Szekszárdi Vasárnap, 2010 (20. évfolyam, 1-45. szám)
2010-03-14 / 10. szám
10 , szekszárdi m$4rnap ANNO 2010. március 14. A Nyugat-est főszereplői: Móricz, Babits és Török Sophie M a már furcsa elgondolnunk, hogy Babits Mihály pályája csúcsán is szülővárosa figyelmével mérte saját hírnevét s elismerését, noha ez utóbbiból az igen díszes olasz San Remo-díjat is megkapta. A Nyugat szerény hírrovata így ír 1930-ban: „Március 16-án, vasárnap Szekszárdon, a Vármegyeháza zsúfolásig megtelt nagytermében, a város egész intelligenciájának részvételével Nyugat-est volt. Móricz Zsigmond Babits Mihályról, mint a város szülöttjéről beszélt; megrajzolta azt az utat, amit a költő »az ősi szekszárdi tisztes kúriától a világköltő prestige- éig megtett«. Babits Mihály a közönség tomboló tetszése mellett olvasta fel két versét. Simonyi Mária szintén három Babits-verssel ért el frenetikus hatást. Az est második részében Nagy Endre Adyról adott elő, Móricz Zsigmond egy vidám novelláját olvasta fel, Simonyi Mária pedig Móricz- verset mondott; végül Nagy Endre konferált. Előadás után százterítékes bankett volt.” Csányi Lászlótól tudjuk: „az est megnyitójaként Bodnár István olvasta fel Az irodalom nagy erdeje című tanulmányát... Babitsról csak annyit tudott mondani, hogy Szekszárdon született s »ide jön vissza deresedő fővel is, boldog - gyermeknek.«” Az is bizonyos, hogy számokban a Nyugat túlzott. „Az estnek valóban sikere volt »a vármegyeháza szorongásig megtelt nagyterme« köszöntötte Babitsot, majd »barátságos lakoma volt a Szek- szárd szálló kistermében, ahol közel hatvanan gyűltek össze az előkelő vendégek ünneplésére«.” „Babits és Móricz felesége, valamint Nagy Endre »a szekszárdiakkal a késő éjjeli órákig a legkedélyesebb hangulatban maradtak együtt.«” Éppen tíz év múlva, 1940 márciusában indult élete utolsó külföldi útjára Babits. Díjáról Cs. Szabó László írta: „Van miért harcolnunk, van mit védenünk, Észak és Dél megbecsülése kötelez az önbecsülésre.” Szekszárdon a történész jövendő atyja, Szakály Ferenc így látta a Tolnamegyei Hírlap Tallózás erre-arra című rovatban: „A sok háborús és politikai hír mellett nem szabad elmennünk egy olyan nagy jelentőségű hír mellett sem, mely az emberi elme, tudás, műveltség megjutalmazásával foglalkozik. Babits Mihály, a szekszárdi születésű költő, a mai magyar irodalom egyik vezéralakja, megkapta a legnagyobb olasz kitüntetésé a san remói (!) díjat amelyet csak rendkívüli tudományos munkásság esetén ítélnek oda. Babits Mihály készítette el a Divina Commedia legjobb fordítását, regényeket és verseket ír, sőt irodalomtörténet-írással is foglalkozik, Babits István vm. árvaszéki elnök bátyja. Büszkeség tölt el bennünket, hogy városunk fiát érte a megtisztelés...” S mit gondolt Babits? Az 1930-ról nem tudjuk, de 1940-ben éppen a Magyar nemzeti lant előszavát írja. „A magyar honfiköltészet kínlódó, kételkedő, az ellenállásban megizzott hőfokú, ... nemzetünk legbensőbb története. De éppen ezáltal lesz sűrített életté... Sohasem vök nagyobb szükségünk erre a sűrített életre (akár a betegnek a sűrített levegőre), mint manapság. S talán öngyógyitó életösztönünket bizonyítja, ha ma ismét s mind jobban és jobban fölébred az érdeklődés, a Ódon időben MÁRCIUS 15-ÉN 115 éve, 1895-ben az ünnepi hab vacsora után a polgári olvasókör a tűzoltó- és cigányzenekarral hajnali háromig mulatott. MÁRCIUS 16-ÁN 130 éve, 1880-ban agyonlőtt községi őrünk családjának gyűjtöttek. 80 éve, 1930-ban a megyeházán Simonyi Mária, Móricz, Nagy Endre s Babits vett részt a Nyugat-esten. MÁRCIUS 17-ÉN 170 éve, 1840-ben született Bezerédj Pál kormánybiztos, városunk első díszpolgára. 115 éve, 1895-ben elhunyt Krammer Ármin borkereskedő. MÁRCIUS 18-ÁN 505 éve, 1505-ben szekszárdi apáttá nevezték ki Sforza bíboros vatikáni alkancellárt. 115 éve, 1895-ben meghalt a 14 éves Augusz örökös, Sigray István. MÁRCIUS 19-ÉN 25 éve, 1985-ben hunyt el Szekszárdon Miszlai Sarolta, könyvtáros-helytörténész, Petőfi- és lly- lyés-kutató, több mű szerzője. MÁRCIUS 20-ÁN 110 éve, 1900-ban az alakuló helyi tejszövetkezet kibocsátotta árajánlatát. MÁRCIUS 21-ÉN 110 éve, 1900-ban a megyei kórház vezetőinek, alkalmazottainak 10 °/crkal emelték meg a fizetését. vágy, az áhítat a magyar »nemzeti lant« iránt” Dr. Töttős Gábor Az evangélizációról „Mert úgy szerette Isten a világot hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesz- szen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16) A protestáns egyházak életében fontos szerepet játszanak az úgynevezett üdvtörténeti ünnepeken túl, az evangélizációs alkalmak. Általában az ün- neptelen félév időszakában él sok gyülekezet az Istenhez való közeledésnek ezzel az áldásokban gazdag alkalmával. Mint minden szellemi és lelki dolognak megvan a maga sajátságos története, fejlődése, így az evangélizáció is köthető dátumokhoz, helyekhez, e szolgálatban hatékony munkát végző Istentől elhívott emberekhez. A Szentlélek 1910-ben tette világméretű egyházi problémává az evangélizációt, amikor az edinburghi világmissziói konferencia Mott János vezetésével Így fogalmazta meg Krisztus népének feladatát: „A világ evangélizálása ebben a nemzedékben!” A felekezeti határok feloldása is kicseng ebből a gondolatból (ökumenizmus). Az evangélizáció olyan korszakban bontakozott ki, amikor a filozófia is, de az általános világnézet is az Isten hittől eltávo- lodóban volt a különböző izmusok hatására, minek eredményeként a pneumatikus fogékonyság megfogyatkozott az emberekben. Mindezen tényezők EVANGELIUM szinte kirobbantották az evangélizációs alkalmakat. Az evangélizáció célját és feladatát Jézus missziói parancsának egészében kell látnunk ahhoz, hogy azt jól értsük. Márk evangéliuma szerint a feltámadott Jézus megjelent tanítványainak és így szólt: „Menjetek el szerte az egész világba és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Azok elmentek, hirdették az Igét, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, s megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel” (Márk 16:14-15, 20). Lukács evangéliuma a tartalmát fogalmazza meg a küldetésnek: „Hirdetni kell az Ő nevében a megtérést és a bünbocsánatot minden nép között” (Lukács 24:47). Máté evangéliuma pedig a sákra- mentummal kapcsolja össze a missziót: „tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében” (Máté 28:19). Ha ezekből az Igékből levonjuk a mára szóló következtetéseket, elsősorban az válik hangsúlyossá, hogy az egyház élete és megújulása küldetésének - betöltésétől függ. A küldetés tartalma: az evangélium, az a jó hír, amely megtérésre hív és bünbána- tot hirdet. Az evangélium örömhíre nem azt jelenti, hogy azt mindenki örömmel fogadja, hanem, hogy aki befogadja, annak életében örömöt teremt. Jézus evangéliuma a mennyek országáról szóló jó hír és az Isten közelségébe való hívogatás. Térjetek meg, mert eljött és eljövendő a mennyek országa! Az első lépés a magvetés. Magvetéskor nem megtelnek a zsákok, hanem szórjuk a drága magot, szinte beletapossuk a földbe a termés reményében. A magvetés is evangélizáció! Mivel az evangélizáció a gyülekezet közös ügye, az alkalmak során elhangzottak a gyülekezet tagjait szólítják meg, így a Krisztus kegyelmét elfogadva a gyülekezet élő és szolgálatot vállaló tagjai lehetnek. Ebből adódik, hogy a gyülekezet nemcsak tárgya, hanem alanya is az evangélizációnak, ezért minél hatékonyabb és tudatosabb a részvétel, annál több áldás várható az evangélizációtól. Isten adja, hogy így legyen. Balázsi Zoltán református lelkész Evangélizáció Evangélizáció a szekszárdi református gyülekezetben 2010. március 25., 26., 27. és 28. napján. Vendég igehirdető: Virágh Sándor, sárospataki református lelkész. Énekkel szolgál: Virághné Fekete Katalin énekművész, orgonán kísér Nagy Dalma kántor. Az evangélizációs alkalmak hétköznap 17, vasárnap 10 órakor kezdődnek a református templomban. Mindenkit szeretettel várnak! Két Babits-pillanat EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 146.