Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-09-26 / 33. szám

2010. szeptember 26. MOZAIK SZEKSZÁRDI VASÁRNAP Az ínyenceket nem zavarta az időjárás A szinte folyamatos eső ellenére tizenkétezer látogató volt a borudvarban „Na, az idő betette a kaput a Szekszárdi Szüreti Napoknak” - fogalmaztak az örök tamásko- dók, amikor az ablakon kinézve konstatálhatták a péntektől va­sárnap kora délutánig szinte fo­lyamatosan érkező égi áldást. Bálint György Kétségtelen, néhány fellépő áldozatul esett az idei, meteorológiai szempont­ból rendkívüli év újabb furcsaságának, de nem tette tönkre magát az eseményt Az esti szuperkoncertek látogatottsága minden várakozást felülmúlt. Az Omegáék bő másfél órás koncertjét óvatos becslések szerint is legkevesebb négyezren hallgatták a szinte végig zu­hogó esőben. A borudvar a szokásához híven lüktetett, pezsgett, mert hála ezeknek a míves, otthonos pavilonok­nak, az esőtől is megvédik a látogatót. Elégedetlen borásszal most sem talál­koztunk: az igényes, kulturált borfo­gyasztók kíváncsiak voltak a feltörekvők nedűire is. Jöttek barátok, családok, ro­konok, ismerősök, hogy az erre az idő­szakra tervezett poharazgatással egybe­kötött beszélgetést megejtsék - több pincészetet is kiválasztva. Miközben előtte az ízek Utcáját is felkeresték...- A kóstoláshoz idén hatezren vet­tek poharat, s bár ez a szám másfél ezerrel kisebb a tavalyinál, de ebből egyáltalán nem következik az, hogy kevesebben lettek volna a borudvar­ban - tájékoztatta lapunkat Herrné Szabadi Judit, a Szekszárdi Borvidék Nonprofit Kft. ügyvezetője. - Sokak a saját kóstolópoharukkal érkeztek. Úgy ítélem meg, hogy legalább 12 ezer látogatója volt a borudvarnak a négy nap során, de ezzel lehet, hogy alábecsültem az érdeklődést. Különvonat nélkül is sokan jöttek messziről- Most ugyan nem indult különvo­nat Budapestről, de mekkora tehetett a távolabbi vidékekről érkezők száma?- Erről nem készült kimutatás, de a forgatagban gyakran találkoztunk fő­városi, egri, székesfehérvári vendé­gekkel Miképpen a borszemináriu­mokon is általában a más borvidékek­ről érkezők vettek részt. A pálinkások­kal együtt tíz ilyen volt idén, mind kel­lő érdeklődés mellett zajlott. Ennélfogva a borászok azt a kisebb- nagyobb veszteséget, amit általában a budapesti bor- és pezsgőfesztiválon a nagy közös ügy, a szekszárdi bor meg­jelenítése során elszenvednek, a „hazai pálya” visszahozza minden évben. A felvetésemre Mészáros Pál borász rá is bólint, mert az ő esetében is így van. Aztán rögtön meg is jegyzi: ezen a két eseményen nem anyagi aspektusból kell nézni a dolgokat. Ezeken a rendez­vényeken ott kell lenni, és megvillanta­ni a borvidék erejét. Különösen a fővárosin kell a lehető legjobb arcun­kat mutatni - tette hozzá a szakember. Hogy mit hozott Szekszárdnak az idei budapesti prezentáció? - ezt már Eszterbauer Jánostól, a Szekszárdi Bo­rászok Céhének vezetőjétől kérde­zem, aki nemcsak a szószólója, hanem aktív, cselekvő, koordináló kezdemé­nyezője is a közös megjelenéseknek.- Azt kell mondjam, az eső ott sem fogott ki rajtunk: állandó volt az ér­deklődés a szekszárdi borutcában. És nemcsak szombaton és vasárnap, ha­nem már csütörtökön is, ami eddig nem volt jellemző. Kíváncsiságból most is elsétáltam a konkurens vörös­boros vidékek pavilonjaihoz, és jóleső érzés volt látni, hogy nálunk több volt az érdeklődő. Messzemenő következ­tetést persze nem szabad levonni, de visszaköszön, hogy a villányiakat, az egrieket már ismerik, mi jelentjük az újat, az izgalmasat a közönség számá­ra. Örvendetes módon évről évre egy­re több külföldivel találkozhatunk a standjainknál Nekik nem is kell aján­lani, máris kérik a máshol már kóstolt csúcsborainkat, a kékfrankost és a ka­darkát az utóbbi három-négy remek évjáratból-A Szekszárdi Szüreti Napok a teljes repertoárt megköveteli a borásztól..- így van: meg kell felelnünk a fajták iránt elkötelezett lokálpatrióták igé­nyeinek, ugyanakkor az a borfogyasz­tó is föltűnik, akikkel a budai várban találkozunk. Összetettebb a feladat, de állunk elébe. Ha ilyen mostoha idő­ben is ennyien eljöttek, mi lett volna, ha megint remek az idő, és esetleg kü­lönvonat is indul megint? Lassan tény­leg nem férünk el a Béla király téren, amit persze a hely hangulata, díszletei miatt nehéz lenne elhagyni, de meg­eshet, hogy rákényszerülünk. Kíván­csian várom a következő évet, amikor a tér átépítése miatt esetleg más hely­színt kell keresnünk. Ha mondjuk a Prométheusz parkban és környékén is tudunk ilyen borudvart prezentál­ni, mit mondanak majd arra az idelá­togatók. Mert ők is megszokták már a Béla király téri miliőt. Egy-két éve idejáró pécsi egyetemista Hoffbauer Márk ki­jelentette: - Ezt így, ebben a környezet­ben Villány sem nyújtja, éppen ezért idejövök, nem oda. Tényleg csak gra­tulálni tudok a szekszárdiaknak - je­gyezte meg a borínyenc fiatalember. A feltörekvő pincészetek közül a hagyományos borászati technikát al­kalmazó, a budapesti fesztiválon részt venni nem tudó Németh János kellő elégedettséggel nyugtázta a történte­ket - az ő privát szemszögéből is: - A jól ismert fajták mellett igyekeztem egy-két cuvée-vel kirukkolni. Mit mondjak, a Porkoláb-völgyi házasítás (cabernet sauvignon-merlot) kelle­mes meglepetést okozott a nálunk megfordult vendégeknek. Játékok, használati és dísztárgyak csuhából Vincsákovics Mária autentikus népművészete a Belvárosi Kávéházban Vincsákovics Mária a kiállítás anyagának egy részletével A Szekszárdi Szüreti Napok prog­ramjaként, szeptember 15-én nyílt kiállítás a Belvárosi Kávéházban Vincsákovics Mária népi iparművész munkáiból. Sas Erzsébet Az alsónánai származású, Várdombon élő népi iparművész Vincskákovics Má­ria munkáinak széles tárházából hozott, szemet- lelket gyönyörködtető látnivalót a nézőközönségnek. A kukorica - amely Amerikából a balkán felől étkezett ha­zánkba a török időkben, s amint azt más elnevezése is mutatja: tengeri vagy tö­rökbúza - csuhé a kukoricát körbevevő levél, amit a kukorica letörése után meg­fosztottak, s abból játékot, használati tár­gyakat készítettek őseink. Ezt az ősi tisz­ta, természetes szépségű anyagot, amely őrzi régi hagyományainkat, használja fel az alkotó Vincsákovics Mária a legkülön­félébb figurák elkészítésére. A PTE Illyés Gyula Főiskolai Karán végzett népi játék és kismesterségek szakoktatójaként hagyományos tár­gyakat készít. Több hazai kiállításon és Németországban is gyönyörködhe­tett a közönség ezerszínű formavilá­gában. Iskolákban, művelődési házak­ban és ifjúsági táborokban tart foglal­kozást gyermekeknek, s adja át mes­terségbeli tudását. Ezek a foglalkozá­sok - miután Vincsákovics Mária éne­kel is - nem múlhatnak el népdaltanu­lás nélkül Az alkotó szereti a régi tárgyakat, szívesen restaurál régi népi bútoro­kat, elsősorban székeket, amiket csu­hával fon be. A kiállításon elmondta, hogyan készíti tüneményes bábuit - játéknak és dísztárgyaknak egyaránt kiválóak -: a csuhát először vízbe mártva, kisimítva formálhatóvá teszi nagy kézügyességgel és kreativitás­sal nemkülönben mérhetetlen türe­lemmel. Vincsákovics Mária fantáziája nem ismer határokat. A Belvárosi Kávéház­ban rendezett első szekszárdi kiállítá­sán újdonsággal lepte meg a közönsé­get. A csuhé, a szalma, mellé „betopta” munkáiba a topótököt, valamint a szép formájú gyökereket is. Mint el­mondta, ezek hirtelen ötletből adód­tak, s ettől kezdve - miután kreativitá­sát ezekkel a tárgyakkal még színeseb­ben kiélheti - rendszeres részesei lesz­nek munkáinak. Életképei ezen a kiál­lításon az őszt mutatták meg a néző­nek, de Vincsákovics Mária minden évszakra, s minden ünnepkörre ké­szít figurákat, melyekből szintén ho­zott ízelítőt. Az alkotásokban gyönyörködve érezni, hogy benne van az alkotó anyagismeretén, kreativitásán túl a szí­ve és az alkotás közbeni gondolatai melynek értéke pénzben alig mérhető.

Next

/
Oldalképek
Tartalom