Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)
2009-03-22 / 11. szám
2009. március 22. Hitelesség, pontosság, korrektség SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Hajós Teréz újságíró, az MTI nyugalmazott tudósítója, és Kondi László, a Rádió Antritt főszerkesztője. Beszélgetésünk apropója: ők ketten vehették át a Szabad Sajtó napja alkalmából rendezett ünnepségen dr. Puskás Imrétől, a megyei önkormányzat közgyűlésének elnökétől „Az Év Tolna Megyei Újságírója 2009” elismerést. Kiváló kollégáinknak a Szekszárdi Vasárnap munkatársai nevében szívből gratulálok.- Az elektronikus sajtó kategóriában szavazták meg neked a díjat Miért éppen a rádió ?- A szerencsés véletlen tett rádióssá. Humán beállítottságú vagyok, még a katonai főiskolán is a pedagógia-pszichológia felé vitt a társult polgári szak. Sokfélét próbáltam, nem úgy, mint a feleségem, aki pedagógusnak készült, és egy életen át remekül végzi a szakmáját. Úgy tűnik, fiam Murát Hümér követi ezt a vonalat magasabb szinten, jóval több kalandvággyal. Talán ezért is adott csodálkozásra okot Linda lányom, aki ma már okleveles építő mérnök.- Régóta ismerlek, így tudotn, hogy milyen szerény vagy. Teszed a dolgod, mintha sosem vágynál elismerésre...- Vágyom a sikerre, az elismerésre, de nem azért dolgozom. Az jobb esetben jön. Talán álszentnek tűnik, de komolyan gondolom, hogy nem a „jó voltál” típusú, kétes őszinteségű elismeréseknek örülök. Jobban szeretem az „amit akkor készítettél, egész jó volt” megjegyzéseket. Azt persze csak nekem illik tudni, hogy nem elég „egész jónak” lenni. Erről már Pálinkás Csabával, rádiónk alapítójával az indulás előtt beszélgettünk a körtefa árnyékában...- Mi a legszebb a rádiózásban?- A mindennapokban általában nem keresek, és nem is adok erre választ. A minap azonban elgondolkodásra késztetett egy visszatérő interjúalanyom, aki furcsának tartotta, hogy ilyen idős koromra nincs egy „rendes” foglalkozásom. A kérdezőt is meg lehet lepni, s ez az az eset volt... Azt válaszoltam, hogy nekem ez elég jó, s ha jól végzem a dolgom, talán hasznára válók másnak is. Felsorolni azt a sok beszélgetős, ismeretterjesztő műsort, amit az elmúlt időszakban | sikerült a legjobb tudásom szerint | megcsinálni, nem is merem, mert g nem szeretnék semmit és senkit kihagyni. Igyekszem a lehetőségekhez mérten mindig felkészülni, s örülök, hogy az élet rákényszerít az ismereteEgy férfi: Kondi László im állandó bővítésére, de sokat tanútok az interjúalanyaimtól is.- Érkeznek visszajelzések?- A visszajelzés érdekes természetű dolog. Lehet építő kritika, vagy akár témajavaslat, amit mindig szívesen fogadunk, ha közérdeklődésre tarthat számot. Sok olyan hallgatónk van, akiről tudjuk, hogy határozott véleménye van, mégsem veszi fel a telefont.- Megcsodáltam a Baky Péter festőművész készítette míves diplomát...- Nem tettem külön ezért a címért, de ha megérdemeltem, örömmel tölt el, mert azt jelenti, hogy amit csinálok, az hallgatható. A kitüntetés átvétele után megkérdezte valaki: „és ezután?”. Nem értettem... Az ember nem tud mindig jobb és jobb anyagot készíteni, de ha akar, az reményeim szerint érezhetővé válik a hallgatók számára.- Főszerkesztőként mi a feladatod?- A stúdió vezetőjétől szabad kezet kapok a témaválasztásban, de ráirányítja a figyelmemet olyan eseményekre, amelyek mellett elmennék. Köszönet érte. Ami a saját érdemem, hogy mindig a tárgyszerű, tárgyilagos közlésre, a pártatlanságra és a hitelességre törekszem. Aki értékelte a tevékenységemet, a Rádió Antritt tevékenységét, kollégáim napi munkáját értékelte. Egy nő: Hajós Teréz- Talán kevesen tudják, mit is jelent az MTI tudósítójának lenni.- A Magyar Távirati Iroda egy hírforrás. Mi vagyunk azok, akik a médiumoknak a híreket szolgáltatjuk, a leglényegesebb dolgot kiragadva, azonnal továbbítva. „Névtelen munkások vagyunk” - szoktam mondani, hiszen az olvasó nem látja a nevünket, viszont a híreink nélkül csak jóval később szereznének tudomást fontos eseményekről Manapság többen beszálltak a hírversenybe, a pontosság, a korrektség és a hitelesség tekintetében viszont az MTI ma is az első, és ezt tartani felelősségteljes feladat. Belpolitikai újságírónak indultam, de a sporton kívül mindenről tudósítanom kell.- A névtelenségről jut eszembe, hogy szép neved van. Hajós, aki Halason született..- Még azt is elárulom, hogy szülővárosom, Halas mellett van egy Teréz nevű hatom is.- Pedagógus vagy, ami csak előny az újságírói hivatásban.- Az általános és a középiskolát Halason végeztem, a tanárképzőt Szegeden, magyar-rajz szakon. Veszprémben tanítottam, s osztályfőnökként hoztam el a diákjaimat Szekszárdra, ami már akkor is a kedvenc városom volt. Illyés, Babits, Mészöly, Lázár Ervin városa, s ma, amikor már egy évtizedet tudok itt magam mögött, még inkább szeretem.-Mikor és hogy kerültél a városba?- Tíz évvel ezelőtt megüresedett egy hely, s akkor lettem Tolna megyében az MTI tudósítója. Ezt megelőzően a Halasi Tükör és a Petőfi Népe munkatársa voltam. Amikor ismeretlenül idekerültem, először is a személyes kapcsolatokat kellett kiépítenem a megye minden városában és a kisebb településeken egyaránt. A kollégák közül a legtöbbet Szepesi László segített a beilleszkedésben.- Mi volt a legemlékezetesebb feladat, amivel meg kellett birkóznod?- Az atomerőmű üzemzavara, amiért egy éven keresztül naponta sajtó- tájékoztatóra jártam. Sosem lehetett tudni, milyen fejlemények várhatóak.- Az ünnepségen elhangzottakból kiragadhatunk pár gondolatot?- „Hajós Teréz több mint 21 évet töltött az újságíró szakmában. Névtelen katonája volt a hazai sajtónak, a háttérben dolgozott, általa jutottak el valamennyi hazai és gyakorta külföldi sajtóorgánumokhoz is a Tolna megyei események hírei. Ott volt mindenhol, ahol említésre méltó esemény zajlott. Munkáját mind szakmai, mind etikai tekintetben kifogástalanul végezte. Legfontosabb tulajdonsága a pontosság és precizitás volt."- Mit jelent számodra ez a kitüntetés?- Büszke vagyok, s az örömöm azáltal is teljessé vált, hogy ezzel fejeződik be az újságírói munkásságom. Szép, lélekemelő elismerés. Nem zárom ki a lehetőségét, hogy még dolgozzam ebben a hivatásban, egyelőre azonban pihenek. Öt unokám van, akik szintén imádják Szekszárdot, s velük ide visszajárok, mert ugyan nem vagyok tüke, de van egy kis házunk a hegyoldalban, ahol nagyon kellemes napokat töltünk majd el. A díjazottak koccintása a Főispán Étteremben
