Szekszárdi Vasárnap. 2009 (19. évfolyam, 1-45. szám)

2009-01-18 / 2. szám

4 SZEKSZÁRDI HÜRN4P KULTÚRA 2009. január 18. Krizák István különdíjas Az év természetfotói a Babits Mihály Művelődési Házban Január 14-én nyílt meg a Béres Csepp - Az év természetfotósa 2008 vándorkiállítás az első vi­déki helyszínen, a Babits üveg­termében. 163 pályázó több mint 3500 fényképe közül választot­ták ki a tárlat fotóit, melyeket Szekszárdon a hónap végéig te­kintheti meg a közönség. Kosztolányi Péter A naturArt Magyar Természetfotósok Szövetsége tizenhatodszor rendezte meg Az év természetfotósa pályázatot. A magát Közép-Európa legnagyobb ilyen jellegű pályázatává kinőtt, tucat­nyi kategóriában kiírt versengés díja­zott és magasra értékelt pályaművei­ből (ezűttal 57 fotós 123 munkájából) szerkesztett kiállítást a főváros után ha­gyományosan Szekszárdon láthatja el­ső ízben az érdeklődő nagyérdemű. A tárlatot dr. Kafotás Zsolt, a 2001. év ter­mészetfotósa, a naturArt 14 éven át volt elnöke nyitotta meg. Mint dr. Katotás elmondta, a pályá­zat célja természeti értékeink, tájaink, élővilágunk bemutatása és az Ismeret­terjesztés, óvandó egyszeri és megis­mételhetetlen Földünket. A 2008. év természetfotósa Máté Bence, az ifjú­sági kategória győztese Túrós Balázs lett. A különdíjak egyikét, a Nagy- györgy Sándor-díjat Krizák Istvánnak, a Gemenc Fotókör megbízott vezető­jének ítélte a zsűri. A különdíjas kép készítésének kö­rülményeit firtató kérdésünkre Kri­zák elmondta, hogy a helyismeret, il­letve a terület kezelőjével való korrekt viszony elengedhetetlen, továbbá ki kell alakítani eg}' (a szélirányt tekint­ve is) álcázott leshelyet - ezt követően csak szakértelem, idő és türelem szük­séges a nyiladékon megjelenő szarvas­tehén díjat kiérdemlő lefotózásához. Hobbifotósként akadálynak érzi a fényképezésre fordítható idő meny- nyiségét, a megrendelések és honorá­riumok hiányát. Előnynek nevezte azonban a téma kiválasztásában, az al­kotói szabadságban megnyilvánuló kötetlenséget. A kiállítás január 31-ig tekinthető meg a Babits Mihály Művelődési Ház üvegtermében. A pályázaton díjazott képek a www.naturart.hu; a teljes pályázati anyag a www.fotoklikk.hu oldalon lát­ható. Decsi Kiss János alkotásai a katolikus iskolában Szerdán, a Szent József Iskolaközpont­ban nyitották meg Decsi Kiss János Szózat 12 képben, 6 hangban című tár­latát. A kiállításon a képzőművész-író textilképei, illetve a Szózathoz készí­tett tucatnyi grafikája látható. Vörösmarty és Arany versmonda- taitól a Metallica zenéjéig ívelt a kiállí­tás-megnyitó, melyen Kubanek Mik­lós a Szózat és szerzője bemutatásá­val, Németh Judit Arany Rendületle­nül című versével, Decsi Kiss András pedig megzenésített versekkel mű­ködött közre. A tárlatot szervező és megnyitó Kubanek elmondta, hogy Vörösmarty nemcsak a verselésből megélő költőként, hanem szeplőtlen életű emberként is követendő példa. A 1949-ben született, pedagógiai főiskolát végzett Decsi Kiss, a maga alapította szálkai Ifjúsági Alkotóház és Művésztelep vezetője egy korábbi írásával mutatkozott be. A Szózatot grafikáin kívül másképp is illusztrá­landó, stílusgyakorlatot adott elő. Tex­tilképeiről szólva a kötelet kellőkép­pen durva anyagnak nevezte ahhoz, hogy meg kelljen szelídíteni, érdessé­gét megrostálni. A kiállítást érdemes mindazoknak megtekinteniük, akik egy-egy témát több nézőpontból is megvizsgálandónak tartanak. És sem­mi más nem számít. KoP Czakó Sándor utazása Babits Mihállyal Két fényképes könyve jelent meg az első független napilap, a Dátum főszerkesztőjének Egyszerre jelent meg a Decsen élő Czakó Sándor két fényképes könyve, a „Babits utazása Szek­szárdon" és az „íme az ember...”. Erről már hírt adtunk a kötetek hivatalos bemutatása alkalmá­val, amikor a megyei könyvtárban a szép számmal összegyűlt ér­deklődő előtt Gacsályi József be­szélgetett a szerzővel. V.EM. Csupán érdekességként jegyzem meg, s ami azon az eseményen derült ki, hogy a Czakó Sándor először a Ba­bits utazását kezdte írni, majd abba­hagyta, s nekifogott a másik kötetnek. Talán azért történhetett így, mert a szekszárdi születésű költővel „beszél­getve” egyre mélyebben érezte, mi­ként vívódott Babits az ateizmusa és istenhite között. Az írás közben fel- idéződött „közös élmény” hatására lel­ke, szelleme érthetően elkanyarodott, ami persze nem „elcsapongást” jelent, hanem nagyon is elmélyült gondolko­dásról tesz tanúbizonyságot. Legyen szó a csodáról, a velünk született ké­pességek soráról illetve azok sorsáról vagy akár az utóbbiból adódó hivatás választásáról azaz a „pályára állásról”. S aki így tesz, „szabad akaratának fog­ja lesz. Ő nem remél csodát, mert a csodában benne van.” Mivel „adottsá­gunk egy része tehát működik, másik része vágy' marad Aki ehhez ragaszko­dik, örök életében boldogtalan lesz.” A másodikként említett - találó czakói megfogalmazás szerint - fény­képes könyvben arra buzdítja olvasó­it a szerző, hogy „az isteni kinyilatkoz­tatásnak megfelelve, isteni méltóságát őrizze, és ha vissza kell szereznie, sze­rezze vissza azt”. Bizonyos, hogy az olvasók sokasága jól emlékszik Czakó Sándorra a me­gyei lapból majd az első függetkn na­pilap, a Dátumból amit főszerkesz­tett. Gacsályi Józseffel - aki ezt meg is említette a beszélgetéskor - mindket­ten Sándor keze alatt dolgoztunk. Na­gyon szép idő volt minden tekintet­ben, s hozzáteszem, ebben nagy része volt akkori főnökünknek is, aki ve­lünk együtt nem menekült hivatása elől Nem ecsetelem vezetői és embe­ri kvalitásait, ám egy valami sok tűnő­dést okozott számomra, sokunk szá­mára. Vajon Czakó Sándor újságíró­ként, íróként, vagy a „fénnyel való képírásban” tehetségesebb? Persze válasz nem volt, és most sem hozhat­tam, hozhattunk erről „döntést”, még a két könyv elolvasása és a gyönyörű­séget jelentő képek sokszori nézege­tése után sem... Nem maradhatok adós a cikk címé­nek magyarázatával úgyhogy átadom Babits utazása Szekszárdon Czakó Sándor fényképes könyve Egy teherautó platóján... a szót a szerzőnek: „Ezzel a könyvvel szeretném átadni mindenkinek - akit érdekel - azt az ajándékot, amelyet a Teremtőtől kaptam, azzal a megjegy­zéssel senki ne gondolja, hogy maga­mat Isten kiválasztottjának képzelem. Én ugyanolyan egyszerű ember va­gyok, mint bárki más. Ebben az eset­ben talán azzal a különbséggel - míg mások nem - végű) is fölmerészked­tem annak a darus teherautónak a pla­tójára, amelyen együtt utaztunk Szek­szárdon Babits és én.” Az utazás 1981-ben történt, termé­szetesen az érzelmek kavalkádját ki­váltó fotók is, amelyeket Czakó Babits soraival hozott párba. Ekkor szállítot­ták azon a bizonyos teherautón váro­sunkba Farkas Pál szobrászművész „fotetos” Babits-szobrát, amely min­denféle tévedések, félreszervezések miatt Sándorral együtt, képzeletbeli beszélgetés kíséretében beutazta a várost.. Farkas Pál mihelyt tudomást szer­zett a könyvről nyomban beszerezte. Könyvélményét a napokban megosz­totta velem, s bizony bevallotta, igen­csak meghatották a kötet mondatai, képei. (Engem is.) Krizák István: Óvatos léptek

Next

/
Oldalképek
Tartalom