Ferenc építőipari vállalkozó volt e hasábok vendége, aki a jelképes stafétabotot egy olyan férfiúnak adta tovább, akire érdemes figyelniük a nyugdíjba vonultaknak, de azoknak is, akik még nyugdíj előtt állnak. Illés László - immár harmadik éve - nyugalmazott rendőr alezredessel sűrű elfoglaltsága okán nem volt egyszerű időpontot egyeztetni. Hát jól csinálja, annyi bizonyos! V. Horváth Mária- Szerettem és szeretem hasznosan tölteni az időmet, legyen szó akár munkáról, akár hobbiról vagy szórakozásról. Jó néhány kollégámnál tapasztaltam, hogy nyugdíjba vonulásuk után alig egy héttel már nem tudtak magukkal mit kezdeni. Ebből is okulva már évekkel korábban elkezdtem készülni erre a „másik életre”. Elgondoltam, mi mindennel foglalkoznék szívesen, s kínosan ügyeltem arra, hogy már az első nyugdíjas napomon is legyen dolgom. Nem szerettem volna szembesülni a feleslegesség érzésével, sem azzal, hogy nem tartozom sehova. Tamási Áron azt mondta, azért vagyunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne. Szerintem ezen túl még azért is, hogy legyenek olyan feladataink, amelyek elvégzése másoknak is jó.-‘Nagyon jó munkakapcsolatunk volt, különösen akkor, amikora Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság közlekedésbiztonsági osztályát vezette. Számomra már akkor kiderült, hogy rajong Tamási Áronért - Ez így igaz, sőt minden évben elmegyünk Farkaslakára, és megkoszorúzzuk a síremlékét. Csíksomlyóra is járunk, már öt esztendeje. Mélyen megérintett a búcsú szelleme és minden, amit ott tapasztaltam. Egy közeli településen lakó családdal mély barátság alakult ki.- Milyen típusú barátság?- A dolog úgy indult, hogy Mariannák, a húgomék - akik hívő katolikusok, a vásárosdombói egyházkerület tagjai - összebarátkoztak a plébánossal Kutas Attila csodálatos fiatalember. Rávette húgomékat, ők pedig bennünket, hogy zarándokoljunk el a csflcsomlyói búcsúra. Vonakodva mondtunk igent. El nem hiszi, hogy milyen példás szellemi idegenvezetést kaptunk Kutas Attilától A nyolcszáz kilométeres út minden perce tartalmas volt. Egy csíkmindszenti családnál, Nagy Eleméréknél volt a szállásunk. Nagyon szívélyesek voltak, és mély; úgy érzem, halálig tartó barátság alakult ki közöttünk. Azóta többször jártunk náluk, ők pedig nálunk. Szüret, disznóvágás... Feleségemet is megragadta e szép, önzetlen családi kapcsolat, és a gyermekeinket is „megfertőztük”. Elemérék kisebbik lányunk nem rég tartott esküvőjén is itt voltak. Az ő nagyobbik lányuk székely népviseletbe öltözött, s ő .vitte a gyűrűpárnát.- Kisebbik lányukat említette, tehát nagyobb is van.- Igen. Gabriella az idősebb, ő magyar-olasz szakos középiskolai tanár. Három évig tanított az I. Bélában, jelenleg kisbabát vár. A közgazdász végzettségű Zsuzsanna férjével együtt itt lakik Szekszárdon, s egy telefonos cég munkatársa.- Felesége?- Etelka a most megint közigazgatási hivatalnak nevezett intézményben dolgozik, közlekedésigazgatással foglalkozik. Korábban szintén rendőr volt.- Akijárt már Erdélyben, az jól tudja, milyen más világ van ott, s milyenek az ott élők.- így van, de öt év múltán azt is látom, miként idomulnak ők is a mai világhoz. Kezdenek elfogyni azok a régi emberi kapcsolatok vagy a gazdálkodáshoz kötődő szokások, mert ott sem „éri meg”, ahogyan faluhelyen nálunk is mondják. Nem éri meg tehenet fejni, így tartálykocsik szállítják a tejet Csíkszeredába. Pedig a gyógy- füvekkel telített legelőre kihajtott tehenek tejét ihatnák.- Paks után Tamásiban lett rendőr- kapitány, onnan ment nyugdíjba - saját döntésére. Én a korábbi idő szak miatt remek közlekedési szakemberként tartom számon. Van egy alapítvány...- A Tolna Megye Közlekedésbiztonságáért Alapítvány kuratóriumi elnöke vagyok, és elméleti tárgyakat oktattam és oktatok a TIR Suliban. Nyugdíjba menetelem óta a Megyei Bűnmegelőzési Bizottságban ténykedtem, „társadalmi munkában”. A megye középiskoláiban több ezer diáknak tartottam előadásokat „Erkölcs, bűn, bűncselekmény” címmel, vagyis ezeket a fogalmakat nagy alapossággal tárgyaltuk meg. Lépésről lépésre „fejtették meg” a gyerekek, hogy például mi az alapvető különbség a bűn és a bűncselekmény között.- Milyen családi vagy iskolai előzményei voltak a tanításának?- A gyerekeknek nincs kapaszkodójuk. Gyökértelenné váltak e téren is. Hogy miért? Mert megszűnt az a létalapjuk, ami a család működésének az alapja, de megszűntek a kisgazdaságok, a mezőgazdasági munkahelyek, a háztáji. Tehát a falusi ember - a „kiesett” generációra gondolok - már nem a földnek és nem a földből él, csak vege- táL Eszik, iszik, alszik, idegeskedik és várja a csodát, hiszen a „földből élni tudást” is elvesztették. A korábban a té- eszben dolgozó és háztájival rendelkező családok gyermekei először a tyúkokat, majd a kacsákat, a disznókat etették, később a tehenet meg a bikát. Ma már hátul a kertben még csak sárgarépa sincs, mert „nem éri meg”. Olcsóbb megvenni a szupermarketben. Szóval így értem, hogy nincs a gyerekeknek kapaszkodójuk, a családi felelősségből szinte semmi nem hárul rájuk.- A földhöz, afaluhoz kötődése jól érződik. Ennek köszönheti Nak az ön által írt monográfiát?- Nakon éltünk, én dombóvári szülőotthonban születtem 1955-ben. A hatvanas évek elején Ozorára költöztünk, édesanyám ott tanított. Később visszatértünk Nakra. A könyvem címe: „A föld adta sors”. Úgy éreztem, ennyivel tartozom a falumnak, a közösségnek, ahonnan származom. Lényegében forrásdokumentumok felhasználásával 1266-tól dolgoztam föl a falu történetét - megspékelve a saját érzelmi megnyilvánulásaimmal, de kis életiépeket, jegyzeteket is tartalmaz a kötet- Azt vallja, hogy azoknak a közösségeknek, amelyekhez tartozott, adnia kell valamit.- Életpályám sikereit a rendőrségnek köszönhetem, amit soha nem felejtek el, de nem ébredhetek rendre azzal, hogy én rendőrkapitány voltam, s nem is járhatok be rendszeresen volt munkahelyemre, ahol - bár kedvesen fogadnak - zavarnám a munkát. Az embernek muszáj lezárnia élete egyes szakaszait, mert az élete a váltásokat követően nem úgy működik, mint annak előtte. Aki nem képes egy-egy lezárult folyamat végére pontot tenni, az nagyot csalódik, és fölöslegesnek érzi magát.- Napi hány órás elfoglaltsága van? Példáid amikora monográfiát írta?- Akkoriban két télen át a levéltárban ültem és dolgoztam. Hozzáteszem, hogy rengeteg segítséget kaptam, amiért hálás vagyok.- László milyen gyerek volt?- Ha innen nézem, jó, ha onnan, akkor nem annyira, viszont gyönyörű volt a gyermekkorom. Most kezdek ráeszmélni, hogy életemnek milyen fontos része volt az az idő. A maradandó emlékek, élmények szinte mind a gyerekkorhoz köthetőek, s érzem, hogy mennyire meghatározták az életemet.- Ma is visszajár Nakra. Kihez? És kinél kaszál?- Anyósom él ott, az ő portáját művelem, a ház előtt kaszálok, de rendbe tartom a gyepűt is. Mindent úgy teszek, ahogyan azt valamikor a paraszt- emberektől láttam.- Minden, amit megosztott az olvasókkal, szép és nagyon tanulságos. Úgyhogy az utolsó kérdés következik.- Dr. Lovász Zsuzsanna főiskolai docensé klinikai pszichológust ajánlom. A főiskolán tanít, de a kórházban is dolgozik. Optimista, remek családanya, és még sorolhatnám jó tulajdonságait
