Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-11-16 / 40. szám

SZEKSZÁRDI ¥ASAHNAP ANNO 2008. november 16. EGY NEVEZETES SZEKSZÁRDI NAP 128. Babits első versei a Nyugatban J úliusban aligha volt nála boldog­talanabb költő-tanár az akkor né­miképp szélesebb határú ország­ban, novemberben viszont nehezen bukkanhattunk volna boldogabbra. A szélsőségeket mutató kedélyhullám­zásnak jó okait találjuk a 25. évéhez közeledő Babits Mihály életében. Juhász Gyulának írta 1908. július 24-i levelében: „Kineveztek Fogaras- ra rendes tanárnak. Ez a rettenetes hír különben is rossz kedélyállapo­tomban annyira levert, hogy vigasz­talásra van szükségem... Úgy érzem magamat, mint Ovidius, mikor Tomi­ba készült..., Megyek a barbár oláhok közé.” Előbb persze nem oda ment, hanem Itáliába, Velencébe - akkori­ban ezt pályakezdő gimnáziumi ta­nár is megtehette. Egy hónap múltán - megalkotva az Itália, s érlelve a Zrínyi Velencé­ben című verseket - ismét Szek- szárdról latolgatja a jövendő fogarasi magány lehetőségeit egy doktori ér­tekezés megírására. (Nem sejtette, hogy ennél sokkal több: élete egyet­len önfeledt szerelmi élménye várja ...és nevezetes levele majd a Sugárnak nevezett cukrász­lány személyében, akihez a Szerená­dot, meg a költői nevét címül válasz­tó verset és a Gretna Greent is írja...) Szeptember 19-e körül Juhász Nagyváradról értesíti: napvilágot lá­tott A Holnap antológia, de Babits csupa kétség, mert az Adyval együtt hét költő között verseit szerepeltető gyűjteményben „megjelent verseim kellemetlenül hatottak rám”, csak ab­ban reménykedik: „nem fogtok szé­gyent vallani velem”. Tagadhatatlan: Szekszárd ifjú szülötte valóban fél­szegen lép a modern irodalom sejtel­mes berkeibe. Csak mi, az utókor tudjuk, hogy megjelent művei, köz­tük a Fekete ország, bizony mesz- szebbről nézve is jelentősek. Babitsot azonban még az sem győ­zi meg, hogy a legszínvonalasabb la­pok kritikáiban őt külön kiemelik, s ezért Juhásztól kéri meg a Nyugat levél­címét. Barátja azt először rosz-szul írja meg neki, majd inkább szemé­lyesen viszi el a szerkesztőhöz a nála levő, ere­detileg neki küldött költe­ményeket. Már-már re­ménykedik, amikor valóság­gal lesújthatja Kemény Si- mon-nak a kö­tetről a Nyugat Osvát Ernő október 1-jei számában megjelent kritikája: „A bevezetések írója azt mondja egy helyen, hogy az egész mai líra Adytól való. Amennyiben az egész mai líra alatt A Holnap költőit értjük: igaza van. Mert csakugyan ezeknek apjuk, anyjuk, nagyapjuk: mindenük Ady Endre. Még Babits Mi­hálynak legkevésbé, de neki is.” Csak­hogy a figyelmes ifjú irodalmár fi­gyelmét aligha kerülte el - utólag tud­juk, Osváttól származó szerkesztői megjegyzés: „A hét költő könyvéről e szigorú ítéleteiben sok igazságán túl is figyelemreméltó cikk nem utolsó szavunk. Babits Mihály nagy tehetsé­ge csodálatos jeleinek felmutatása oly nagy érdeme A Holnapnak, mely em- lítedenül nem hagyható.” Az általunk kiemelt sorok kétségei közt is bátoríthatják. Ezek után hat héttel, 1908. november 16-án négy verse (Asztalfiók, Cumulus, Himnusz Irishez, Messze... messze...) lát napvi­lágot. Három nap múlva írják neki a magyar irodalom leghíresebb egy­mondatos levelét is: „Tisztelt Uram, kérem, küldje el nekem az összes műveit. Hive: Osvát Ernő.” Ilyen egy­szerű ez... Ettől kezdve Babits és a Nyugat neve elválaszthatatlan egy­mástól. Dr. Töttős Gábor Ódon időben NOVEMBER 17-ÉN 130 éve, 1878-ban a Csörge-tónál lévő szélmalmot javító ács lezuhant, és szörnyethalt. NOVEMBER 18-ÁN 100 éve, 1908-ban az alispán látoga­tást tett a teljes üzemben működő Molnár-féle nyomdai Rt.-ben. 90 éve, 1918-ban kifogyott az élesztő: „már sok háznál nem süthettek kenyeret’. NOVEMBER 19-ÉN 95 éve, 1913-ban elhunyt első váro­si rendőrkapitányunk, Molnár Lajos bűnügyi szakiró. NOVEMBER 20-ÁN 785 éve, 1223-ban a király 34 job­bágytelek átadására ítélte azokat, akik apátságunk kincstárából kegy­tárgyakat raboltak el. NOVEMBER 21-ÉN 105 éve, 1903-ban a honi borter­melők és -kereskedők szövetsége Szekszárd fia, Perczel Dezső veze­tésével országos bortőzsdét szer­vezett. 100 éve, 1908-ban a szálló­ban volt Krammer Zsófia A leány cí­mű színműve ősbemutatója. NOVEMBER 22-ÉN 100 éve, 1908-ban Bihari Ákos ju­talomjátéka koszorúját a Garay- szoborra helyezte. NOVEMBER 23-ÁN 110 éve, 1898-ban párbajozott Perczel Dezső belügyminiszter Hol­ló Lajos képviselővel. Rotkay Zsuzsanna képe a fővárosban A Budapesti Művészetbarátok Egyesü­lete és a fővárosi Pataky Művelődési Központ „Művészetbarátok 2008” címmel országos képzőművészeti kiál­lítást rendezett a Művelődési Központ Galériájában. A kiállítók elsősorban hazai alko­tók voltak, de több határainkon túl élő magyar festő művei tették sok­színűvé a tárlatot. A kiállítást Tóth Sándor író, költő ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Tolna megyéből Rotkay Zsuzsanna szekszárdi üveg- és selyemfestő le­hetett résztvevője egy selyemfest­ményével a rangos eseménynek: Rotkay Zsuzsanna országszerte több önálló és közös kiállításon mu­tatkozott már be, és képeivel neves galériákban aratott sikert. -s­Ha a sátorozásnak vége „Tudjuk pedig, hogy ha földi sáto­runk összeomlik, van Istentől készí­tett hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei há­zunk.” (2Kor 5, 1) Eszembe jut kiskamasz korom tábor­élménye: egy zivataros nyári héten de sokat kellett küzdeni a szélben ki­lazuló cövekekkel, a beázó sátor­ponyvával! Együtt kellett élni a ké­nyelmetlenséggel s az állandó féle­lemmel, hogy egy nagyobb vihar akár az egész sátrat eltüntetheti a fejünk fölül. Hogy vágytam az otthonomra, a biztonságot adó menedékre! Bizony, földi létünk sok szempontból hasonlít egy sátorozásra, de a fenti bibliai ígé­ret szerint van biztos hajlék, békés, menedéket jelentő otthonunk! EVANGÉLIUM Ha a földi életünk minden szépségé­vel együtt „csak” sátor, akkor milyen lehet az az örök hajlék, amit Pál eh­hez képest háznak mond? Nos, biz­tosak lehetünk benne, hogy rendíthe­tetlenül szilárd lesz, mert Isten keze építi. Gyönyörű, mert a szépség kita­lálója tervezi. Szenvedéstől, haláltól mentes, mert a halál legyőzője bizto­sítja számunkra. „mert, amit szem nem látott,... s az ember szíve meg sem sejtett, azt készíti el Isten az őt szeretőknek. ” (1Kor. 2) Vigasztaló a kép, de miért ilyen hatá­rozott az apostol? Honnan ez a bizo­nyosság? Krisztustól! Ugyanis Jézus földi jelenléte és távozásakor tett ígé­retei hatalmazzák fel Pált, hogy bát­ran higgyen ebben. János evangéliu­ma elején ezt olvassuk: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott...” az eredeti szöveg szerint: „közöttünk sátoro­zott”. Ennyire komolyan gondolta az Úr, hogy közösséget vállal velünk: ha olyan a földi létünk, mint a sátor, ak­kor Ő azt is vállalta, hogy velünk sáto­rozik! János evangéliuma 14. fejeze­tében pedig elhangzik egy ígéret: „Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna- e nektek, hogy elmegyek helyet ké­szíteni a számotokra”? Krisztustól van az ígéret, és csak tőle nyerhető a bizonyosság is. Egyedül érte és rajta kérészül van belépésünk a mennyei házba. Keressük hát öt, térjünk hozzá, amíg tart az utunk! így majd ha a sátorozásnak vége lesz, mennyei ház, hajlék vár ránk. Sefcsik Zoltán evangélikus lelkész

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom