Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-03-14 / 10. szám
2010. március 14. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK , SZEKSZÁRDI TASARNAP 9 Különös páros a gitár és az oboa Környei Miklós: A rengeteg lemondást kompenzálta a sok-sok öröm A Garay János Általános Iskolában tanító Tekucsov Ilona egy volt tanítványának adta át a jelképes stafétabotot. Választása azért esett Környei Miklósra, mert a Zeneakadémia tanuló „nagyon tehetséges és szorgalmas fiatalembernek” most jelent meg az első önálló lemeze. Tegyük hozzá, egy hét múlva Szek- szárdon tartja lemezbemutató koncertjét. V. Horváth Mária- Jó néhány évvel ezelőtt a szekszárdi zeneiskola művésztanára, Környei Miklós felvette a Pál keresztnevet is, amire az ön tehetsége, s egyértelmű művésszé válása predesztinálhatta.- Édesapám a Miklós és Pál nevet a keresztségben kapta, ám a Pált sokáig nem használta. Eleinte az „ifjabb” jelzőt alkalmaztuk, majd a kézenfekvőbb megkülönböztethetőség okán egyszer csak Miklós Pál lett, én meg maradtam Miklós.- Hány éves és hányadéves? 24 esztendős és negyedéves vagyok, jövőre végzek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem gitár-tanszakán. A zeneművészettel kapcsolatos tantárgyak mellett kezdetben szolfézst is tanultunk, amit igen magas fokon követett a zeneelmélet, az összhangzattan. Most már a legfőbb dolgom a hangszeres gyakorlás. Tanulmányainkat szakdolgozat elkészítésével, annak megvédésével, illetve a diplomakoncerttel fejezzük be.- Első vagy másodikos korában kezdett el gitárt tanulni?- Odahaza kezdtem, s még nem jártam általános iskolába, amikor apa megtanította a hangjegyeket egy kis táblán, képi megjelenítésseL Mondjuk: a C volt a cica... Szóval előbb olvastam kottát, mint betűket.- Hol érettségizett?- A Garay János Gimnáziumban kezdtem matematika-fizika fakultációs osztályban, miközben minden hétvégét a fővárosban töltöttem. Órákat vettem egy gitártanártól, illetve egy zeneszerzőtől A Garayban töltött nagyon szép és hasznos két év után a pályám megalapozása miatt Budapesten, a konzervatóriumban folytattam a tanulmányaimat.- Kizárólag klasszikus darabokat játszik?- Elsősorban igen, némi kitekintéssel Értem ez alatt, ha a klasszikus repertoárt nézzük, a XX. században már Környei Miklós: jobban szeretek koncertezni, mint versenyezni erőteljes hatással volt rá a jazz is, tehát mondható, hogy könnyű darabokat is játszom. Apáékkal trióban a könnyedebb műfaj sincs ellenünkre.- Nyolcadik osztályos öccse, Attila is komoly sikereket tudhat maga mögött. Édesanyja mivelfoglalko-' zik?- Általános iskolában tanít magyart, rajzot és éneket. Szóval a zene tőle sem áll távol Anya a család „karmestere”, sokat dolgozik, igen gondoskodó, kiváló szervező és remek a humora.- Tehetség rátermettség hivatás- tudat, szorgalom, kitartás, lemondás, szerencse... Ezek közül melyek a legmeghatározóbbak a művész- szé válásban?- A felsoroltak mind benne vannak. Egyértelmű, hogy a tehetség az alap, aminek felfedezéséhez kell egy jó tanár. Esetemben a mester édesapám volt, ahogyan Attila öcsémnél szintén.- Tehát apukája részéről nem elvárás volt a zene iránti tisztelet és a hangszeren tanulás?- Nem. Nálam inkább spontánul alakult így, öcsémnél szintén. Odahaza kicsi gyermekként mindenütt gitárt láttam, ami egyre inkább vonzott. Van egy aranyos sztorim is a hangszerválasztásról: apa fő profilja mindig is a gitár volt, ám amikor én születtem, akkor hegedülgetett is. Szüleim mesélik, hogy féléves lehettem, határozottan megkülönböztettem a két hangszert, mégpedig igen hangosan. A hegedű hangja hallatán mindig elbőgtem magamat, a gitározást kikerekedő szemmel hallgattam, sőt gőgicséltem rá.- Azért ne dobjuk sutba a tehetséget követelő hivatással járó megannyi lemondást.- Hogy a hivatásomban itt tartok, az valóban járt lemondással, de sokkal több örömöt okozott és okoz, ami több mint kompenzáció. Szóval igaziból nincs szó áldozatról! A sok gyakorlás meghozza a gyümölcsét, ám ezt az ember csak idővel veszi észre, miközben a gyakorlás, a versenyzés és a koncertezés már életformává vált. Általános iskolásként a gyakorlás helyett sokszor szívesebben játszottam volna a barátaimmal de szüleim mindig rávilágítanak a feladat elvégzésének fontosságára. A foci, a futkározás csak második volt a sorban. Ezt ma már csöppet sem bánom, sőt... Hozzáteszem, hogy már kiskoromban számos versenyen vettem részt, amire alaposan fel kellett készülnöm. Azt viszont magamtól is megtettem, talán az exhibicionizmusom és a zene iránti rajongásom miatt.- Ma is rendre résztvevője a versenyeknek. Ezekre másképpen készül, mintha „simán”gyakorolna?- Persze. Az ember jobban, máshogyan készül ami technikai szempontból igen hasznos. A hazai és nemzetközi versenyek kicsit hasonlítanak a sportversenyekhez, ugyanis ezeken a hangszertudás bravúrjait is meg kell villantani, s minden tudásomat bele kell tenni ott és akkor.- A koncertekre nem áll ugyanez?- Csak részben. A fellépésekkor a darabokkal együtt a telkemből is igyekszem átadni a hallgatóságnak, s minden tudásommal azon vagyok, hogy szép élménnyel gazdagodjanak. Egyébként az áhítat, az ajándékozás öröme miatt jobban szeretek koncertezni, mint versenyezni, mivel az utóbbi tele van speciális szakmai megszorításokkal elvárásokkal Olyankor a zenélés nem olyan közvetlen, meghitt és oldott, mint a koncerten.- Mielőtt a nagy napról kérdezném, mondja el, milyen érzés tölti el, amikor kilép a pódiumra.- Ezen alkalmakat hosszú, gyakorlással teli felkészülés előzi meg. A koncert előtt és az első percekben izgulok, de szerencsémre csak oly mértékben, ami „doppingol”. Utána átadom magam a hangszeremnek és a zenének, azt pedig a közönségnek. A hallgatóság mozdulatlan némasága önkéntelenül is még jobb teljesítményre sarkall, a dallamok még tökéletesebb átadására ösztökél Amikor nagy átéléssel szomorú darabot játszom, az a jó érzés, ha az utolsó hangok után nem jön azonnal a taps, hanem mindenkiben kicsit leülepednek a hallottak, s csak ezután emelkednek a kezek...- Most jelenik meg az első albuma, március 19-énpedig lemezbemutatót tartanak a Német Színházban. Hogyan válogatták a darabokat?- Az oboás Bartus Rékával osztálytársak voltunk Budapesten, a konzervatóriumban. A Duó Giocco-t 2005- ben alapítottuk, mégpedig Kovács Barna - a lemezen is hallható - szonatinájának ihletésére, amivel egy kamaraversenyen Artisjus-díjat nyertünk. A darab különlegessége, hogy eredetileg is oboa-gitár duóra íródott. Megjegyzem, az oboa-gitár nem jelent standard felállást, szemben például a gitár-fuvolával vagy a gitár-hegedűvel. Alig akad e két hangszerre írott darab, így nagyrészt átiratokból dolgozunk. A lemezen hét zeneszerző - a barokktól a kortárs zenéig - 21 műve szerepel. Rékával együtt úgy véljük, hogy érdekes és nagyon különleges a két hangszer duója: a mélyebb regisztereket én képviselem, a magasabbakat pedig az oboa. Még több érdekességet találnak egy hét múlva a honlapomon (www.mikloskornyei.com).- Mindig és mindenre felkészül?- Hát hogyne. Szeretnék magam is többet megtudni Csötönyi László előadóról aki gyönyörűen mond versel különböző rendezvények műsorvezetője, mellette tanított, most pedig a Rádió Antritt szerkesztő-műsorvezetője.
