Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-10-17 / 36. szám
10 * SZEKSZÁRDI VASÁRNAP ANNO 2010. október 17. TJ eteg lesz, ki a néphit sze- |-C rint forrást bepiszkít; ha MESÉLŐ EMLÉKEINKvizét felzavarják, jégeső veri el a határt. A forrás mellé ron-gy- ot, hajat kell letenni annak, ki vizéből ivott, különben beteg lesz.” Forrásfakasztó Szent László, (bár itt egyetlen monda sem maradt fenn, aminek alapján róla elnevezték a csurgót), jól ismerte saját törvénye tiltását: „Egy ökörrel bűnhődjék, ki pogány módra kutaknál áldoz, fának, forrásnak, bálványnak ajándékot felajánl.” Pauler Gyula kimutatta: ekkori német párhuzam nyomán e törvénycikk is átvétel. S ha ez a kereszténységben előttünk járóknál élő gond, nehéz mást hinnünk 1060-ban pogánylázadást szított eleinkről. Akik a vízvezeték római eredetét nem fogadják el, török korinak tartják. Első monográfiái gyűjtőnk, Mehrwerth Ignác tudja: a vezeték a nagy tűzvész (1794) idején pusztult el. Mások feltételezik: „a mai belvárosi templom helyén és környékén lehetett a középkori,kovácsszer’, azok az egymás mellé települt kovácsműhelyek, melyekhez még vízmeghajtású kalapácsot is építettek.” Ez merő csacskaság. Képtelenség ekkora energiát feltételeznünk a korántsem bővizű, zápor esetén viszont használhatatlan, ráadásul távolabbi patakunkból... Ez a mű a vízvezeték-építés időpontját, „pécsi minta alapján” az 1440-es évekre'teszi a mezővárosként 1485-től említett Szekszárdon. Zsigmond apát várépítése ellenére sem bízhatunk ebben, de talán annak első, megőrzött eleme már megvolt. S ez éppen a bartinai csurgótól vezethetett a térre, melynek középkori kútját a városháza és templom közt tárták fel, de vize Vendel István szerint ihatatlan volt, ahogy a XIX. Amiről a Bartina forrása mesélhet II. vonalon feltárt vízvezetékcsövek” legtöbbje monográfiánk szerint „későbbi török építkezés” a szandzsákszékhely Szekszárdon. Kettős célt szolgálhatott: a Fejős-ház táján kell keresnünk az Evlia Cselebi 1663-as leírásában a „kicsiny, sötét fürdőt”. Az ivásra, főzésre, vallási fürdésre használt víz aligha a vármegyeház belső udvarán feltárt ciszternából került elő. Mert, ha ivási célból gyűjtik, ülepí- téses tisztításáról is gondoskodtak volna, de ennek nincs nyoma. Vagy minden barát mindig kizárólag bort ivott volna? Aligha. Nyáron a bizonytalan csapadékra, télen hóra és jégre alapozhatta-e valaki egy kolostor és szolgaszemélyzete, lóállománya vízellátását akkor, amikor másutt következetesen a bencések mindig források közelébe települtek? Vélhetően az 1060-as alapításakor még működött a római vízvezeték, azért is ide, s nem a dombocska felsőbb pontjára épült a monostor. Ráadásul a tér többi épületében sem találtak ásott kutat, pedig ezek vízigényét, s az Árpád-kortól 1961-ig itt lévő piacét valahonnét bizonyára ki kellett elégíteni. Dr. Töttős Gábor Talán a bort torkoskodó szerzetes is ismerte a közmondást: „Forrás jobbika száraz időben tetszik ki.” század végén a megyeháza belső udvarában lelt kúté is. Nem tudjuk, vajon az örök időre építő rómaiak csőrendszere működhetett-e még ekkor is, de nem zárhatjuk ki, s ha volt, kinek lett volna oka elrombolni? A bencések óriási pincéjébe folytak be az apátsági tized borai is. A szerzetesek hordóikat csakis tiszta forrásvízzel mosták, így óvták híres nedűik becsét. Az 1780-as apátsági alaprajzon jól látszik vízvezeték, az 1794-esen szintén. Ám az „öt nyomEVANGÉLIUM HÍRSÁV Beszéljünk róla A Szekszárd-Újvárosi Római Katolikus Társaskín- „Beszéljünk róla... ” címmel előadás-sorozatot indít. Az első alkalommal, október 17-én (vasárnap) 15 órakor „Hit és szenvedély” címmel tart előadást dr. Papp István pszichiáter főorvos a Szent István Házban (Rákóczi u. 69.). A frissítő teát a Naturland biztosítja. Befejeződött a felújítás Elkészült a Szent István Ház előterének felújítása. A munkák során megújult a mennyezet, műanyag nyílászáróra cserélték az összes ablakot, illetve azokra redőny került. Új karnisokat szereltek fel és rájuk új függönyök kerültek, új, a hőszigetelés és a vagyonbiztonság szempontjából jobb műanyag bejárati ajtók kerültek beszerelésre. Kereszthordozás „Ha valaki nem hordozza a maga keresztiéi és nem jön utánam, az nem tud az én tanítványommá lenni." (Lk 14, 27) Ez a mondat néha megrémiszt. Aztán, amikor arra nézek, aki ezt mondta, amikor arra gondolok, amit Ő tett értem - megnyugszom. A mondat továbbra is nehéz, de már nem rémít, csupán komoly megfontolásokra sarkall. A gazdag üzenetből csak egyetlen megértett kis töredéket hadd adjak tovább: A Jézus korabeli ember a szó szoros értemében akkor hordozott keresztet, ha már kivégzőhely felé tartott. Abban a helyzetben ez azt jelentette, hogy az illető elfogadja: az élete más kezében van. Ott előtte ment egy római hatalmat képviselő katona, általában egy magas rúdon tartva az ítéletet jelképező táblát, és végrehajtó birodalmi hatalmi jelvényt. A kereszthordozó ember élete végül is annak kezében volt, akit előtte ment, akit követett. Jézus ezzel a mondattal és a képpel nem feltételeket akar szabni tanítványainak, nem eltántorítani vagy ré- miszteni akar, hanem az Élet egyetlen útját mutatja. Ő megy előttünk, és mi csak akkor nyerjük meg az Ódon időben OKTÓBER 18-ÁN 205 éve, 1805-ben született Mehrwerth Ignác főjegyző-költőnk, monográfiái gyűjtő: ő adta Garaynak a Háry-témát. OKTÓBER 19-ÉN 220 éve, 1790-ben Baróthy Mihály tanárunk adómentességet kért, mert béréből képtelen megélni. 120 éve, 1890-ben felszentelték az új belvárosi katolikus népiskolát. OKTÓBER 20-ÁN 130 éve, 1880-ban hunyt el Örményi József, egykori főispánunk. 105 éve 1905-ben munkába állt első városi rendőrkapitányunk, a szakíróként is ismert Molnár Lajos. OKTÓBER 21-ÉN 190 éve, 1820-ban hunyt el Szluha György: új tempbm, kórház és iskolaépület létesítője. OKTÓBER 22-ÉN 120 éve, 1890-ben született Escher Károly nemzetközi hírű fotóművészünk. 120 éve, 1890- ben az igazságügyi palota építésére lehetett pályázni. OKTÓBER 23-ÁN 115 éve, 1895-ben a borfogyasztási s italadó bérletét Rosenfeld Mór nyerte 39 760 forintért: Szekszárd 33 000-et ajánlott. OKTÓBER 24-ÉN 85 éve, 1925-ben galambot füstölő gyermekek leégették a belvárosi tempbm tornyát. örök életet, ha a saját életünket Őrá bízzuk. Ha elfogadjuk, hogy valóban nála van az ítélet, nála van a hatalom - a mi teljes életünk felett is. És bármilyen ellentmondásosnak is tűnik: ez a lemondás a nyereség! Mert ez az egyetlen útja a megváltásnak. így leszünk tanítvánnyá, másképp nem tudunk azzá lenni. Miközben mi felnézünk Őrá, akinek a nyomába szegődtünk, nem egy zsarnok ítélő arca tárul elénk, hanem egy baráté, aki újra hallhatjuk csendes vallomását. Mintha azt mondaná: azért jöttem, hogy cseréljek veled. A halál helyéhez érve, én vállalom, amit neked kellene elszenvedni, és átadom neked az én igazságomat és húsvéti győzelmemet. Most bízz bennem, vedd fel a keresztedet, és kövess! Séf esik Zoltán evangélikus lelkész
