Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-03-29 / 12. szám
mm 2009. március 29. » SZEKSZÁRDI ¥AS4MAP EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 133. Első újságunk élete és halála A Tolnamegyei Közlöny 1919. március 30-i számával 1873- március 5-én kezdett útját fejezte be, s ezzel szűkebb hazánk első és mindmáig legtöbb évfolyamot megért sajtóterméke volt. A Szegzárdi Haladókor égisze alatt indult, oldalanként két géppapír nagyságban, nyolc oldalon, hetenkénti megjelenéssel Az országos sajtó lepedőszerű napilapjaival versengett a kezdők bátorságával Első tárcájában erről szólt: „Mytiléné városáról mondták volt, hogy a kapu nagy, a város pedig kicsi, félni lehet, hogy város kiszalad a kapun. Ezt jegyzé meg egyik jóakarónk, midőn lapunknak előfizetésre való fölhívását olvassa vala. Hamarjában idéztem Eötvöst, hogy nem az, mit ád, de az, mit ígér teszi gazdaggá...” Aki ezt írja, még árnyékban van, mert komoly járásbírói beosztásával nem tartja még összeegyeztethető- nek az újságírást. Egy év múlva, 1874. március 18-án lép a színre, s átveszi a főszerkesztői posztot Boda Vilmos, aki 1877-1904 között tulajdonosa is lesz az ősújságnak. Ez személyes karrierjét is segíti: az 1884-1906 közötti országgyűlési képviselő óvatosan bár, de saját lapjában mégis mindent elmondhatott. S mi lett a sorsa a Tolnamegyei Közlönynek? Már negyedik számában tervezte, hogy megnagyobbítja alakját, de ez csak lassan valósult meg. Előbb „már gyorssajtó alól került ki” 1874. június 10-én, majd 1876. december 25-én közlik: „A lap ezután másfél akkora alakban fog megjelenni”. Megismétlik ugyan az első előfizetési felhívás fennkölt céljait „se pártoknak se testületeknek, se személyeknek reánk befolyást gyakorolni nem engedünk, hanem az igazságot fel- mint lefelé meggyőződésünk szerint kiszolgáltatjuk”, ámde ezelőtt olvasható: "Lapunk a jövő évben már mint a megye törvényhatósága és gazdasági egyesülete hivatalos közlönye fog megjelenni...” Ezért nem ártott az óvatosság. Eltelik négy év, s 1881-től indul a Szekszárd és Vidéke, amely bátor, személyeskedő: ebbe pusztul bele húsz év alatt. Új vetély- társ 1891-ben a harmadik hetilap, a színvonalas Tolnavármegye, mely kormánypártiságát sem titkolja. A Közlöny előbb gúnyolódik a pártlapon, aztán 1904 végétől maga is Függetlenségi '48-as szócső lesz utol- Boda só leheletéig. Vilmos Lassan ódon, divatjamúlt bútorrá válik. Nekrológját megszűnte előtt három évvel megírták már. A 42 évig volt fő szerkesztő, Boda Vilmos halálakor a ve- télytárs így értékelte jelentőségét: „Nem tartozott a véresszájú újságok közé. Higgadt volt a véleménynyilvánításban, de kitartó a küzdelemben. Sok üdvös eszmét pendített meg, nem egy igéből lett test, valóság s kivált, míg lapja egyedül volt - osztatlan népszerűségnek örvendett - találkozóhelye volt a tollal foglalkozó öregebbeknek s a Parnasszusra törekvő fiataloknak, úgy hogy ma alig van Tolna megyében tollforgató ember, aki első irodalmi kísérleteit ne a néhai Boda Vilmos véd- számyai alatt követte volna eL S éppen ez volt érdeme, hogy kivált régebben, ritkán feszegetett országos jelentőségű dolgokat, megelégedett a helyi fonAz első szerkesztőségi épület, az emléktáblára váró Fejős ház a Béla király tér, Babits utca sarkán tosabb kérdésekkel s éppen azzal vált hasznára vármegyéjének, városának, hogy felszínen tudta s akarta tartani a helyi haladás kérdéseit.” Dr. Töttős Gábor Ódon időben MÁRCIUS 30-ÁN 135 éve, 1874-ben igazi népünnepély fogadta önkéntes tűzoltóegyletünk első fecskendőjének megérkezését. 90 éve, 1919-ben beszüntették a 47. évfolyamát élő Tolnamegyei Közlönyt. MÁRCIUS 31-ÉN 90 éve, 1919-ben a krumplijegyek kiosztását kezdték meg a városházán. 80 éve, 1929-ben Gády Bélát, az olasz sajtó tudósítóját nevezték ki városi ügyészünkké. ÁPRILIS Í JÉN 155 éve, 1854-ben a bécsi Illustrierte Zeitung Garay János arcképét és pályáját mutatta be. ÁPRILIS 2-ÁN 100 éve, 1909-ben a Molnár Nyomda Rt. sikert ért el a IV. budapesti tavaszi vásáron. 95 éve, 1914- ben városunk jégbeszerzési szabályrendeletet bocsátott ki. ÁPRILIS 3-ÁN 125 éve, 1884-ben a Szekszárd Vidéke Mehrwerth Ignác főjegyzőnk megyei monográfiára adott - tíz évvel előbbi - válaszait közölte. ÁPRILIS 4-ÉN 100 éve, 1909-ben felavatták megyeszékhelyünk első városi zászlaját. ÁPRILIS S-ÉN 100 éve, 1909-ben elhunyt Rill József, volt tanfelügyelőnk, akinek könyve jelent meg Szekszárdon. Jónás jele jelen időben Szelíd, szívhez szóló szavakkal Szekszárdon szolgált Juhász Imre atya. Isten igéjét hirdette. Babits városában Jónás jeléről beszélt (Jón 3,1-10; Lk 11,29-32). A nyitó szentmise elmélkedését Imre atya egy személyes ifjúkori emlékkel indította. Mielőtt papnak jelentkezett, más irányú tanulmányokat folytatott, illetve civil munkahelyen dolgozott. A holtszezonban kedvezményes áron sikerült szakszervezeti beutalót szereznie Hévízre. Két hét üdülés teljes ellátással mindössze nyolcszáz forintjába került. Történetesen hamvazószerdán kerekedett föl az országot átszelő nagy utazásra. Menet közben négy idősebb nógrádi bányász telepedett le a vasúti fülkében. Hamarosan előóvakodtak a szatyrokból a nyálcsorgató kolbászok és egyéb házi finomságok. Szívélyesen kínálgatták őt is: „Vegyen csak bátran, bará- tocskám!” Ő azonban a böjti fegyelemre gondolt, és udvariasan, bár nem túl nagy meggyőző erővel szabadkozott. „Maga tudja. Ha nem, hát nem erőltetjük.” Túl volt az első megpróbáltatáson. Megérkezett az üdülőbe. Itt hamarosan terített asztalhoz tessékelték a vendégeket. Egy tatabányai pincér és egy idősebb budapesti házaspár társaságába került. Mindenki derekasan nekilátott az ebédnek, az ízletes gyümölcslevest az utolsó cseppig bekanalazEVANGÉLIUM ták. Második fogásként jókora rántott szeleteket tálaltak. Igen erős volt a kísértés: „itt engem senki nem ismer, senki nem fog megróni, ha ezúttal túlteszem magam az egyházi előírásokon. Különben is: azért jöttem, hogy pihenjek, hogy jól érezzem magam. Meg aztán, ha valaki közétkeztetésben részesül, tulajdonképpen mentesül e kötelezettség alól.” Közben arra lett figyelmes, hogy a házaspár is sutyorog: „Ránk ez már különben sem vonatkozik, hiszen elmúltunk hatvanévesek.” Egyszer csak mégis odafordult hozzá az asszony: „Fiatalember! Szívesen fölajánlanánk a húsadagunkat, ha elfogadja.” „Bocsánat, de én is éppen érdeklődni akartam: nem kéri-e valaki a rántott szeletemet?” A negyedik asztaltárs mind a négy adagot becsülettel legyűrte, ők meg hárman beérték a körettel. Ezzel a jelenettel síron túl tartó barátság vette kezdetét. Kölcsönösen fölismerték, hogy komolyan veszik a hitüket. A szimpátiából őszinte érdeklődés fakadt: a két hét során rengeteget beszélgettek, közös programokat szerveztek. Búcsúzáskor címeket cseréltek: „Imre, ha Pesten jár, ne kerüljön el bennünket!” Rendszeresen levelet váltottak, hamarosan a családdal is megismerkedett. Természetesen arról is beszámolt, amikor a papi hivatás gondolata megérlelődött benne. Ekkor érte a következő meglepetés. Az idős asszony megvallotta neki: évtizedeken át azért imádkozott, hogy valamelyik fia az evangélium szolgálatára szentelje életét. Hála Istennek, nagyon jó gyermekek, de ők a házasélet, a családalapítás mellett döntöttek. Imrében viszont hamar megérezte a hivatás iránti fogékonyságot. Lélekben gyermekévé fogadta, s attól fogva érte is ugyanúgy imádkozott, mint a vér szerinti családjáért. Azóta mindketten hazatértek a Jóistenhez: a férfi még a kilencvenes években, az asszony három évvel ezelőtt. A lelki kötelék azonban nem szakadt el. Kölcsönösen imádkoznak, segítik egymást a „határon” innen és túl. A családhoz, a leszármazottakhoz is őszinte barátság fűzi, immár évtizedek óta. Lámám: huszonegynéhány évvel ezelőtt három ember a Krisztus iránti szeretetből lemondott valami apróságról, s mit nyertek cserébe? Érdemes ezen elgondolkodni, amikor a nagyböjt értelmét keressük. A költővel együtt szívből fohászkodom: „Óh bár adna a Gazda patakom / sodrának medret, biztos útakon / vinni tenger felé...” (Babits Mihály: Jónás imája). Jónásra, Jónásokra szükség van minden időben. Olykor Babits Mihálynak hívják őket, máskor Juhász Imrének. Ki tudja, holnap talán éppen Te leszel az Úr szóvivője. A Biblia tolmácsa. A Jó Hír óriásplakátja. Kirsch János diakónus