Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-12-06 / 43. szám
2009. december 6. SZEKSZÁRDI IRNAP Az erősítésen dolgoznak a háttérben Rapszodikus ősz után kilencedikként telel a Szekszárdi UFC labdarúgócsapata Páternoszterre emlékeztető liftezéssel jellemezhető az UFC őszi szereplése. A szekszárdiak öt győzelemmel, hat vereséggel és két döntetlennel, 17 pontot gyűjtve a kilencedik helyen telelnek. Bálint György Az is igaz persze, hogy mindössze négy pont választja el Dienes Pál csapatát a dobogótól. Ez pedig egy eredményesebb tavasszal bőven behozható. Kérdés azonban, hogy javul-e addigra az együttes ősszel - korábbi önmagához képest - gyenge helyzetkihasználású támadójátéka. A13 meccsen elért 15 találat ugyanis édeskevés, miközben a kapott 15 gól a hátsó alakzatot és a középpályás védekezést dicséri. Az már valószínűsíthető, hogy a mai fiatal Szek- szárd nem lesz versenyben a bajnoki címéért, az NB Il-ből kieső Baja ugyanis más játékerőt képvisel, mint a Dráva-csoport többi gárdája. Vészes gólínség: öt csatár, öt gól Az osztályváltás momentán nem aktuális tehát, de ezzel már akkor tisztában voltak a klub háza táján, amikor kiderült: az erősítésből nem lett semmi. Az UFC-nél 2009 nyarán már annak is örültek, hogy végre Fröhlich Roland (sárga mezben) három gólt szerzett ősszel megtarthatják a dobogót valós esélyekkel ostromló csapatukat.- Három kiszemeltünk volt. Az egyik Micskó Márk, a legendás Szekszárdi Dózsa ismert játékosának fia, a másik kettő pedig Pakson futballozó játékos volt Mészáros István és Búzás Attila személyében. Az erősítési terveink meghiúsultak, s már ekkor tudtuk, hogy nem rólunk szól majd ez a szezon. Hamar kiderült, hogy van négy csapat, amely anyagerősebb, rutinosabb. A Baját, a Szentlőrincet, illetve a tartalékcsapatukat az NB Hibán szerepeltető élvonalbeli Paksot és Kaposvárt említhetem. A többieket, akik az őszi idény után megelőznek bennünket, nem tartom jobbnak a nálunk, s emiatt is bizakodom - kezdte az értékelő visszatekintést Dienes Pál A Paksról visszatérő edző a lemaradás okaként említette a Vituska, Horváth E., Vizdár, Varga B., Juhász Sz. csatárlista vészes gólínségét: öten mindössze öt gólra voltak képesek. Közülük „felmentést” legfeljebb a sérülésekkel bajlódó Juhász kaphat, a többiek nem igazán. Persze annak tudatában, hogy Horváth Ervin már korábban is bizonyította, mesterlövész hírében áll, míg Varga Balázs érkezése előtt a PVSK gólgyárosa volt, s a másik kettő is a kapura veszélyes játékos hírében áll, nos nem kincstári optimizmus tavaszi feltámadásukról beszélni.- Az utolsó két forduló vereségéért, a Komló és a Pogány ellen nem elsősorban ők tehetnek...- Ezeket a csapat rovására írom. Egyébként számomra is rejtély, mert ezt megelőzően vált egyre stabilabbá a játékunk. Elképzelhető persze, hogy az idény végére erőben és fejben is „elfogytunk”, amit arra vezetek vissza, hogy 4-5 játékos különböző okok miatt nem teljes értékűen vett részt a nyári felkészülésben, és azt se felejtsük el hogy jó értelemben vett amatőrökről van szó, akiket a napi munka, a megélhetés rövidebb időszakokra elvon a focitól. Őszi szereplésünket az a negatív körülmény is befolyásolta, hogy Mohácson három játékosunkat is kiállították, amire ritkán van példa. Ezek jogossága erősen vitatható volt. Aztán a következő meccsen Pulcz is a kiállítás és a velejáró többmeccses eltiltás sorsára jutott. Ezek mind kihatottak az elkövetkezendő fordulók eredményeire, hiszen nincs olyan hosszú kispadunk, hogy a kiesőket pótolni tudtuk volna. Elfogultság nélkül arról is beszélhetek, hogy a Bogád és a Nagykanizsa ellen elvesztett egygólos mérkőzéseket a játék képe alapján nyernünk kellett volna, de a már említet okok miatt mégsem így lett - tért ki az őszi idény részleteire a tréner, majd a véleményét így sommázta: „A nyerhető meccseket biztosan hoztuk, a kiélezettek többségét elbuktuk.” Amikor a dobogóról faggatom, vagy a 4-6. helyet említem reális cél nak, Dienes edző ezt egyáltalán nem tartja lényegesnek. Sokkal inkább azt, hogy az új vezetés által körvonalazott csapaterősítésből legalább jő vő nyáron lásson konkrétumokat, hogy legkésőbb 2011 nyarán mát bajnoki álmokkal indulhassanak el. Ő ezért jött haza, és bízik azokban, akik ezt ígérték neki. Tükröm-tükröm Hét szűk esztendő Sportmix ATLÉTIKA. A bonyhádi negyedik fordulóval befejeződött a II. Baron von Twickel országos meghívásos mezei futóverseny. Az AC Szekszárd atlétái közül a serdülő Halmai Balázs Bonyhá- don második lett, de az összetett pontversenyt megnyerte. Ugyanez a helyzet a felnőtt férfiaknál, ahol a pécsi Tóth László ezúttal legyőzte Csillag Balázst, de az összetettben a szekszárdi futó diadalmaskodott. A versenysorozat mind a négy állomásán győzött a dombóvári Tóth Lili a gyermek korosztályban, a dunaújvárosi Matkó Csaba pedig az ifjúsági fiknáL KÉZILABDA. Az UKSE Szekszárd remek csapatmunkával, minőségibb kézilabdával simán verte (34-26) az ötödik helyen álló Kispest AC együttesét az NB I/B Nyugati csoportjának legutóbbi fordulójában. Az UKSE 9 győzelemmel és egy vereséggel a második helyen áll, hátránya két pont a listavezető Érd mögött. ■ Kicsit tudathasadásos állapotba kerültünk legutóbb NB I-es kosaras lányainkkal kapcsolatosan a BSE elleni sima hazai vereség után. Mindennek oka az a „fránya”, hét szűk esztendő után bekövetkező zalaegerszegi győzelem. Mivel játékerőben - legalábbis papíron - nincs nagy különbség a zalai csapat és a BSE között, már is meglódult a fantáziánk: el kell kapni a fővárosiakat is! Lám, mi tesz egy nem várt győzelem: olyanok is érkeznek a péntek esti meccsre, akiket utoljára akkor láttunk rendszeresen meccsre járni, amikor a KSC a 2001-2002-es szezon végén a klubtörténelmi negyedik helyen zárt, s mellesleg Magyar Kupa-bronzot nyert a Diósgyőr legyőzésével Egészen más időket élünk, de hisz- szük, valljuk, hogy a mai pénztelenségben megszállottsággal, elkötelezettséggel - szerencsére vannak ilyen emberek a KSC-nél - apró lépésekkel azért lehet haladni. Bő három éve kezdődött egy fiatal gárda kialakítása. A fejlődés a játékosokon és csapaton is tetten érhető. Csak meg kell csak nézni a sajátnevelésű Bálint Rékát és Tamis Dorottyát, akik már alapembernek számítanak. Bozóki Bettina fejlődésének roppant látványos fokmérője, hogy a Zalaegeszeg és a BSE ellen összesen 56 pontot jegyzett, s akkor még nem is beszéltünk Jevtu- senkóról, akiben ott a tehetség, s aki többet tud annál, amit az utóbbi hetekben produkált. A BSE elleni sikerhez az kellett volna, hogy az öt pályán lévő szekszárdi játékos közül legalább három kiemelkedően játsszon, a másik kettő pedig hozza azt, amit nívósabb ellenféllel szemben is tud. Zalaegeszegen így volt, a város majoriak ellen már nem. Annak azért nem kellett volna törvényszerűnek lennie, hogy a lepattanózásban ennyire elvigye a prímet a fővárosi gárda, Ebben egy ex-szekszárdi kosaras volt a „ludas”. Daniela Varda roppant motivált volt a palánk alatt, és távolról is rendre betalált. Amikor a KSC össze kapta magát, és egy tízesre közelített. Varda tohasztotta le a reményeket. Pesszimizmusra semmi ok a „vizs gameccs” elbukása miatt. Most mát elmondhatóvan egy olyan csapat az NB I-ben, amely a mögöttük levőkel nem csupán'legyőzi, hanem olykor le is iskolázza. (Ez az alapszakasz első kö rének vasárnapi zárásakor, a BEAC otthonában is így lehet.) Az egyre bő vülő repertoárban pedig már benne van a zalaiak és a Vasas-Csata hazai, a Szolnok idegenbeli legyőzése. Egyébként is: a 2002 óta datálódó, a kiugró sikereket nélkülöző hét szűk esztendőnek - pillantsunk csak a naptárra - véget kell érnie. B. Gy.