Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-03-21 / 11. szám
» SZEKSZÁRDI IASARMAP HÉTRŐL HÉTRE 2010. március 21. „A váltás nekem is alig tűnt fel” Az írott sajtó kategóriában az év Tolna megyei újságírója: Mauthner Ilona Március 15-én, a Magyar Sajtó Napja alkalmából rendezett megyeházi ünnepségen dr. Puskás Imre, a megyei közgyűlés elnöke és Horváth István polgármester adta át „Az Év Tolna Megyei Újságírója” díjakat. Az írott sajtó kategóriában Mauthner Ilona, a Tolnai Népújság munkatársa, az elektronikus sajtó kategóriában a Csányi-díjas Szepesi László, a Magyar Rádió tudósítója vehette át a rangos elismerést. V. Horváth Mária Arra a fölvetésre, hogy a megyei lapnál megőrizheti- e függeüenségét az újságíró, Mauthner Ilona egyértelmű igennel válaszolt. Kifejtette, változatlanul heti terv alapján dolgoznak, azaz minden munkatárs - kivéve a napi ügyeleti feladatokat - maga találja ki megírandó témáit, amelyeket vagy az aktualitás „követel” vagy értő ismerősök ajánlanak. Az utóbbira eklatáns példaként egy autista gyermekcsoporttal foglalkozó pszichológussal való találkozását említette.- Ebből a szempontból tehát hihetetlenül nagy a szabadságom - szögezte le, ám hozzáfűzte, előfordul, hogy egy adott ügy kapcsán saját - nem éppen pozitív - tapasztalatát tervezte megírni. A lap egyik PR munkatársa olvasva munkatervét, Ilona témájával összecsengő hirdetést szervezett, így a cikk szubjektivitása borult, szükséges volt egy másik vállalkozóval konkrét anyagot felvenni...- A hirdetéssel foglalkozó munkatársak és az újságírók között jó a kapcsolat, összhangban dolgoMauthner Ilona dr. Puskás Imre közgyűlési elnöktől veszi át az elismerést zunk, bár ez némi megkötést jelent számunkra. Te is jól tudod, hogy ők hozzák a lapnak a pénzt, hiszen az újság bevételét nem csak az eladott lapszámok jelentik. A másik kötöttség pedig a terjedelem, amit Puskás elnök úr „harminc soros riportokként” aposztrofált. A kisterjedelmű írásokban ugyan benne van a lényeg és a tények, ám a színe-java sajnálatosan kipotyog belőle.- Függetlenséged szakújságírói mivoltoddal is magyarázható.- Valószínű. Igaz, végzettségemből és érdeklődési körömből adódóan abszolút humán beállítottságú ember vagyok, mégis behatóan foglalkozom a gazdasággal, a mezőgazdasággal Rengeteget tanultam és tanútok agrármérnök férjemtől, Vincétől aki borász, ráadásul családunk is gazdálkodik, ami tapasztalatokkal gazdagít, s ma már pontosan követem az aktualitásokat, hiszen a napi változásokat saját bőrömön is tapasztatom. Mauthner Ilona Kaposváron kezdte pályafutását, a Csiky Gergely színház színészeként és segédrendezőjeként. (Naponta - minden szempontból remek cikkeit olvasva - nem tudatosul bennem, hogy7 Ica színésznőként működött, ám jegyzeteihez tartozó fényképét látva a lapban, bólintok, jelezve magamnak: a teátrista tehetsége még a fotózáskor is „lejön”. A bájos hölgy kicsit csibészes, kicsit vagány, ugyanakkor titokzatos...- A színház nagyon komoly szerelem volt, ráadásul a nagy korszakában, amikor Ascher Tamás rendezett, ott volt Kohai Róbert, Pogány Judit, Jordán Tamás, később Kulka János... Minden darabban benne voltam, de nem főszerepekkel s ez a felállás számomra kevés volt. Büszke vagyok arra, hogy tíz esztendő után tudtam váltani. Megjegyzem: a váltás magamnak is alig tűnt feL Mauthner Ilona miközben a színháznál dolgozott, kollegáiról rendszeresen írta a portrékat, folyamatosan jelentek meg írásai a Somogyi Hírlapban. Egyre több cikket rendeltek tőle.- A rendszerváltás idején egyszerre csak azt vettem észre, hogy a lap munkatársa vagyok... Később családostól Szekszárdra költöztünk, s nagyon jól érezzük magunkat. „Az Újságírót is nagybetűvel írták” Az elektronikus sajtó kategóriában az év Tolna megyei újságírója: Szepesi László ■ Biztos vagyok benne, hogy kevés olyan ember él a megyében, aki ne ismerné - legalább a hangjáról - Szepesi Lászlót, aki a Kossuth Rádió révén országos ismertségre tett szert. Nem nagy vallomás, hogy én magam is ismerem, sőt sok éven át egy munkahelyen, a megyei lapnál dolgoztunk. Most elárulom: sokakkal együtt irigylem Szepesi Lacit. Óriási nyugalmát, s azt, ahogyan képes túllépni az olyan problémákon, feszültségeken, ami a többséget napokig, hetekig kínozni Ebbéli titkát nem árulja el, csak mosolyog... Sok-sok és hosszú beszélgetéseken túl most nincs könnyű dolgom, mert úgy hiszem, amit én tudok róla, azzal mások is tisztában vannak. Ám kiderül, hogy még nekem, a barátnak is tud a szakma történéseivel kapcsolatos új dolgokat mondani. Elsőként egy 1982-es „majdnem balhés” történetre emlékeztet.- Egy esztendőnyi csábítás után döntöttem: elhagytam az írott sajtót, és átigazoltam a rádióhoz. Alig néhány hónap múltán beindították a paksi atomerőmű 1-es blokkját. A dátumot előre nem tudhattuk. Egy vidéken töltött nap után a pártbizottság első titkárának üzenete várt: legyek este Pakson, ahol megtörténik a párhuzamos kapcsolás. Persze, hogy robogtam. Érdekesség: a nagy eseményre a filmhíradó munkatársain kívül a Népújságtól Hazafi Jóska és Gottvald Karcsi voltak „hivatalosak”, s az utolsó pillanatban én is. Kora hajnalban elindult az 1-es blokk. A várakozás alatt, s az inSzepesi Lászlót az elektroniku sajtó kategóriában díjazták Fotók: Gottvald Károly dítás után riportokat és interjúkat készítettem. Méhes Lajossal például, az akkori ipari miniszterrel, aki egyben tagja volt a Politikai Bizottságnak. Utóbbi tisztségéből adódóan ő csak a PB megbízatásával szólalhatott meg, ám simán állt a mikrofonom elé, és mondta... Kora reggel Szepesi Laci fölszólt a Kossuth Rádió krónikáját vezető Pintér Dezsőnek, hogy „Paks áramot ad”. Sorra adták Laci riportjait, interjúit, persze, az említett Méhes-félét is. Ebből kezdetben nagy bot rány lett, mert a pártközpontban egy napos sajtó csendet rendeltek el Pakssal kapcsolatban, amil ugyan vele nem közöltek. Szerencséjére a rádió ak kori elnöke azt mondta: a párt belső utasításait a PE tag miniszter ismerte, miért adott akkor interjút?- Annak idején a rádió komolyan adott arra, hog) tisztán, szabatosan, ám tempósan beszélő munka társaik legyenek, jól kihasználva az adott időt- Miután meghallgatták az új embereket, s fel hívták a figyelmüket néhány alapvető dologra, hat nyolc alkalommal Budapestre jártunk beszédtech nikai oktatásra. Ezután több részből álló vizsga kellett tenni. Aki megfelelt, megkapta a „mikro fonengedélyt”. A rádiósok igen büszkék voltak ar ra, hogy oda csak kizárólag szépen beszélő embe rek kerülhetnek. Persze, a mostani kitüntetésről is faggattam La cit, aki őszintén meglepődött, s elárulta, nagyot örült. Kiemelte, hogy a díj nevében az „újságíró” i: nagybetűvel szerepel Miután a nagy elődökről mármint mestereiről is megemlékezett, elárulta hogy nyugdíjba vonulása óta is folyamatosan igény tartanak a munkájára. S hogy meddig csinálja?- Az évek múlnak... Nem szeretném, ha erre ide gennek minősülő szakmabeliek figyelmeztetné nek, úgyhogy vannak hozzám közelálló „titkos meg bízottaim”, akik ha kell, majd szólnak: „inkábl hagyd abba”. V.H.M
