Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-09-26 / 33. szám
y SZEKSZÁRDI MSARNAP MOZAIK 2010. szeptember 2t Pro Űrbe díjas a kommunikatív „szótaláló” Pék Jánosné számára a kiteljesedés: eleget tenni szakmája elvárásainak A Pro Űrbe Szekszárd díjjal kitüntetett Pék Jánosnéval - vagy ahogy a legtöbben ismerik, Pékné Marikával - készült interjú késett. Az ok: Zita lányának Boglárka Anna nevű kisbabája öt nappal a díjkiosztó ünnepség után jött a világra, s a nagymama nyomban Budapestre utazott, hogy az első hetekben segítségére legyen a kibővült családnak. V. Horváth Mária Beszélgetésünkkor úgy terelgettem a szót, hogy a sokak által jól ismert Marika sokak által alig ismert oldaláról is bemutathassam. Mint említettem már, Pékné Marikaként emlegetik, de nem csak Szekszárdon, hanem budapesti rendezők, zenészek és más művészek is. Érthető, hiszen köztük is több évtizedes a kapcsolat. Az is érthető, ha betegség vagy bármi okán az utolsó pillanatban derül ki, hogy nem tudják megtartani szekszárdi előadásukat, Marikának egyetlen nap alatt sikerül egy más darabot idehoznia. Erre mondhatjuk: nem semmi. Kanyarodjunk vissza a kronológiához. Pék Jánosné augusztus 20-án vette át a rangos elismerést, de már a következő napon Domboriba ment levezényelni egy gyermek-képzőművészeti tábort, ami egy nagyszabású, sikeres városi pályázat révén jöhetett létre. Nyáron három izgalmas táborPékJánosné ban vett részt, ám pályázatba tartozó feladatokat továbbra is ellátja, a „zárásig”, jövő májusig végzi e munkasort a tőle megszokott precizitással Ja, azt még nem mondtuk: augusztus elsejével nyugdíjba vonult a Babits Mihály művelődési ház igazgatóhelyettese, de továbbra is szoros a kapcsolata az intézménnyel Mint mondja, tevékenysége a Babitsban letöltött negyven esztendő első éveiben már (a ház indulását követően) életformájává vált. Aztán a kicsit lelkifurdalásos megjegyzés következik, miszerint munkája olykor megelőzte családját is. Most már a kárpótlás következik a fővárosban, Zitáéknál Amúgy a lánya a művelődési házban nőtt föl, ami nem csupán a „bartinás” 11 évét jelenti. Ami még nagyon fontos: Marika a férjével - aki revizor volt a megyénél - szintén a házban ismerkedett meg. Mindkettőjük boldogságára. A magyar-rajz szakos tanár 1970- ben szerezte meg a diplomáját Pécsett A Szekszárdon született Marikát némi kényszerkitérő után ismét szeretett városába vezérelte a sors.- Amikor végeztem a főiskolán, valami malőr miatt nem jött össze a megígért mohácsi állásom, így Szekszárdon próbálkoztam nagybátyám segítségét kérve. Ő meg ötletszerűen betért az akkor nyíló „üveg-márvány Babits” igazgatójához, Vadas Ferenchez, aki közölte, éppen munkatársakat keresnek. Miután megíratta velem az érdekes „felvételi” dolgozatot, már kezdhettem is, mint propagandista - emlékezett vissza felnőttkora kezdetére. Aztán azokra az esztendőkre, amikor járta a cégeket, ajánlotta a különböző programokat, színházi előadásokat, miközben ütős szervezőhálózatot sikerült létrehoznia.- Olyan munkát végezhettem, amiről álmodni sem mertem. Tudtam, hogy szakmám megköveteli a művészetek iránti affinitást, ami eleve megvolt bennem. Kiskorom óta mindig szerepeltem, majd itt a házban számos szakkör tagjaként varrtam, hímeztem, lelkes népművelők között dolgozva én mondhattam filmjeik al a szöveget, műsorokat konferálha tam... A kiteljesedést pedig az jeler tette, ha teljes mértékig eleget tue tam tenni a szakma elvárásainak. , legfontosabb volt, hogy felkeltser mindazokban a művelődés iráni igényt, akikben ez korábban ner volt meg. Igyekeztem nemes időtö tést jelentő szórakoztató kikapcsok dást biztosítani színházi vagy zene renelezvényekkel A gagyit mindig e utasítottam. Pékné Marikával munkánk során i volt szerencsém sokszor találkozn beszélgetni. A ma is finom jelensé kellemes hangja, szabatos beszéde frappáns „szótalálása” mindig megn gadott. Ugyanakkor, ahogyan másol ra is, rám is nagy hatást tett empátiá és kommunikációs készsége. (Ez b zony adottság, ami sok Ikrek szülöttr jellemző, legfeljebb nem tudnak ol profi mt'xlon bánni vele, mint ahe gyan Marika.) És hogy mit nem szeretett? A kort tozást, ám azt egy igazgatója sem tett vele. A balhé, a torzsalkodás helyei mindig a munkát választotta, nem ve letlenül tartják kollegái kiegyensúlyc zó embernek. Ellenére van a házbai fellépők „kötelezőszerű” fogadás; Marika kávét vagy üdítőt tett eléjük k vánságaikat várva, majd az előadá után saját kezűleg oltotta le a villanyt kát, mert „nekem a legkisebb rende; vény is ünnep”. Gondolatok a kampányról... Hamarosan a szavazóurnákhoz járulunk, hogy csendes magányunkban dönthessünk a lakóhelyünk jövőjéről. A kampányban téma ilyenkor a kormány támogatása a polgármesterjelölt és a körzeteket képviselő jelöltek személyén keresztül Fontos, hogy az önkormányzati képviselő és a polgármester általában tisztában legyen a kormányzati tervekkel, belülről lássa azt a munkát, amely az ország sorsát formálja. A baloldal komoly gondban volt országszerte már az önkormányzati jelöltállítással is. Több városban civilekkel együtt tudtak csak indulni, míg máshol egyesületek mögé bújva igyekeztek szabadulni a párt népszerűtlenségének terhétől. Helyzetük kialakulásának oka, hogy az elmúlt években látványosan fordítottak hátat a társadalomnak. Hamis az az érvelés, hogy az ország azért nem tudott növekedni, mert a deficit miatt nem volt miből Éppen ellenkező a folyamat, a deficitet a növekedés hiánya okozta már jóval a pénzügyi válság hatása előtt hazánkban. A baloldal kétségbeesett igyekezete, pontosabban: „megújulásnak” kommunikált ténykedése, helyi szinteken is a hitelvesztésüket erősíti. A szocialisták a tavaszi kampány során még rákészültek a biztos vereségre. Szemtanúk szerint a választások éjszakáján is meglepően nyugodtan, mintegy beletörődve élték át a történelmi vereséget. Azóta viszont, mintha teljesen megzavarodtak volna. Mintha az egykori állampárt jogutódja nem tudna azzal mit kezdeni, hogy kiesett a hatalomból és beszorult egy hozzá hasonló méretű, magát radikálisként meghatározó párt és a 2/3-os Fidesz közé. Az elmúlt évek kormányzása után az eszméiket, mondanivalójukat az eddigi „piros szegfűs” jelmezből fekete színű plakátokba csomagolták. Hosszú út vezetett idáig, a bróker- botrány „taxis Gyuszi” nejlonzacskójától a BKV-s Nokia-dobozig. Emlékszem még az „elszántságukra” miszerint: az áprilisi országgyűlési választások két fordulója között az MSZP a kampányával az ország „felszántását” ígérte. A gazdák ugyan (ekkor is) tiltakoztak, hogy a mezők már bevetve, és szántani ősszel szoktak, de nem hallgattak a véleményükre. A traktorvezetés szépségeire összpontosítva szántottak és szántottak... Némi mályva mellett a sulykot is ekkor vethették el A mostani kampányuknak „kölcsönvett” motívuma a Facebookról ismert like-jel kissé átszínezett változata. Az ötlet eleve nem túl eredeti. Pláne, hogy a „lájkolásnak” semmiféle politikai mondanivalója nincs. Láthatóan a félelem érzésének felébresztése maradt a baloldal kampányának központi üzenete. Veszélyesnek gondolom ezt a kommunikációt, mert akik ezt teszik, pontosan tudják, hogy a félelem érzésének emlegetése bizonyos korosztályra hatni tud még ma is. De mitől is kellene félni ma Szekszárdon és kiknek? Vagy eddig kiknek kellett volna? Nem tudtam meg azon a lakossági fórumon sem, amit nemrég tartott a baloldal. Az is érdekelne, egyáltalán honnan az információ. A hatóságokat értesí- tették-e bármilyen veszélyről? Úgy vélem, éppen az elmúlt években volt okunk félni - országszerte -, amikor békés demonstrálókat gumibotoztattak meg, emberek szemét lövették ki... Kérdések tömkelegé suhan át még az agyamon, amelyek válaszra várnak. Az sem világos, hogy ha valakiknek tiszta a lelkiismeretük, és nincs okuk a félelemre, azok miért emlegetnek „félelem nélküliséget” egy politikai kampányban. Talán pont azért, mert kampány van? Mondhatom „magvas mondanivaló” egy önkormányzati választás előtt... Hollendus Zsolt
