Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-03-21 / 11. szám

2010. március 21. MOZAIK mSÁRiAP 7 Papírcsodák világa a Tolnai Galériában Origamis hétvége után kiállítás nyílt a pályázatra érkezett munkákból A csodás Tavasztündér és egy Lány nemzeti színekben fogadja a Szekszárdi Origami Baráti Kör március 18-án megnyílt kiállítá­sának látogatóit. A Babits műve­lődési házban működő kör ezúttal a Tolnai Galériában mutatja be a Papírálmok - papírcsodák cím­mel meghirdetett országos pályá­zatára beérkezett munkákat. Kovács Etelka Ezzel az eseménnyel emlékeznek a 2009-ben elhunyt Házi Magdolnára, aki a kör alapító tagja volt. Papírálma­it, egyszerű modelljeit, amelyeket a hozzá hasonlóan mozgásukban korlá­tozott társainak is tanított, egy könyv­ben jelentette meg a megyei könyvtár kiadásában, 1991-ben. A készülőben lé­vő második kötet azonban örökre vá­rat magára... A gátosfai Ácsné Dóczi Éva tündök­lő papírbabái után a kiállításon azt is megcsodálhatjuk, miként álmodnak a gyerekek papírból Az óvodás kategó­ria győztese, a mözsi Tomecskó Örs kompozíciója egy meghitt nyári na­pot varázsol elénk: vizet úszkáló ha­lakkal, hattyúval és hajóval, a parton házat és templomot. A második helye­zett, a kaposvári Szerencsés Mimi és Horváth Ádám a víz körüli élet ottho­nosságát mutatja be. Az alsó tagozato­sok között győztes kozármislenyiek - talán az elmúlt télre gondolva - a jég­korszak sarkköri légkörét vetítik elénk egészen átélhetően. Derűlá­tóbb volt a felnőtt kategória győztese, a budapesti Gattyán Ágnes, aki alkotá­sában a tavaszra, a visszatérő vándor­madarakra gondolt. A második helye­zett mosonmagyaróvári Moholy Mag­dolna míves fali virágdíszeket készí­tett, a harmadik Schweiczer Gyuláné, tatabányai óvónő pedig öüetes báb­mesekönyvet hajtogatott, amiben minden állatszerepelőt megmintázott kivető kesztyűbábként. A házigazdákat nagyszámú munká­val képviseli a kiállításon Tuzy Ibolya, a kör elnökhelyettese, a Magyar Origami Kör elnökségi tagja, a pályá­zat díjainak átadója, aki ötletes alkotá­saiban megmutatja, miként válhat esztétikai élménnyé nemcsak a teafilter tasakja, de még a WC papír gurigája is. Jilling Mária, a szekszárdi kör elnöke különleges, varrott teata- sak képeket állít ki, Heidné Fenyvesi Ágota teatasakból ötletes faliképeket varázsolt, Kovács Györgyi papírból készített dekoratív stólát és kalapot, és a húsvétra is gondok. A pályázatra beérkezett alkotáso­kat először a szekszárdi kör hetedik origami hétvégéjének résztvevői lát­hatták március 12. és 14. között. Is­mét rekord számú hajtogató érkezett az őcsényi repülőtér szállójában meg­tartott eseményre az ország különbö­ző tájairól A papírhajtogatás 35 meg­szállottja, köztük három tíz év körüli gyermek, újabb és újabb papírcsodá­kat varázsolt, tanult egymástól meg­annyi hajtogatást, a szépséges papír­baba készítésétől a rózsahajtogatás fajtáin, vagy a díszdoboz alkotásán át még azt is, miként díszít tojást egy origamis. A Pécs 2010 Európa Kulturális Fő­városa rendezvénysorozat keretében július 26. és augusztus 15. között origami fesztivák rendeznek. Ebből az alkalomból a Győr melletti Nyúlról érkezett origamisok meghajtogatták a 27 uniós tagállam címerét. A feszti­vál rendezvénye lesz a szekszárdi kör tagjának, a nemzetközileg is elismert, Japánban kiállítást nyert Zsebe József önálló tárlata július 25. és augusztus 15. között a Művészetek és Irodalom Házában. Az év borásza a fehéreket sem hanyagolja Lőrincz György: „Csak a Kárpát-medence fajtáival lephetjük meg a világot” Az egri új hullám jeles képviselő­je, Lőrincz György, az Év Borásza cím birtokosa a déli vörösboros vidékeken tette tiszteletét a kö­zelmúltban. Őt magát a borai megelőzték: bikavérét és a Kár­pát-medencében honos fajtákból készült zamatos, illatos fehér bo­rait a szekszárdi borászbálon, majd a Mátyás-napi borünnepen már kóstolhatták a meghívottak. Bálint György A negyvenes éveiben járó borász már az első mondataiban jelzi: divatja van a vörösbornak, de nem szabadna másod­rendűvé, lesajnálttá tenni a fehéret. Ezt hazájában is - ahol a „vörös az Isten, a fehér muszájból van” - gyakran han­goztatja a borász felmenőkkel egyálta­lán nem rendelkező Lőrincz György, aki a semmiből indulva, konokul ra­gaszkodva az elveihez, a jók közül is ki tudott emelkedni.- Olyan termőhelyen élünk itt a Kárpát-medencében, ami elképesz­tően nagy minőséget ad. Maga a megtermelhető gyümölcs olyan, ami másutt tényleg nincs. A világon csak akkor lehet érdekes és érté­kes egy ilyen kis ország, mint a miénk, ha sajá­tos ízvilágú, csak ideköthető borokat tud fel­mutatni. A ma­gunk módján Egerben mi is próbáljuk megkeres­ni, mik lehetnek ezek az ízek, mivel, hogyan lehet ezeket házasítani. Az irány nem tűnik rossznak, s ennek a szűkítése, pontosítása - akár kutató­intézeti közreműködéssel - nagyon fontos a jövőben. A kadarkára és a furmintra esküszik Lőrincz György úgy látja, hogy a kékfrankossal és a kadarkával kelle­ne behatóbban foglalkozni, ezekből kihozni a sokszínűség maximumát, s ebből a szempontból szerinte a szek­szárdi borvidéken előrébb járnak. Ő maga erre a két fajtára fókuszál: sze­retné a kadarka fűszerességét megje­leníteni a későbbiekben készülő bo­raiban is.- Sokkal bátrabban kellene hozzá­nyúlnunk olyan elfelejtett fajtákhoz, mint a csókaszőlő, vagy a járdovány, il­letve több ilyen, mifelénk valamikor viruló fajtához. Annál is inkább, mert meggyőződésem, hogy a vörösborok­kal a nagy áttörési lehetőségünk kor­látozott, a fehér fajtáknál viszont jóval tágabb. A Kárpát-medence kiváló le­hetőségeket rejt, amit már a furmint­tól a kéknyelűn, a hárslevelűn, a leány­kán át az olaszrizlingig többé-kevésbé igazolni lehetett. Saját borászatunk­ban, a Szent Annában az elmúlt évek­ben is törekedtünk arra, hogy a fehér­borokkal is képviseljük az egri borvi­déket. A közeljövőben szeretnénk el­érni, hogy az arány fele-fele legyen. Előbb azonban a kor kihívásainak megfelelve közösen meg kell fogal­maznunk az egri bor jövőbeni üzene­tét - bár ez az egész magyar borászat­ra igaz -, ha talpon akarunk maradni a nagyvilág bortengerében. A hungarikumokból tudunk-e majd kellő mennyiséget produkálni, ha a marketing eljut odáig, hogy Ázsi­ából és Amerikából is jönne sosem lá­tott mértékű megrendelés - vetődik fel a még illuzórikus kérdés. Lőrincz György más aspektusból közelít eh­hez is. Úgy tűnik, túl van azon, hogy a pillanatnyi üzleti sikerek alapvető­en megváltoztassák a borászattal kap­csolatos hitvallását. Egyik neves, ha­sonló gondolkodású szekszárdi kollé­gája, Vida Péter - akihez ezúttal is el­látogatott -, azzal nem ért egyet, hogy a szekszárdi borvidéken külön­leges minőségre képes, Bordeaux- ban és Párizsban is aranyéremmel el­ismert cabernet és merlot fajtákat fo­kozatosan „felejtsük el”.- Az én olvasatomban a mennyiség mindig relatív. Sokszor hallani, hogy a magyar borászat azért nem életké­pes, mert nem tud kellő mennyiséget termelni. Amikor mennyiségről van szó, már nem is fontos a termék, meg az eredetiség, pusztán az árral, mar­ketinggel próbálják a kérdést megol­dani. Nem tartom szerencsésnek. Az eredeti bor érdekes, és piacot képes találni, így a kevésből több lesz. Ha nagy tendereknél belemegyünk az ár­versenybe, akkor alapvetően már nem a magyar borászatról szól a tör­ténet, hanem csupán egy élelmiszer­ipart termékről, s ezt nem tartom kö­vetendő útnak... Az origamisok egymástól lesték el az ötleteket

Next

/
Oldalképek
Tartalom