Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-06-20 / 24. szám

2010. június 20. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK SZEKSZÁRDI fASÄit 5 Vonzalom a fa iránt Bartis László: „A fiatalok jönnek fel, közülük többen immár a vetélytársaim lettek” Bartis László nemzetközi versenyt nyert egyik munkájával Két hete, amikor Elter Gáborral beszélgettünk, sok szó esett a munka szeretetéről, becsületé­ről, és a már-már megszállott végzéséről. Elter úr választása mindennek egyik megtestesítőjé­re, Bartis László ácsmesterre esett. Mert mint mondta: „kizáró­lag jó munkát végez, a környék jelentősebb épületeinek tetőfe­dése az ő keze munkáját dicséri, ráadásul tetőfedő világbajnok”. V. Horváth Mária-Miért választotta az ács szakmát?- Szüleim egészen kicsi koromban észrevették a fa iránti vonzalmamat, s már akkor tudták, hogy a fával vagy annak megmunkálásával kapcsolatos lesz a jövőm. Állandóan fúrtam, farag­tam, összegyűjtöttem a legapróbb fa­darabokat, s szinte valamennyiből ki­alakítottam valamit. Valósággal rajong­tam e meleg, jól formálható anyagért.- Más, fával kapcsolatos szakma nem merült fel?- Bátyám felesége többször pedze­gette, legyek műbútorasztalos, de nem akartam váltani. Olyan tiszteletre méltó, szakmaszerető emberek között dolgoztam ugyanis, akiktől megtanul­hattam az ács szakma minden csínját- bínját. Rájuk ma is nagy szeretettel gondolok. Nem hogy nem irigyelték átadni a legapróbb fortélyokat, de örültek, ha azokat elsajátítottam.- Mikor és hol tantála a szakmát?- Idén negyven éve kezdtem, még­pedig Szekszárdon. Alsósként elég jól tanultam, ám felsősként a rendszeres iskolaváltás miatt rontottam. A szüle­im ugyanis - ahogy a munkalehetőség diktálta - gyakran költöztek: Patota- bozsok, Óberek, Várdomb, Pörböly, Újberek, míg végül Bonyhád-Bör- zsönyben kötöttek ki. Az ottani lakhe­lyüket tartom ma is a szülői háznak.- Eredetileg hova valósiak?- Erdélyiek. Sajnos, családunk is tag­ja volt a bukovinai székelyek szörnyű­séges kálváriájának, illetve az igazság­talan politikai döntéseknek.- Érthetően elszomorodott.. Talán folytassuk a szakmával- ki akkor még 505-ös szakmunkás- képzőben tanultam. Többünknek a Tolna Megyei Állami Építőipari Válla­lat biztosította a gyakorlati képzést, sőt a telep egyik épületében kollégiu­munk is volt. Gyönyörű három eszten­dőt töltöttem itt, a sok vándorlás után ez a hely megállapodást jelentett. Rö­viddel ezután egy bátaszéki cégnél he­lyezkedtem el, mivel a 9 forint 50 fil­lérre három forint órabéremelést kap­tam. Néhány mellékvágány után le­horganyoztam a Tolna Megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál. A TOTÉV-val egy időben jött a szerelem, így hama­rosan, 19 évesen megnősültem.- Ugye, bemutatja a családját?- Hogyne. Feleségem, Ibolya háztar­tásbeli. Fel sem merüfc, hogy négy gyermek nevelése mellett dolgozzon. Zoltán fiunk 34 éves, ács, és ugyan­csak ezt a szakmát választotta a 30 esz­tendős Tamás. Gábor 32 éves, szintén fával dolgozik, de ő asztalos, míg a 21 éves Anett Nyíregyházán főiskolás.- Amikor a kollégiumi évekről be­szélt, említette, milyen komolyan tervezgette a jövőjét- És nagyjából be is jött. Minden erőmmel azon voltam, hogy sikerül­jön alaposan megtanulnom a szakmát, hogy abból tisztességesen eltarthas­sam a családot. Aztán házasság, gyere­kek, öreg vagy új ház... Először a TOTÉV révén jutottunk kedvezmé­nyes hitelű, úgynevezett munkáslakás­hoz, majd 1987-ben a Kerámia utcá­ban építkeztünk. A méltányos hitelt könnyen tudtuk fizetni, ráadásul a hétvégeken rendszeresen „fusiztunk”. Hozzáteszem: a magánmegrendelők háztetőit mi, iparosok a szabadságunk idején csináltuk meg.- Többször említette Wass Albert ne­vét és műveit, de a legújabb regénye­ket is ismeri Ez a hobbija?- Nagyon szeretek olvasni. Ha időm engedi, két napig tart egy vaskos kötet elolvasása. A másik hobbim a társaság, a mulatás. Tizennégy évvel ezelőtt vá­sároltam egy telket, hogy építhessek rá olyan tanyát, ahova el tudunk vo­nulni akár pihenni, akár bulizni... Álta­lában baráti házaspárokkal ruccanunk ki, de a hölgyek külön is rendeznek összejövetelt, ahogyan mi férfiak is olykor. Finomakat főzünk, jókat eszünk, nagyokat beszélgetünk, iszo­gatunk és énekelünk.- Építkezzünk. Az ácsok kizárólag a házak tetőszerkezetét készítik?- Úgy van, de a mi nagyon összetett szakmánkhoz nem csupán a tetőszer- kezet tartozik, hanem az állványozás és a zsaluzás is. Én cserepezem is a te­tőt, de például a romonádok is mi „mi asztalunk”.-Mi az a romonád?- Pincék, alagutak, aknák belső bor­dázata. Megszerkesztjük a megadott rajz alapján a kívánt formát, és beépít­jük. Persze, ma már más, a deszkánál korszerűbb anyagokat is használnak. Ezeken kívül mi tanultunk parkettáz­ni, lambériázni. Igaz, mára már ketté­vált a melegburkoló szakma és a tető­készítés.- Mennyire népszerű a szakmája manapság?- Nyugodtan mondhatom, van kon­kurencia. Nagyon jönnek föl a fiatatok. Az ács sokáig hiányszakma volt, de azt gondolom, hogy mára elegen vagyunk.- Gondolom, a gyártók sok fajta anyagot kínálnak.- Számos speciális anyagot. Az egyik nagy cserépgyártó cégnek a rendszer­mestere vagyok, az ő révén igen sok tanfolyamon vehetek részt, ami mód felett hasznos, hiszen nyomon követ­hetem a szakma fejlődését, a legkorsze­rűbb anyagok megjelenését. Hívnak még a síkablakot, illetve fóliát gyártó cégek is a bemutatóikra, amúgy pedig szinte valamennyi cserépgyárral kap­csolatban vagyok. Én csak jó minőségű anyagokkal dolgozom, amelyekre ga­ranciát vállalhatok.- Amikor egy idegen településenjár, nyilván a házakat csak „deréktól” fö felé nézi- Leginkább. Kiszúrom, ha szép a te­tő, de azt is, ha hullámos a tetősík, vagy görbék a sorok. Ha látok egy új áthéja- zást, ami hepehupás, azt mondom: igénytelen munkát végzett az iparos.- Van-e olyan munka, amit nem vál­lalel?- Ma már nem kívánságműsor a do­log, sajnos beszűkük a piac. Említet­tem, hogy jön föl az újabb nemzedék. Akik például korábban velem dolgoz­tak, mára a konkurenseim lettek, és nem is akármilyenek. Féláron dolgoz­nak, minőségben pedig már fölnőttek, s én ennek örülök.- Most kik alkotják a csapatot?- A fiaimmal dolgozom együtt. Ügyesek, bár idegenekkel egyszerűbb, mint a családtagokkal..- Elter Gábortól tudom, hogy ács vi­lágbajnok.- Azért nem egészen... Egy nagy nemzetközi cserépgyártó cég tetőfedő bajnokságot - ami korábban olimpia volt - rendezett, melyre két éven belül készült munkákkal lehetett jelentkez­ni. Pályázatommal az országos bajnok­ságot követően eljutottam a nemzet­közi megmérettetésre, ami már önma­gában óriási eredménynek számított. A nemzetközi versenyen minden részt­vevő hazájából két-két zsűritag bírált, de a honfitársának munkájára senki nem szavazhatott- Mondjuk el, hogy elsöjjrő győzel­met aratott a pécsváradi házzal A magyarokat kivéve gyakorlatilag minden zsűritag az Ón munkájára szavazott. Most arra kérem, sorol­jonfel néhány olyan épületet, amire ugyancsak büszke.- Az andocsi katolikus templom, be­leértve a tetőszerkezet mellett a két tor­nyának munkálatait is, de említhetem a medinai kúriát...- És most említsen egy nevet!- Szeretném, ha dr. Iván Erika köz­jegyzővel szerteágazó munkájáról be­szélgetnének. Fontos lenne a gyermek- nevelésről is faggatni, hiszen nagysze­rű édesanya.

Next

/
Oldalképek
Tartalom