Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-11-16 / 40. szám

I 2008. november 16. DUI SZEKSZÁRDI ASARNAP „Nem élhetek muzsikaszó- Mikor alakultak, milyen körül­mények között működik a baráti kör?- Regisztrált civil szervezet va­gyunk, és a művelődési ház egyik klubjaként működünk. Két éve, 2006. december 4-én tíz taggal indultunk, tavaly ősztől hetente két órás foglal­kozást tartunk. Jelenlegi taglétszá­munk 35 fő, a foglalkozásokon általá­ban 25-en vesznek részt. Megalakulá­sunkhoz szorosan hozzátartozik a Pi­ri Lajos által szervezett több nagysike­rű nótaest. Miután ez a jó kezdemé­nyezés megszakadt, mi, akik már az ő nótaestjein lehetőséget kaptunk a szereplésre, úgy döntöttünk, hogy miután van közönsége a műfajnak, érdemes folytatni. A klubunk nyitott, szívesen látunk új tagokat. Az énektu­dás sem kötelező, lényeg, hogy szeres­se a magyar nótákat, népdalokat.- A szólóéneklés mellett kórusban is énekelnek.- A kórusunk 24 tagból áll, s ami nagyon fontos, fele-fele arányban nők és férfiak alkotják. A szólistáink nagyobb része férfi. Szerencsés a ne­mek megoszlása, hiszen a dalok té­mája is változó. A repertoárban van­nak betyár dalok, tavaszról, édes­anyákról szóló dalok, katonadalok, Kossuth-nóták, s még sorolhatnám. A kórus vezetője Csepregi Antalné Vera, a titkárunk.- Legutóbbi estjükön vendég elő­adók is felléptek, akiket a kör ál­landó zenekara kísért, miként a többi szólóénekest is.- Badacsonyi Mihály Dombóvárról jött el hozzánk, Zsók Mária pedig Ba- latonfüredről. Nagy sikerük volt, ahogy a saját szólistáinknak és a kó­rusnak is, akik a szüreti napokra ösz- szeállított csokorral kedveskedtek a hallgatóknak. Zenekarunk öt tagból áll, vezetőjük, Kovács János bogyisz­lói. Cimbalmosunkat, Csicsó Józsefet viszont mindenki ismeri Szekszár- don. A tavaszi, színházteremben tar­tott előadásunkon azzal örvendezte­tett meg bennünket és a hallgatósá­got, hogy fiával és három unokájával SAS ERZSÉBET ROVATA Vendégem a Belvárosi Kávéházban egy férfi és egy nő. Baksai Ferenc, a Magyarnóta Kedvelők Baráti Köre elnöke és Csepregi Antalné, a kör titkára. Beszélgetésünk apropója a november 6-ai előadásuk sikere, s ezen túlmenően eddigi eredményeik, népszerűségük története, s e közösség létjogosultsága a magyarnóta kedvelők körében. Egy férfi: Baksai Ferenc muzsikált. Ha már neveket említet­tem, szeretném kiemelni a kör elnök- helyettesét, Péterbencze Istvánt, aki szinte egyedül végzi a szervezési és technikai feladatokat, valamint leg­idősebb tagunkat, a 82 éves Sándor Lászlót, aki csárdásokat énekel.- Milyen fontos állomásokat tud­hat maga mögött a baráti kör?- Évente két-három rendezvényt szervezünk a magyarnótát és népda­lokat szerető közönségnek. Több népdal- és nótaversenyen is megmé­rettettük már magunkat, többek kö­zött Tatabányáról, Győrből, Kapos­várról és Kecskemétről is dobogós helyezéssel tértünk haza. A legköze­lebbi fellépésünk november 22-én, Solton lesz. Jómagam Nagyszénáson részt vehettem egy Guinnes-rekord felállításában is, ahol a 44 órás mara­toni éneklésből fél óra jutott rám.- Emlékszik még arra, hogy mikor szerette meg az étieklést?- Óvodás voltam, amikor egy ün­nepségen a „Szánt a babám..." című dalt énekeltem, aztán az iskolában vé­gig karénekes voltam. Azt gondolom, aki szeret énekelni, az sosincs egye­dül, sosem unatkozik. Négy unokám­mal - három leány egy fiú - szívesen vagyok együtt, énekelünk, táncolunk. Egy nő: Csepregi Antalné- Jó érzés volt látni az előadás előtt az ünnepi díszbe öltözött fellépő­ket. Ennyi csinos hölgyet és urat ré­gen láttam. Milyen korosztályból kerül ki a tagság?- Zömmel nyugdíjas korúak, akik egyébként nehezen mozdulnak ki otthonról, de nem azért, mert semmit nem csinálnak. Van, aki az unokák ne­velésében segít, van, aki másodállással egészíti ki a nyugdíját. Közösségbe vi­szont mindannyian vágynak. Ez egy­fajta léleképítés, hiszen az együtt éneklés fantasztikus örömforrás. A magyar nóta, mint műfaj, kiválóan al­kalmas arra, hogy az érzelmeket a da­lok előadásával ki tudjuk fejezni. A ta­goknak - s ezt magam is érzem - már a készülődés is öröm egy-egy próba, fellépés előtt. Várják a találkozást, a közös éneklést, a közönség elismeré­sét, a tapsokat, az utazásokat, az együtt töltött időt.- Milyen célkitűzéssel indult a klub, milyen utat jelöltek ki?- A cél egyértelmű: a magyar nóta hagyományát, dalkincsét megőrizni, terjeszteni, továbbadni. Szórakozni és szórakoztatni. Van egy könyvem a 80-as évek elejéről: Leszter József Nótakedvelőknek című munkája. Az író lexikonszerűen összegyűjtötte a nótaszerzőket, én ebből válogatok Nemcsak a szervezésből, az éneklésből is kiveszik a részüket nélkül” egy-egy próba során. Megismerke­dünk a kiválasztott dalíró életével, munkásságával, és megtanuljuk egy- egy dalát. Az is nagy öröm, hogy az újonnan belépők hozták, és ma is hozzák azokat a nótákat, amelyeket ismernek, vagy közben fellelnek. Szegeden szerkesztik a Nótás című újságot, amelyben kórusokróf együttesekről, nótakedvelőkről, ver­senyekről írnak. Minden informáci­ót szívesen veszünk, ahogy azt is, hogy tavasztól őszig jár egy sétahajó Budapesttől Horányig, amelynek Nógrádi Tóth István, a Zeneművész Szakszervezet Dalstúdiójának veze­tője a szervezője. Ezen a hajón jövő­re mi is szeretnénk fellépni.- A legutóbbi esten egymást követ­ték a szólóénekesek, de a kórus is kitett magáért.- Mindenkinek egy különleges pil­lanat, amikor egyedül áll a színpadra. Óriási élmény, hiszen a dalba, amit vá­lasztott, a szívét-lelkét „beleénekli”. A kórus kicsit könnyebb műfaj, hiszen a tagok számíthatnak egymásra, ami­kor együtt énekelnek népdalokat, csárdásokat.- Tavasszal a művelődési ház szín­háztermében telt ház előtt léptek fel- Magunk sem akartuk elhinni, hogy ennyi ember kíváncsi ránk, hogy ilyen sokan szeretik a magyar nótákat, népdalokat. A legnagyobb elismerés volt számunkra ez a nagy érdeklődés, amely erőt és hitet adott a folytatáshoz. Erre a rendezvé­nyünkre támogatást kaptunk az Ön- kormányzattól, amit ez úton is kö­szönünk.- Mondják, az alma nem esik mesz- sze a fájától Fiát, Csepregi Pétert a Big Band népszerű énekesét min­denki ismeri. Volt kitől örökölnie a szép hangot.- A gyerekeim úgy nőttek fel, hogy mindig hallottak otthon énekelni fő­zés és más házimunka közben. Szá­momra az ének feltöltődés, és három lányunokámnak is énekelek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom