Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-02-15 / 6. szám
2009. február 15. ANNO SZEKSZÁRDI vasárnap MESÉLŐ EMLÉKEINK 73. A rabdolgoztatás múltja Szekszárd Vidéke 1889. február 14-én adta hírül: „Az igazságügy-miniszter megengedte, hogy a szekszárdi fogházban levő rabok az itteni szőlő-, gyümölcs- és kertészeti telepen mint munkások dolgozhassanak" - napi 14 krajcárért, ami negyed napszámnak felelt meg. A kezdeményezésnek van elő- és utóélete is. A rabokat manapság sokkal szakszerűbben elítélteknek, vagy fogva tartottaknak mondják, de régen sem az első, sem a második nem mindig volt igaz a legalantasabb munkára hajtottakra. Gyaníthatóan a bűn rossz utak, melyeknek közepén olykor humorból ember nagyságú köveket is hagytak a külön juttatás nélkül munkálkodók, ennek emlékét őrzik. Vas Gereben adomai közt is találunk egy önérzetes példát. „Útigazí- tásban foglalkoztak a megyei rabok, s az egyik valamely átmenővel összekapott. A feleselésnek gorombaság lett a vége, mire fölpattan a rab, s odamondja az utasnak: - Tudja meg kend, kivel beszél; mert a vármegye rabjával van ám kendnek dolga!” Szintén nála búvik meg a rabok helyzetére és foglalkoztatására vonatkozó adalék. „Vármegyeházunk tömve van rabokkal, s amint gonosz nyelvek beszélik, kihallgatatlan rabunk van néhány száz, mégpedig olyan is van néhány, hogy tizenöt, tizenhat év óta nem kérdezte senki, miért ül ott? S ha megkérdenék, tán majd azt is megmondaná némelyik, hogy tizennyolc éve ül ott benn... Ez a flskus dolga, miért nem fogad napszámost a kertjébe, mért gyómláltat a rabokkal, semmi közünk hozzá...” Ehhez képest az 1845-ben felépült szekszárdi rabdolgoztató alapvetően mást ígért. Augusz Antal 1846-os jelentése szerint: „A megye börtöne béli rabok hasznosan foglalatoskodtatnak a börtönökkel kapcsolatban lévő posztógyárral, naponként 45-50 rab talál ott alkalmazást." Egy év múlva már "okszerű gépes felszerelésénél fogva" említi, s meglehetősen modern gondolkodásra vall, hogy a posztógyári raboknak »naponként érdemlett jutalmazásuk a takarékpénztárba tétetik«, s azt majd szabadulásuk után meg is kapják.” Az 1870-es években egy faddi vállalkozó fűzvesszőt termesztett, a rabok kosarat fontak, s már jó előre lekötötték a vevők az árut. Ez nem tudni, miért fulladt be, de Babits Halálfiai című regényében már csak napi teendőiket látjuk - immár az új fogház éveiből. „Most mentek vízért a vízhordó rabok a libapromenád közepén álló szivárványos kúthoz; nagy vedreket egyensúlyozva a füles rúddal vállaik mérlegén. Ezek a vizsgálati foglyok voltak, akiket patriar- kálisan fölhasználtak ilyfajta munkákra; szabály szerint csapatban kellett volna jönniök az őrrel; de jöttek egyedül is. Mind nagyon jámborul viselkedtek; noha főbenjáró bűnösök is gyakran akadtak közöttük: véres bicskázások és hírhedt lólopások hősei.” Akadt olyan is, aki börtönben tanulta ki a posztócipő-varrást, s Tolnanémedin Monarchia-szerte ismert, 50-60 főt foglalkoztató gyárat létesített. A két világháború között, akárcsak az 1960-as években alkalmilag szénlapátoláskor, parkrendező munkán lehetett látni őket. Később hírlett, hogy a simontornyai bőrgyár világszerte keresett kézi varrású bőrfocijait készítik. Azóta bizonyára korszerűbb foglalkoztatást találtak... Dr. Töttős Gábor Ódon időben FEBRUÁR 16-ÁN 105 éve, 1904-ben állami ajándékként kapta a múzeum Csók István Őcsényi fiatal menyecske és Keresztelő című festményét. FEBRUÁR 17-ÉN 160 éve, 1849-ben őseink a paksiakat biztatták: hódoljanak a császáriaknak. 110 éve, 1899-ben jelent meg Liszbauer Antal „fiatal tehetséges poétánk” Hangulatok című verskötete. 105 éve, 1904- ben eleink szivárványt meg villámlást láttak. FEBRUÁR 18-ÁN 240 éve, 1769-ben szentelték pappá Szluha György későbbi plébánosunkat. FEBRUÁR 19-ÉN 155 éve, 1854-ben született Szilvek Lajos hittudósunk, nagyprépost, hitéleti író. 110 éve, 1899-ben kaszinónk mozgalmat indított Bezerédj szobráért. FEBRUÁR 20-ÁN 95 éve, 1914-ben polgári leányiskolásaink Tordai Grail Erzsébet színjátékát, a Tavasz ébredését adták elő, az egyik napsugár Mattioni Eszter volt. FEBRUÁR 21-ÉN 225 éve, 1784-ben reformátusaink megvették a majdani templom telkét. FEBRUÁR 22-ÉN 100 éve, 1909-ben Miklósi Ödön első képkiállítása nyílt meg szülővárosában. Vármegyei rabok (Lüders rajza) Jótékony célú Gárdonyi-koncert a kórházi kápolnáért A Szekszárd Alsóvárosi Római Katolikus Közhasznú Egyesület tisztelettel hívja és várja tagjait, hozzátartozóikat, barátaikat és minden érdeklődőt az Esték a Kórházi kápolnáért program keretében február 27-én (péntek) sorra kerülő jótékony célú rendezvényre. A Garay János Gimnázium dísztermében a Szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttes ad koncertet. Közreműködik Lozsányi Tamás, Tillai Tímea, Turbuk- Hegedűs Györgyi, Varga Tiborné Márkus Edit, Lemle Zoltán, Balázs Réka, Ludányi Márta, Szabó Dóra és Köntös Hedvig. Vezényel: Naszladi Judit. Az est fővédnöke Bíró László püspök, házigazda Heilmann Józsefné, a gimnázium igazgatója. A műsort Decsi Kiss János újságíró ismerteti. Áldott a tövis!? Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." (2Kor 12, 7-9) Sokunknak bátorító, ugyanakkor talán megdöbbentő az, amiről Pál apostol beszél Őszintén tárja fel a maga életének kínjait: így derül ki, hogy bizony az ő életében is volt „tövis” - azaz szenvedés, ami miatt sokszor erőtlennek érezte magát. Pedig azt gondolhatnánk, hogy egy olyan tanítvány életében, aki oly különleges kinyilatkoztatásoEVANGÉLIUM kát kapott az Úrtól,, aki ennyire fontos feladatokkal volt megbízva, mint ő, az ilyen tanítvány életét, majd megszabadítja Isten minden bajtóL De nem így történt! Volt olyan szenvedést okozó részlet Pál életútján, amit az Úr nem hogy „eltűrt, megengedett”, de tudatos céllal használt fel Nem tudjuk pontosan mi lehetett ez a „tövis”. Sokan próbálták már megfejteni, de talán azért fedi homály, hogy mi magunkra nézve merjük hinni: talán rólunk van szó! Igen, Pál tövise talán olyan, mint a miénk, mint az enyém! így érthetjük meg nagy nehezen, hogy ha kell, fájó eszközökkel óv a mi Gazdánk a tévúttól a lázadástól, az el- lustulástól, elbizakodottságtól. Ugyanakkor Pál az egyik legnagyszerűbb bizonyíték arra, hogy minden javára válhat annak, aki ragaszkodik Istenhez: még a szenvedés is. Bölcs Urunk mindent fel akar használni, ami az örök életünket szolgálja: még a tövis is lehet áldott! De ez csak a Krisztust komolyan vevő, belé kapaszkodó hit fogadhatja el. A világ számára érthetetlen, sőt talán nevetséges ez a fajta érvelés. S, ahogy Pál megérthette, miért kell hordozni e titokzatos bajt, úgy remélhetjük mi is saját életünkre nézve: megértjük majd a tövis titkát. Az apostol magyarázatként egy mondatot kapott, s talán ebben kezd felsejleni a nekünk adott válasz is: „Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm, erőtlenség által ér célhoz!” Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész
