Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-05-18 / 19. szám

2008. MÁJUS 18. WrdeklI? vasArmap f BEMUTATJUK! „Az összefogás egyaránt fontos a léleknek és az előrejutásnak” Villányi János, a Nemzeti Közlekedési Hatóság Regionális Igazgatóságának főosztályvezető-helyettese a városi bajnok­ságban ma is kosarazik. Dr. Bodri Istvánnal a sport révén ke­rültek kapcsolatba, mondhatni barátságba. Nem véletlen te­hát, hogy a jelképes stafétabotot a borásznak adta át azzal a javaslattal, hogy faggassam ki a családi vállalkozásról, ami együtt jelenti a borászatot és a vendéglátást.- Nevét jól ismerik az olvasók, hi­szen jogászként korábban fontos beosztásokban tevékenykedett - ve­zette például az APEH Nyomozó Hi­vatalát a szőlőnek és a bornak sokáig „csak" másodállás jutott.- Ha már kiemelte egyik korábbi munkakörömet, elmondom, hogy az APEH-nél történt átszervezés­kor nem fogadtam el a felajánlott állást, de már korábban felkészül­tem arra, ha szükséges lesz, tudjak váltani. Igyekeztem mindig több lá­bon állni, így a „boros beruházást” már 1999-ben elkezdtük.- A több lábon állást már a tanul­mányai során elindította.- Első diplomámat Dunaújváros­ban szereztem, ahol kohász-üzem­mérnökként végeztem. Utána kö­vetkezett a rendőrtiszti főiskola, majd a jogi és a közgazdasági egye­tem. Jelenleg főállásban foglalko­zom a borászattal, s irányítom a Bodri-pincészet borászati ágát. A vendéglátást pedig testvérem, Ti­bor vezeti. Büszkén említem, hogy 2005-ben a Vállalkozók Országos Szövetsége „Az év Tolna megyei vállalkozójának” választotta.- A borászat szeretete, tisztelete szüleinek, vagy Szekszárdnak kö­szönhető?- Vonzódásom szüleim, illetve génjeim hatására alakult ki, de Szekszárd is „beleszólt” a dologba.- Napjainkra sajnos sok szakma felhígult. Mit tapasztal a borászat berkein belül? Úgy értem, néha elő­bukkannak a bokorból a magukat borászoknak nevezők...- Én úgy tapasztalom, hogy a bo­rász szakma nem hígult fel, egyre képzettebb fiatal szakemberek lép­nek a színre, érnek el jó eredmé­nyeket. A családi hagyományoknak és iskoláiknak, valamint a környék igen jó szőlőinek köszönhetően a borászatból élő ifjak tevékenysége elismerésre érdemes. Azért is fon­tos, hogy minél több borász legyen Szekszárdon, hogy együtt erősít­sük a borturizmust, városunk hír­neve érdekében is.- Miként látja a helybeli borá­szok együttműködését, és a közös marketing alakulását?- Egyre erősebb az együttműkö­dés, amit például az is demonstrál, hogy tavaly alakult meg a Szek­szárdi Borászok Céhe, s vele együtt magam is, mint a Szekszárdi Hegy­község elnöke, ezt az „összjátékot” erősítem. Közösen küzdünk a re­mek szekszárdi borok további fel- emelkedéséért, ismertségük erősí­téséért. A marketinget így is sokkal nagyobb hatásfokkal lehet végezni. Apróságnak tűnhet, de igen jelen­tős, hogy egymás borait is áruljuk. Sok fontos rendezvényünk van: a borvidék és a hegyközség közösen szervezi a május 29-i budapesti programot, ahol a Károlyi kertben mutatjuk be a szekszárdi borokat, de ugyanazon a napon lesz az el­származottak találkozója is, amibe a várossal összefogva természete­sen mi is bekapcsolódtunk. A tava­lyihoz hasonlóan idén szeptember­ben mi is részt veszünk a főváros­ban tartandó Bor- és Pezsgőfeszti­válon. Ezen tavaly Szekszárdról 14 borászat vett részt, idén közös ki­advány is készül.- A kiadványok kapcsán nem tu­dom szó nélkül hagyni a roppant elegáns, a pincészetükbe csábító Bodri Magazint, amibe bekerültek a szekszárdi „Év borászai”, Vesztergombi Ferenc és Takler Fe­renc is.- Sőt, Szekszárd borvidéki elnö­kéről, a borvidékért sokat munkál­kodó Heimann Zoltánról is olvas­hatnak. A magazin, amit a kezében tart, az első számunk, ősszel sze­retnénk megjelentetni a másodikat.- Több borkóstoló helyük van, sőt vendéglátó egységet is üzemeltet­nek.- A Munkácsy utcai étterem csak a rendezvények alkalmával tart nyitva, nem régen nyitottuk meg a Csatári torokban lévő Bor- és Ha­lásztanyánkat, a pincészetünkben pedig hangulatos borkóstoláson vehetnek részt a vendégek, ahol - mint már említettem - igény sze­rint megmutatjuk Szekszárd más pincészeteinek borait is. Nem anyagi érdekből, hanem a szek­szárdi borokért.- Tetszik a „Bodri pincészet” fel­iratú pólója, amelyen az 0 betű tal­pas poharat formáz...- Ilyent viselnek a családtagok és a kollégáink is a rendezvényeken, illetve a kóstolókon. A férfiak zöl­det, a hölgyek bordót.- Kérem, mutassa be a családot.- Szívesen, de előre bocsátom, hogy nálunk mindenki igen fontos­nak tartja az összefogást, ami a lé­leknek és az előrejutásnak is egy­aránt fontos... Feleségem, Gyöngyi is a családi vállalkozást erősíti a vendéglátás és az adminisztráció terén. Két lányunk van: Orsi tavaly végzett testnevelő tanárként, és szintén a cégünknél dolgozik. Részt vállal az adminisztrációból, de fő tevékenysége a marketing. Tervezi, hogy megszerzi a felsőfo­kú borászati szakképesítést.- Családi nyomás eredménye­ként?- Egyáltalán nem, kizárólag saját elhatározásból. Kisebb lányunk, Zsófi 17 esztendős, s a Garay Gim­názium harmadik osztályos diákja. Örömünkre jól tanul, különösen a történelem és a matematika terén sikeres. A továbbtanulásról még nem döntött. Igaz, szeretném, ha majd ő is bekapcsolódna a családi vállalkozásba, de akkor is támogat­juk, ha másképpen határoz.- Kit tart a mesterének?- Egyértelműen édesapámat, de édesanyámtól is jó néhány dolgot tanultam. Családunkban a szőlé­szet és a borászat immár öt generá­ciót ölel át. Szüleim is besegítenek a munkákba, gyakran kijönnek a birtokra, és szívesen gyönyörköd­nek benne.- Nem titok, hogy mekkora terü­leten gazdálkodnak?- Egyáltalán nem. Családi pincé­szetünk meghaladja a 25 hektárt. Faluhely-dűlőben, és a szomszé­dos Gurovicán is 11-11 hektár sző­lőnk van. A szüleim tulajdonában levő kisebb területeken termő sző­lőt is mi dolgozzuk fel. A fehér faj­ták közül a sauvignon blanc és az olaszrizling van többségben, de van egy kis rajnai rizling és chardonnay is. Kékszőlőink: kadar­ka, kékfrankos, cabernet sauvig­non és franc, merlot, valamint egy kis zweigelt és pinot noir. Nem a mennyiségre, a minőségre törek­szünk. Alapkoncepciónk egyszerű: kiváló szőlőből kiváló bort készíte­ni. Ennek jegyében fontos szem­pont a terméskorlátozás. Minőségi boraink esetében egy kilós tőkén- kénti terhelést tervezünk, ám néha közbeszól a természet, s ennél ke­vesebb szőlőt szüretelhetünk.- Mióta foglalkozik a szőlővel, a borral?- Szüleimmel és nagyszüleim- mel négyéves koromban kezdtem el rendszeresen kijárni a szőlőbe, s amiben tudtam - az évek sorával egyre több mindenben -, segítet­tem nekik. Érettségi ajándékként egy szőlőterületet kaptam nagy- szüleimtől a Csötönyi-völgyben, amit újra kellett telepíteni. Szíve­sen dolgoztam a saját birtokomon, ami arra is jó volt, hogy a bevétel­ből kiegészítsem a zsebpénzemet.- Egy két mondat a terveikről...- Nem maradhat el a további technikai fejlesztés, de a borturiz­must erősítendő a szálláshelyeket is szeretnénk bővíteni.- Ezek szerint már vannak ven­dégszobáik?- Hamarosan hét vendégszoba áll a turisták rendelkezésére a fel­dolgozónál, de komolyabb szállás­hely-bővítést is elhatároztunk. Ez azért fontos, mert az estébe nyúló borkóstolás után az a kényelmes, ha nem kell kilométereket megten­niük a szállodáig.- Feltűnt, hogy a Halásztanyá­jukban is lehet, sőt érdemes bort kóstolni. Ez hogy van?- Amikor a vendégek megrende­lik az ételt, ám a hozzá illő bor ki­választásában bizonytalanok, ki­nyitunk egy-két palackot, hogy az ízlelést követően dönthessenek. Ezt a formát igen kedvelik a vendé­geink.- Rendre bekapcsolódnak az or­szágos „Nyitott Pincék" rendez­vénysorozatba, de bizonyos alkal­makkor, például Szent László Na­pon a szekszárdi borászok „tarta­nak nyitva".- Pontosan így van, s jól is mű­ködnek ezek a programok, hiszen a médián keresztül ezeket ajánljuk, gondoskodva népszerűsítésükről.- Milyen bort fogyaszt a legin­kább?- Nyilvánvalóan valamennyit megkóstolom, de legszívesebben a Civilis Cuvée-t, a „mindennapok borát” iszom, ahogyan a családom is általában erre voksol. Persze, egy különleges ételhez, egy külön­leges alkalomra, különleges borra esik a választásunk.- Most másképpen is válasszon, mármint nevezze meg a sorozat kö­vetkező interjúalanyt.- Hortai Tamásról, az Óceán Könnyűbúvár Kiemelt Közhasznú Sport Egyesület vezetőjéről olvas­nék. Kérem, arról a tevékenységről is beszélgessenek, amely révén je­lentősen sikerült lecsökkenteniük a pincékben a mustgáz okozta ha­lálozások számát. V. Horváth Mária

Next

/
Oldalképek
Tartalom