Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)

2010-03-14 / 10. szám

2010. március 14. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK , SZEKSZÁRDI TASARNAP 9 Különös páros a gitár és az oboa Környei Miklós: A rengeteg lemondást kompenzálta a sok-sok öröm A Garay János Általános Iskolá­ban tanító Tekucsov Ilona egy volt tanítványának adta át a jel­képes stafétabotot. Választása azért esett Környei Miklósra, mert a Zeneakadémia tanuló „nagyon tehetséges és szorgal­mas fiatalembernek” most jelent meg az első önálló lemeze. Te­gyük hozzá, egy hét múlva Szek- szárdon tartja lemezbemutató koncertjét. V. Horváth Mária- Jó néhány évvel ezelőtt a szek­szárdi zeneiskola művésztanára, Környei Miklós felvette a Pál ke­resztnevet is, amire az ön tehetsége, s egyértelmű művésszé válása pre­desztinálhatta.- Édesapám a Miklós és Pál nevet a keresztségben kapta, ám a Pált sokáig nem használta. Eleinte az „ifjabb” jel­zőt alkalmaztuk, majd a kézenfek­vőbb megkülönböztethetőség okán egyszer csak Miklós Pál lett, én meg maradtam Miklós.- Hány éves és hányadéves? 24 esztendős és negyedéves va­gyok, jövőre végzek a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Egyetem gitár-tansza­kán. A zeneművészettel kapcsolatos tantárgyak mellett kezdetben szol­fézst is tanultunk, amit igen magas fo­kon követett a zeneelmélet, az össz­hangzattan. Most már a legfőbb dol­gom a hangszeres gyakorlás. Tanul­mányainkat szakdolgozat elkészítésé­vel, annak megvédésével, illetve a dip­lomakoncerttel fejezzük be.- Első vagy másodikos korában kezdett el gitárt tanulni?- Odahaza kezdtem, s még nem jár­tam általános iskolába, amikor apa megtanította a hangjegyeket egy kis táblán, képi megjelenítésseL Mond­juk: a C volt a cica... Szóval előbb olvas­tam kottát, mint betűket.- Hol érettségizett?- A Garay János Gimnáziumban kezdtem matematika-fizika fakultáci­ós osztályban, miközben minden hétvégét a fővárosban töltöttem. Órá­kat vettem egy gitártanártól, illetve egy zeneszerzőtől A Garayban töltött nagyon szép és hasznos két év után a pályám megalapozása miatt Budapes­ten, a konzervatóriumban folytattam a tanulmányaimat.- Kizárólag klasszikus darabokat játszik?- Elsősorban igen, némi kitekintés­sel Értem ez alatt, ha a klasszikus re­pertoárt nézzük, a XX. században már Környei Miklós: jobban szeretek koncertezni, mint versenyezni erőteljes hatással volt rá a jazz is, tehát mondható, hogy könnyű darabokat is játszom. Apáékkal trióban a könnye­debb műfaj sincs ellenünkre.- Nyolcadik osztályos öccse, Attila is komoly sikereket tudhat maga mögött. Édesanyja mivelfoglalko-' zik?- Általános iskolában tanít magyart, rajzot és éneket. Szóval a zene tőle sem áll távol Anya a család „karmeste­re”, sokat dolgozik, igen gondoskodó, kiváló szervező és remek a humora.- Tehetség rátermettség hivatás- tudat, szorgalom, kitartás, lemon­dás, szerencse... Ezek közül melyek a legmeghatározóbbak a művész- szé válásban?- A felsoroltak mind benne vannak. Egyértelmű, hogy a tehetség az alap, aminek felfedezéséhez kell egy jó ta­nár. Esetemben a mester édesapám volt, ahogyan Attila öcsémnél szintén.- Tehát apukája részéről nem el­várás volt a zene iránti tisztelet és a hangszeren tanulás?- Nem. Nálam inkább spontánul alakult így, öcsémnél szintén. Odahaza kicsi gyermekként mindenütt gitárt láttam, ami egyre inkább vonzott. Van egy aranyos sztorim is a hangszervá­lasztásról: apa fő profilja mindig is a gi­tár volt, ám amikor én születtem, ak­kor hegedülgetett is. Szüleim mesélik, hogy féléves lehettem, határozottan megkülönböztettem a két hangszert, mégpedig igen hangosan. A hegedű hangja hallatán mindig elbőgtem ma­gamat, a gitározást kikerekedő szem­mel hallgattam, sőt gőgicséltem rá.- Azért ne dobjuk sutba a tehetsé­get követelő hivatással járó meg­annyi lemondást.- Hogy a hivatásomban itt tartok, az valóban járt lemondással, de sokkal több örömöt okozott és okoz, ami több mint kompenzáció. Szóval igazi­ból nincs szó áldozatról! A sok gyakor­lás meghozza a gyümölcsét, ám ezt az ember csak idővel veszi észre, miköz­ben a gyakorlás, a versenyzés és a kon­certezés már életformává vált. Általá­nos iskolásként a gyakorlás helyett sok­szor szívesebben játszottam volna a ba­rátaimmal de szüleim mindig rávilágí­tanak a feladat elvégzésének fontossá­gára. A foci, a futkározás csak második volt a sorban. Ezt ma már csöppet sem bánom, sőt... Hozzáteszem, hogy már kiskoromban számos versenyen vet­tem részt, amire alaposan fel kellett ké­szülnöm. Azt viszont magamtól is meg­tettem, talán az exhibicionizmusom és a zene iránti rajongásom miatt.- Ma is rendre résztvevője a verse­nyeknek. Ezekre másképpen ké­szül, mintha „simán”gyakorolna?- Persze. Az ember jobban, másho­gyan készül ami technikai szempont­ból igen hasznos. A hazai és nemzet­közi versenyek kicsit hasonlítanak a sportversenyekhez, ugyanis ezeken a hangszertudás bravúrjait is meg kell villantani, s minden tudásomat bele kell tenni ott és akkor.- A koncertekre nem áll ugyanez?- Csak részben. A fellépésekkor a darabokkal együtt a telkemből is igyekszem átadni a hallgatóságnak, s minden tudásommal azon vagyok, hogy szép élménnyel gazdagodjanak. Egyébként az áhítat, az ajándékozás öröme miatt jobban szeretek koncer­tezni, mint versenyezni, mivel az utób­bi tele van speciális szakmai megszorí­tásokkal elvárásokkal Olyankor a ze­nélés nem olyan közvetlen, meghitt és oldott, mint a koncerten.- Mielőtt a nagy napról kérdez­ném, mondja el, milyen érzés tölti el, amikor kilép a pódiumra.- Ezen alkalmakat hosszú, gyakor­lással teli felkészülés előzi meg. A kon­cert előtt és az első percekben izgu­lok, de szerencsémre csak oly mérték­ben, ami „doppingol”. Utána átadom magam a hangszeremnek és a zené­nek, azt pedig a közönségnek. A hall­gatóság mozdulatlan némasága önkén­telenül is még jobb teljesítményre sar­kall, a dallamok még tökéletesebb át­adására ösztökél Amikor nagy átélés­sel szomorú darabot játszom, az a jó ér­zés, ha az utolsó hangok után nem jön azonnal a taps, hanem mindenkiben kicsit leülepednek a hallottak, s csak ez­után emelkednek a kezek...- Most jelenik meg az első albuma, március 19-énpedig lemezbemuta­tót tartanak a Német Színházban. Hogyan válogatták a darabokat?- Az oboás Bartus Rékával osztály­társak voltunk Budapesten, a konzer­vatóriumban. A Duó Giocco-t 2005- ben alapítottuk, mégpedig Kovács Barna - a lemezen is hallható - szona­tinájának ihletésére, amivel egy kama­raversenyen Artisjus-díjat nyertünk. A darab különlegessége, hogy eredeti­leg is oboa-gitár duóra íródott. Meg­jegyzem, az oboa-gitár nem jelent standard felállást, szemben például a gitár-fuvolával vagy a gitár-hegedűvel. Alig akad e két hangszerre írott darab, így nagyrészt átiratokból dolgozunk. A lemezen hét zeneszerző - a barokk­tól a kortárs zenéig - 21 műve szere­pel. Rékával együtt úgy véljük, hogy érdekes és nagyon különleges a két hangszer duója: a mélyebb regisztere­ket én képviselem, a magasabbakat pedig az oboa. Még több érdekessé­get találnak egy hét múlva a honlapo­mon (www.mikloskornyei.com).- Mindig és mindenre felkészül?- Hát hogyne. Szeretnék magam is többet megtudni Csötönyi László elő­adóról aki gyönyörűen mond versel különböző rendezvények műsorveze­tője, mellette tanított, most pedig a Rá­dió Antritt szerkesztő-műsorvezetője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom