Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-05-16 / 19. szám
2010. május 16. MOZAIK „ SZEKSZÁRDI vasArnap Színek és formák a Művészetek Házában ■i Újra együtt állítanak ki a Tolna megyei művészgenerációk Szatmári Juhos László különleges szarvasa vonzza a tekintetet Sokszínű, gazdag kiállítással, egy több évtizedes hagyomány újjáélesztésével zárja első 25 évét a Művészetek Háza. A Színek és formák Tolna megyében című tárlaton harminc alkotó több mint félszáz műve mutatja be megyénk képző- és iparművészetének alakulását az utóbbi néhány évben. Kovács Etelka Generációk művészete jelenik meg itt egymás mellett, ahogy Horváth István, Szekszárd polgármestere is utalt rá köszöntőjében. Ez nem egyszerűen annyit jelent, hogy a tárlaton szereplő fiatal alkotók fele szüleivel együtt állít ki, de párhuzamokat, vagy éppen ellentéteket is találhatunk az ifjabb és a tapasztaltabb művészek munkái között. Éppúgy a szülőföld ihlette a két nagy öreg egyikét, Molnár Mózsi Györgyöt, aki uszályt festett Paks- nál, ahogy Csala Sándort is, aki festményén egy benyomást tár elénk a Gemenci erdőről. A legidősebb alkotó, Mözsi Szabó István viszont egészen másként jeleníti meg a „hazait” Bogyiszlói tarka-barka című képén. Adorjáni Endre inkább szellemi síkon kötődik Szekszárd- hoz: az íróóriás, Mészöly Miklós tekintélyt sugárzó fejszobrát hozta el a tárlatra. Városunk legtöbb köztéri szobrát készítő Farkas Pálnak a kiállításon megismerhetjük kisplasztikáit. Szekszárdhoz kötődően Alisca-Pant mutatja be, de az alapvetően figurális munkákat készítő szobrásznak láthatjuk néhány ragyogó plakettjét is organikus motívumokkal. Több művész nem csak szűkebb pátriájához, de magyarságához kötődő alkotásokkal érkezett. Makó András Királyok dicsőítése című festményében a magyar történelem fordulópontjainak és nagy királyainak állít emléket. A hun-magyar mondakörhöz nyúl Szatmári Juhos László különleges szarvasa, és Könyv István János korabeli motívumokkal elmesélt történetei. Lánya, Könyv Kata festményén az egyetemes ősi szimbólum, a csigamotívum sajátos megközelítését látjuk. Tóth Gábor a régi korból választott témát. Bravúros másolatot készített egy könyv lapjáról, amelyen egy, a barokk korhoz méltóan, gazdagon díszített sisak látható, és leírja, hogy Van Dyck mesterien festett ilyen sisakokat. Hasonlóan aprólékos, míves munkát készített Schöck Gyula egy még régebbi alkotás másolatával, a Pécsi Missale (misekönyv) hasonmás kiadásával A bibliai témák több művészt megragadtak. Adorjáni Endre olyannyira fontosnak tartja a Tékozíó fiú példázatát, hogy két változatban is megformálta. A lépcsőn felfelé haladva lenyűgöző kép fogadja a látogatót: mint egy katedrális, egy magányos óratorony magasodik fölé, Oláh Tamás munkája. Baky Pétert Assisi Szent Ferenc szellemisége ihlette meg. Lányának, Rékának Aluljáró című fotója viszont az ég helyett a föld felé mutat. Fusz Mátyás vészjósló Fürdője nem a tisztálkodásról szóL Az egyik őselem, a víz áll a középpontjában édesanyja, Kis Ildikó porcelánjának is. Kovács Zoltán festményeiről a belső világ szól keményvonásokkal, míg Gáspár Gyulánál könnyeden, felhő- szerűen, Szily Gézánál színfoltokból. Egy kedves leányfej került utoljára a kiállító terembe. Imre Péter alkotását a megnyitó előtti napon öntötték bronzból. Tolna megye mára, mintegy harminc év elteltével, nemcsak rákerült Magyarország képzőművészeti térképére, de több országosan is elismert művésszel büszkélkedhetünk, akik kiemelkedő művészi munkájukért megkapták a legmagasabb képző- vagy iparművészeti díjat, állami elismerést. Ezen a tárlaton is bemutatkozik a Munkácsy-díjas Halász Károly, Mayer Berta, Szüy Géza, Végh András, a Ferenczy Noémi- díjas Fusz György és Oláh Tamás, valamint a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével kitüntetett Farkas PáL A tárlat október 31-ig, a felújítási, átalakítási munkálatok megkezdéséig tekinthető meg a Művészetek Házában. Baky Péter tervei szerint a jövőben háromévente láthatjuk majd a Tolna megyei művészek legfrissebb alkotásait. „Mit rákentek a századok... ” A parlamenti választások eredményét sokan elemezték már mindkét oldalon. Abban minden elemző egyetértett, hogy a FIDESZ-KDNP soha nem látott mértékű felhatalmazást kapott a választópolgároktól Elkezdődhet egy olyan folyamat, amely végre az ország érdekeit szolgálja. A választások eredményéből kiolvasható, hogy az emberek jelentős többsége nem kér tovább a magát baloldalinak nevező MSZP-bőL Az elmúlt időszak után ez teljesen érthető és jogos. Az MSZP eddigi története az MSZMP hosszúra nyúlt agóniája volt. Ez a kiütéses választási vereségük jelentheti a Kádár-rendszer szimbolikus lezárását Már a választások napján született ugyan jó pár megoldásuk a „baloldal”, vagyis önmaguk megújítására. Ezzel azonban egy baj van, mégpedig az, hogy Magyarországon hosszú ideje nincs valódi baloldal Van ugyan egy magát annak hirdető párt, amely azonban sem viselkedésében, sem teljesítményében, és még csak gyökereiben sem tartalmaz szociáldemokrata nyomokat. Ne legyenek illúzióink! Ez az összetételű társaság nem tud megújulni. Új ruhát vehet új nevet is adhat magának, de attól még nem lesz divatos. A frakciójukban helyet foglalókról, ha asszociálni kellene, valljuk, be nem a „megújulás” jutna először eszünkbe. Pláne, hogy ők már próbálták megújítani ezt a „baloldalt” és ennek meg is lett az eredménye. Elsősorban nem a jobboldalnak használ ha az elmúlt 8 évben kormányzó garnitúra elsüllyed hanem az egész országnak, a demokratikus politikai kultúrának. A nyolc év hibás döntéseit tnég hosszú ideig fogjuk nyögni. A 8 év, amitől elköszöntünk, sokba került nekünk. Nagyon sokba! Az elmúlt időszakban a régió többi országát a gyors gazdasági növekedésnek köszönhetően csökkenő államadósság jellemezte. Nálunk ezzel szemben a felelőtlen állami pénzszórás miatt az államadósság folyamatosan nőtt. Ha legalább valami építő célra ment volna ez a tömérdek pénz! De nem: a fenntarthatatlan osztogatásra, a kormányzati intézményekig érő korrupcióra, ellenőrizhetetlen off-shore cégeknek, és egyszerű szavazatvásárlásokra ment A 2008 légén bekövetkező világgazdasági válság pedig pontosan a korábbi évek katasztrofális gazdaságpolitikája miatt ilyen drámai hatású Magyarországon. A lényegesen kisebb államadóssággal rendelkező cseheknél, a sokkal nagyobb növekedést felmutató lengyeleknél és az euróval rendelkező szlovákoknál fel sem merült az államcsőd mint lehetőség. A „baloldal” ellenben még ma is arra büszke, hogy az államcsőd egyelőre nem következett be. Ebből lett elegük az embereknek. Abból, hogy mindig ugyanazokat az arcokat látják viszont: ugyanazokat a „szakértőket” és „hozzáértőket”, akik már 20- 30 éve is bizonyították hozzá nem értésükéi miközben már a minisztériumokig érnek a korrupció szálai. A gazdasági „hogyan tovább?”-ra adandó válasz messze meghaladná e cikk kereteit. A politikai azonban egyértelmű kell hogy legyen. Azokal akik felelősek ennek a katasztrofális helyzetnek a kialakulásáérl a törvényes kereteken belül felelősségre kell vonni, mert a választók üzenete egyértelmű: soha többet ilyen nyolc évet! Hollendus Zsolt
