Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-04-11 / 14. szám
2010. április 11. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK vasáüSap 9 Saját magától „lopkodja” az órákat A versekkel, nótákkal érzelmeket ad, amelyeket a hallgatóság szeretettel viszonoz A pedagógus végzettségű előadó, Csötönyi László múltkori beszélgetésünk utolsó kérdésére felkészülten válaszolt: azt szeretette volna, ha a nyugdíjas Kálóczi István követné e hasábokon. Mint mondta, az életét aktívan élő férfiú vidám közösségi ember, nótaénekesként klubokban és rendezvényeken is rendszeresen fellép, emellett sok időt tölt gyümölcsösében, amit meg is hálálnak a fák. V. Horváth Mária- Kezdjük a gyümölcsössel..- A Porkoláb-völgyben van a területem, rajta kis tanyával és hetven különböző összetételű és érésidejű gyümölcsfával. Akad szilva, francia- és kajszibarack, alma, körte. Úgy válogattam össze a csemetéket, hogy folyamatosan legyenek enni- és befőzniva- ló gyümölcseink.- A szabadlevegő és a mozgás áldásos hatása mellett nyugdíj-kiegészítést is hoz a kert?- Nem, piacra nem is gondoltam, csak a családot és a barátokat elláthassam ilyen egészséges finomságokkal. Bár lassan kezdenek úgy teremni a fák, hogy a szükségletet bőven meghaladják. Mivel nincs segítőtársam, én pedig korosodom, át kell gondolnom, mi legyen a fennmaradó terméssel. Talán valakivel, megfelelő megállapodás révén meg tudom oldani a gyümölcsszedést és a piacozást. Erre jövőre már egész biztosan szükség lesz.- Nyilván a bevétel sem jön majd rosszul- Nem bizony, hiszen nem magas a nyugdíjam. Mondhatnák erre, hogy kocsival járok a birtokra... Ezt szerencsére 74 évesen megengedhetem magamnak, de egyre kevesebb az erőm, a buszmegállóig pedig aligha tudnám lecipelni a gyümölcsöt.- Már korábban is értett a gyümölcsfákhoz?- Különösebben nem, de annak idején együtt ingáztam Magyarkesziből Iregszemcsére az utóbbi községben működő kísérleti gazdaság főkertészével. Őt néhányszor elhívtam metszeni, s miközben tette a dolgát, mindent elmagyarázott. Tőle tanultam sok mindent, de alapos ember lévén a facsemeték megrendelése, majd a telepítés során mindennek utánaolvastam.- Említette, hogy a kert hobbi és szerelem egyben. Ezt a természetes igény, vagy a megfontolt életmód iránti kívánalma generálja? Kálóczi István aktív nyugdíjas életet él- Mindkettő. Ehhez tudni kell, hogy szüleim nincstelen mezőgazda- sági munkások voltak. Apám gazdasági cselédként dolgozott, édesanyám kisparaszti családból származott. A föld szeretete mindig bennem volt. Miután Magyarkesziben elvégeztem a nyolc osztályt, mezőgazdasági szakközépiskolába jelentkeztem. Fölvettek Palánkra, mégsem mentem, mert nem tudtam volna elviselni szüleim hiányát, a kollégiumot. Elszegődtem hát a kereskedelembe inasnak, mellette szüleimnek segítettem a földeken.- A kereskedői pályán maradt?- Súlyos betegségem miatt az is kettétört, ám elhelyeztek az irodára mindenesnek: bérszámfejtőnek, pénztárosnak, adminisztrátornak, szóval azt csináltam, amire éppen szükség volt. Közben sokat olvastam, tanultam. Később az iregszemcsei ÁFÉSZ-hez kerültem, ahol kereskedelmi csoportvezető, majd osztályvezető lettem. A vállalat Tamásihoz csatolását követően körzeti ügyvezetőként működtem.- Mikor került Szekszárdra?- Csak jóval később. Előbb kineveztek egy 300 adagos konyhával rendelkező balatonboglári üdülő vezetőjének. Ott töltöttem 14 dolgos, szép esztendőt, egészen a nyugdíjazásomig. Mivel mindkét lányom itt él Szekszár- don, úgy döntöttem, közelükben telepedek le. Vásároltam egy lakást, később pedig a földterületet.- Bemutatja a lányait, unokáját?- Erzsébet pedagógus, a Baka István Általános Iskolában tanít, Andrea pedig a RÉV vezetője. Andrea fia, Tamás unokám 18 esztendős. Andrea az én versszeretetemet örökölte, tőle pedig Tamás.- Nyugdíjasként sem egyszerű be osztania az idejét.- Szerencsésnek mondhatom magamat, mert valósággal „lopnom” kell magamtól az órákat. Nyugdíjasként előbb a megyei önkormányzatnál, majd a Tolnai Népújságnál voltam portás. Igen régóta két szekszárdi dabs csoportnak- a Nóta és a Szív-kükli klubnak - vagyok a tagja, ami heti két napomat veszi igénybe. Olyankor délelőtt főzök, az otthonomat rendezgetem.- Hogy tapasztalja: a nyugdíjasok általában dolgos életet élnek, vagy csak úgy „elvannak”?- Nem akarok megbántani senkit, de úgy látom, a régi „rezsimben” az emberek kicsit elkényelmesedtek, így napjainkban a nyugdíjasok sem aktivizálják magukat úgy, ahogyan kellene saját érdekükben. Akkoriban a férfiak 60, a nők 55 évesen mehettek nyugdíjba. Nem igazán találták föl magukat, a többség a négy fal között unatkozott, unatkozik. Különösen akkor, ha nem szorul rá nyugdíja kiegészítésére... A rendszerváltást követően pedig az lett a gond, hogy a nők önálló munkahelyük és keresetük révén fölénybe kerültek. A férfiak háttérbe szorultak, gyakran rájuk is marad a házimunka, ami pedig a nők feladata...- Ha a nő is dolgozik, akkor az a tisztességes, ha az otthonnal kapcsolatos feladatokat megosztja egymás között a házaspár.-Jó, de alapvetően a férfinak kell eltartania a családot, az asszonynak pedig a meleg családi otthont, a nyugalmat kell biztosítania.- Igen, de a dolgozó nő a munka után bevásárol, összeszedi a gyerekeket,főz, takarít.. Ez lenne napjainkban a normális felállás?- így kellene lennie, ráadásul a férfiak háttérbe szorulásával halandóságuk megnőtt.- Inkább verseljünk egy kicsit...- Általános iskolás koromban csak a kötelezőket tanultam meg. Az évek múltával aztán egyre többet olvastam, majd Szekszárdon beneveztem egy versmondó versenyre, ami sikert hozott. Később Pécsről, Kaposvárról, Szolnokról hoztam el komoly díjakat.- Fel is szokott lépni, díjazásért?- Dehogy, soha egyetlen fillért nem kérek, és nem fogadok el szerepléseimért. Boldogan teszek eleget a felkéréseknek, akár Győrbe hívnak dalos találkozóra, akár a megyébe. Most Mözsre készülődöm, az elszármazottak találkozójára. Júniusban lesz, de már összeállítottam a műsort.- Miért és hogyan került a versek bűvkörébe?- Pontosan nem tudom, mikor volt az a pillanat, amikor mélyen megérintettek Radnóti sorai. Azután olvastam a verseket, egyet-egyet ötször, hatszor, tízszer. Szabályosan belém ivódtak, s alig vártam az estéket, hogy újból és újból „vers közeibe” kerülhessek. Később - s ez ma sincs másként - már a reggelek is olvasással kezdődtek. Amikor pedig verset mondok, a mosolyokból, vagy a könnycseppekből érzem, átadtam hallgatóimnak az érzelmeimet. Ez óriási érzés.- A tnagyar nótákkal is hasonló érzelmeket vált ki a hallgatóságból?- Igen. Jó hallani, amikor velem dúdolnak. Nótaszeretetem édesapám öröksége. Sokat énekelgettünk, különösen vasárnap délelőttönként, amikor édesanyám az ebédet főzte. Szép emlékek...- Ki legyen a soros interjúalany?- A választásom Ric Józsefre esett. Autóbuszvezető volt, s mellette zenélt. Ma már főállású zenész, szintetizátoron és tangóharmonikán játszik, és énekel. A délvidékről származó Józsefet tehetségesnek és szorgalmas embernek tartom.
