Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-02-15 / 6. szám
SZttVüZAKUI % A SA RWAP ___________________KULTÚRA__________________________________________________2009. február 15. Űj témák és világsiker Bellák Gábor előadása Munkácsy Mihály kései korszakáról a szekszárdi szabadegyetemen Óriási sikere volt Munkácsy 1877-től festett szalonzsánerképeinek. Az apa születésnapja Pákh Imre tulajdona, és látható Szekszárdon Munkácsy Mihály késői korszakát mutatta be Bellák Gábor művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa élményszerű, vetített képes előadásában Miltontól az Ecce Homoig címmel a Munkácsy-szabadegyetem hallgatói számára február 6-án. Kovács Etelka Munkácsy 1878-ban találkozott Charles Sedelmeyer párizsi műkereskedővel, aki a továbbiakban impresszáriója lett, sőt a festő halála után egy máig forrásértékű könyvet is megjelentetett róla metszetreprodukciókkal. Ez a találkozás az elsődleges oka annak, hogy Munkácsy témavilága gyökeresen megváltozott, és eltávolodott a társadalom peremére szorult emberek életének realisztikus ábrázolásától. Sedelmeyerrel találták ki a kultúrtörténeti zsáner műfaját, amellyel világszenzációt szerettek volna kelteni. Munkácsy első ilyen műve, a Milton az Elveszett paradicsomot diktálja lányának, Évának, amellyel a párizsi világkiállítás zsűrijének bronzérmét nyerte. A festményt aztán Sedelmeyer utaztatta, a világ minden táján bemutatták, majd New Yorkban vásárolták meg, s ma az ottani közkönyvtár előterét díszíti. Munkácsy Amerikában 1886-87-ben portrékat festett hihetetlenül drágán, Sedelmeyernek köszönhetően képeivel a korabeli műkereskedelem legmagasabb árait érte el Az életmű nemzetközi karrierjének csúcspontján a Krisztus-trilógia áll, pontosabban a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota. Munkácsy a nagy kompozíciókat mindig kicsiből indította, és volt egy végleges verzió (ilyeneket látunk Szekszárdon), amit aztán felnagyított. Munkácsy nem az egyházi festészet szabályai szerint festette meg Krisztust, hanem zsánerképszerűen jelenítette meg életét. Krisztus ábrázolása követi a hagyományokat, de mégsem szentkép, mert túl sok jelenet veszi körül. Egy történetet mesél el részletgazdagon, és magas művészi színvonalon. Színházi körülmények között mutattak be egyszerre egy nagy képet egy külön erre a célra berendezett térben. Elhúzták a függönyt, és csak a festményt világították meg. Lélegzetelállító hatást keltett. Az Ecce Homo már időskori festmény volt Munkácsy életében, nem érte el a korábbi két Krisztus-kép színvonalát. Perspektivikusan nagyon nehéz, bravúros festmény a bécsi Kunsthistorisches múzeum mennyezetére erősített kép. Ez alulról mutat egy nyitott csarnokot a reneszánsz nagy művészeivel Ennek elkészítéséhez az ő korában igen modern fotótechnikát használta. Rávetítette a kép fotóját a vászonra, és lemásolta. Óriási sikere volt Munkácsy 1877- től festett szalonzsánerképeinek. A párizsi nagypolgárság szívesen látta viszont a saját életét a festményeken, de nem a drámai pillanatokat, hanem például Az apa születésnapját, vagy A baba látogatóit. Ugyanazokból a kellékekből épülnek fel az enteriőrök, Milton karosszékében most eg)' kisfiú ül. Ezeken a képeken minden olyan mesterséges, „akváriumszerű”, hiányzik a való élet lehelete. Szabadtéri szalonképeket is festett, de a városi parkokban játszódó jelenetek könnyedén áthe- lyezhetőek lennének egy szalonba. Történelmi, kosztümös zsánerképeket is készített, de már nem történelmi személyiségekről. Munkácsy életművében a portrék jelentették a legnagyobb bevételt. Mesteri festőtechnikával ragadta meg egy-egy arc karakterét. Ecset nélkül, festőkéssel elmázolt foltokból építette fel képeit. A tájképfestészetet viszont saját kedvére művelte, a Poros utat például kétszer is megfestette. Az első változat is izgalmas, de a második az igazi, hihetetlen erejű mű. A korszak legbátrabb kompozíciója ez a csak színfoltokból felépülő alkotás, amit 1,5 méteres táblára festett, vagyis nem vázlat volt. Úttörő jelentőségű mű. Munkácsy 6000 frankos ösztöndíjat alapított tehetséges fiatal magyar festők számára. Tanítványai közé tartozott Rippl-Rónai József, aki az ösztöndíjat soha nem nyerte el. A szekszárdi kiállításon egy másik tanítványa, Temple János Munkácsy-portré- ja fogadja a nézőt. Ez a festmény ösz- szefoglalja mindazt, amiről Bellák Gábor beszélt: Munkácsy elegáns öltönyben ül műtermében, a Krisztus Pilátus előtt. Liszt és Munkácsy barátságáról ■ A Liszt Ferenc Társaság Szekszárdi Csoportja február 18-án (szerda) 17.30 órától tartja klubestjét a zeneiskola nagytermében. Az előadás azért különösen aktuális, mert városunk ad otthont a Munkácsy Mihály több nagyszerű festményéből összeállított vándorkiállításnak. A két világhírű művész barátságáról tart vetítéssel egybekötött, érdekesnek ígérkező előadást Eckhardt Mária zenetörténész, a Budapesti Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont igazgatója. A belépés díjtalan, a szervezők mindenkit szeretettel várnak! Egyszerű emberek és tékozló fiúk Kovács Zoltán kiállítása a Művész Presszóban Március 15-ig láthatók Kovács Zoltán linómetszetei és rézkarcai a Művész Presszóban. ■ Két, sokszorosító grafikai eljárással * készült sorozatban gyönyörködhetnek az érdeklődők: az Egyszerű emberek linóleummetszeteiben és a Tékozló fiúsorozat aquafortisaiban. A művész saját belső világában el kell, hogy jusson az „Igaz úton haladok-e?” kérdéséig, majd a dilemmák egyre sorjáznak, s ez a körforgás újabb és újabb alkotásra késztet. Baky Péter hívta fel erre a megjelentek figyelmét a kiállítást megnyitó szavaiban, melyeket - lévén a Babits Mihály Művelődési Ház és Művészetek Háza igazgatóhelyettese kényszerűen távol volt - Csötönyi László tolmácsolt a közönségnek. Csötönyi köszöntötte az érdeklődőket, és Gyurcsó István versével teremtette meg a befogadáshoz előnyös hangulatot, amiben segítségére volt Köntös Hedvig is (képünkön Kovács Zoltánnal), aki csellójátékával örvendeztette meg az egybegyűlteket. Kovács Zoltán grafikus, festő, tanár hozzáértéséhez kétség sem férhet - szögezte le felolvasott megnyitójában Baky. Ez az alap, melyen lelkiismeretessége, kitartása és rendszerező képessége révén Kovács művészi grafikáit emelhette, fűzte tovább a gondolatmenetet az igazgatóhelyettes: így jöttek létre a szép és fajsúlyos linók, valamint közel csalogatva rabul ejtő rézkarcok. Maga a művész úgy vélekedett az én és az egyén belső rendszerei fontosak, illetve az - szólta el magát freudi módon hogy az emberben legyen szándék „vonalat húzni a térbe". KoP
