Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-03-29 / 12. szám

j SZEKSZÁRDI CDISCUI IO DEMI ITATII (1/ I1SÄWWI Munkája az örömök forrása Czirok Róbert: „Mindenben a tradicionális dolgok felé hajlok” Kindl Gábor, az ismert televíziós egy szintén igen kreatív és sokol­dalú férfiút javasolt mostani be­szélgetőpartneremül. Czirok Ró­bert vallomása következik - ké­résére - kis részben a tetoválás­ról, nagyobb terjedelemben egyéb, ugyancsak alkotómunkát jelentő „szerelmeiről”. V. Horváth Mária- Nem kérem pulcsija levételére, de mondja el, milyen „tetkói" vannak.- Megmutatom, bár nem szoktam ezzel dicsekedni. Mindkét karomat teljesen beborítja a tetoválás. Egy bu­dapesti barátom bő egyéves munkája. Érdekes, hogy engem rendszerint a te­toválásról kérdeznek, bár igaz, az tett ismertté.- Vannak, akik művészetnek tart­ják a tetoválást..- Legalábbis igyekszik csatlakozni az elfogadottabb művészetek közé, de mégiscsak eg)’ szubkulturális dologról van szó.- Napjainkban igen divatos, már- már virágkorát éli.- Sajnos, hogy divatos. Én magam nem kultivátom a divatot, másképpen fogalmazva, divatból ne tetováltasson az ember.- Hanem?- Legten az illető egyéniségének plusz megnyilvánulása, s csak az teto­váltasson, aki azt viselni is tudja. Hoz­záteszem, hogy e műfajnak kortól, nemtől, végzettségtől és sok mástól függetlennek kell lennie, csak magától a viselőjétől nem. Újból hangsúlyo­zom: a divat és a tetoválás egyszerűen nem fér össze. Hiszen az utóbbi örök­re szóL a divat pedig folyton változik.- Bő tíz éve nyitotta meg tetováló szalonját. Van forgalma, aminek nyilván a bejelentkezés az alapja.- Kizárólag előjegyzés alapján dol­gozom. Általában két-három hétre elő­re betelik a naptáram. Van, aki konk­rét elképzeléssel érkezik, van, aki igényli a javaslatomat. Vannak fotóim, katalógusaim, az internet pedig kifeje­zetten nagy segítséget jelent. Számos nemzetközi portálon fent vagyok. Jár­nak hozzám Finnországbóf Ausztriá- bóf Szerbiábóf Horvátországból is.- Jó híre szájról szájra is terjed, akár a népmese.- Legalábbis remélem, de ismerhet­nek a tetováló magazinból is, amely­ben saját rovatom van, mellette min­den évben én tudósítok Londonból a világ legnagyobb tetováló fesztiváljá­Czirok Róbert tetovál, borcímkét tervez, rajzol, fest róL Számomra az írás is öröm, nagyon szívesen készítek interjúkat.- Melyik stílust vagy módszert al­kalmazza a tetoválásban?- Ez jó kérdés, hiszen ahány kultú­ra, annyi tetoválás. Japánban böködik, Polinéziában ütögetik, én géppel dol­gozom.- Hallani, hogy például a nagyszü­lők unokájuk középiskolai ballagá­sára tetoválást ajándékoznak.- Ehhez nagyon érdekes története­im kapcsolódnak. Pácienseim között volt egy fiatal pap, aki felszentelését követően szüleivel keresett fel s ők fi­nanszírozták fiuk tetoválását.- Született szekszárdi?- Székesfehérváron születtem, de hatéves koromtól 1979-től Szekszár- don élek. Édesanyám főnővér volt a kórházban, magam is dolgoztam mű­tőssegédként, sőt a család majd min­den tagja az egészségügyben mozgott. El is kezdtem az egészségügyi szakis­kolát, de végül a Garay gimnáziumban érettségiztem. A tanulmányaimat folytatva marketing-menedzser vég­zettséget szereztem.- Miközben számos figyelemre mél­tó dolog történt- így igaz, de kicsit korábbról indí­tok. Egész kicsi korom óta rajzotok. Évekig jártam Baky Péterék művészte­lepére, főként kollázsokat készítettem. Amikor megtudtam, hogy millenniu­mi kiállításra készülnek a Tolna me­gyében alkotó, illetve innen elszárma­zott képzőművészek, s várják az alko­tásokat, nyomban benyújtottam há­rom pályamunkát. Közülük kettőt be­zsűriztek, noha amatőr voltam, így 1996-ban a Művészetek Házában látha­tó volt két táblaképem is.- Mi a meghatározója akár a teto­válásainak, akár a grafikáinak?- Mindenben a tradicionális dol­gok felé hajtok, a motívumokat illető­en is szívesen nyúlok vissza a régmúlt időkhöz.- Mi mindennel foglalkozik még?- Vannak grafikai, alkalmazott grafi­kai megbízásaim, én készítettem el egy amerikai film plakátját, de csinál­tam CD-borítókat, könyvillusztráció­kat. Sok-sok cég arculatát terveztem meg, dekoráltam autót, motort, repü­lőt, motorcsónakot. Festettem fémre, fára, falra, vászonra. Az alkalmazott grafika világában rendre új „játszótere­ket” fedezek fel magamnak. Nagyon szeretek boroscímkéket tervezni. Büszkeséggel tölt el hogy - bár csak nagyon kis mértékben - magam is hozzájárulhatok a szekszárdi borok tö­retlen sikeréhez.- Sorolna neveket?- Szívesen. Takler, Tringa, Márkvárt, Módos... Nagy megtiszteltetés, egyben kihívás együttműködni az ilyen nagy­nevű borértőkkel. Külön szótok a Takler pincészetről amelynek én va­gyok a grafikusa, beleértve az üzleti nyomtatványoktól a boroscímkékig mindent.- A tervezést megelőzően meg is kóstolja az adott borokat?- Hogyne, az elengedhetetlen. Aho­gyan az is, hogy rengeteget beszélges­sünk a borról a szőlőről a gazdával Mindezek indítják el a fantáziámat. A közös munka eredményének egy­aránt tükröznie kell a saját és a meg­rendelő, de a vevők ízlését is. Nem mindegy, hogy milyen címkével kerül­nek a hazai illetve a nemzetközi forga­lomba a borok. Egészen mások az elvá­rások például Amerikában, mint mondjuk Japánban. Amerikában a le­tisztult formákat és a világos színeket preferálják, a franciák pedig a dom- bornyomott aranyozottat igénylik-Mi az a tevékenység ami legköze­lebb áll a szívéhez, kezéhez?- Mindaz, amit csinálok. Ugyanis én kizárólag azzal foglalkozom, ami közel áll hozzám, s örömöt nyújt. Szerencsé­re eljutottam odáig, hogy ne vállaljak olyan megbízatást, ami nekem nem fekszik.- Mindig valami új felé kacsintgat, maid megvalósítja az elképzeléseit. Mi hajtja?- Talán az önmegvalósítás iránti vágy, de hozzáteszem, általában ösztö­nösen fordulok valami felé, majd kidol­gozom az elképzelésemet... Grafikáim­ról már beszéltünk, de nem mondtam még, hogy sokat dolgozom pasztellel és akvarelleL de kezdem megkedvelni az úgynevezett neokotor krétát, ami nagyon érdekes és izgalmas anyag.- A Syrna csarnokból indult fotóki­állítása éppen országjáráson van, most Szegeden látható. Festményei?- A legutóbbi a „Borospincék ma” címet viselte. A nagyobb szekszárdi borospincéket festettem meg. Na­gyon szerettem ezt a munkát is.- Nem lehet könnyű dolga a barát­nőjének.- Ezt igazából ő tudná megmonda­ni. De Andrea olyan megértő, toleráns társ, akivel - miközben nagyon szilárd hátteret biztosít számomra - mindent megbeszélhetek, s számíthatok a taná­csaira is. Ő egyébként egy szekszárdi ékszerbolt vezetője, de gyógymasz- szőrként is működik.- Ki következzen?- Az animációs szakembert, Kiing Bélát javasolnám. Sokrétű munkát vé­gez, például nagy televíziók arculatát tervezte, számos magyar film efektjei- nek nagy részét ő készíti... 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom