Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-04-13 / 14. szám
2008. ÁPRILIS 13. ÉRDEKLI? TASA&7 BEMUTATJUK! Christian Anikó beleszületett a sportba, ahogyan gyermekei is A nagypostán dolgozó Hegyi Bernadett mindig nyitott volt a sportokra. Mint olvashatták is, munkahelyi elfoglaltsága és két gyermeke mellett most is rendszeresen úszik, s gyakran kerékpározik a család. Nem véletlenül választotta következő - azaz mostani - beszélgető- partneremül Christian Anikó főiskolai adjunktust, aki a PTE szekszárdi főiskolai karán oktató. Kiderült az is, hogy az egykori kosaras lány - „Krisz", ahogyan szurkolói skandálták a nevét - volt Bernadett első kosáredzője. A tanítvány arra is kíváncsi, vajon a fiatal felnőttekben fel lehet-e kelteni az igényt a rendszeres testmozgásra?- Jól tudom, hogy nem „tűké" szekszárdi?- Mielőtt ide kerültem, Budapesten éltünk, ott végeztem középiskolát, pontosabban sportgimnáziumot, ahonnan egyenes út vezetett a Testnevelési Egyetemre. Családunk mindkét ága kedveli a sportot. Apukám foglalkozásszerűen is a sportnak él, anyukám pedig pedagógus.- Anikóban egyesült a kettő... Amikor Szekszárdra jött, már igazolt versenyző volt.- Hogyne. Előtte az egyetem - vagy ahogyan még most is mondjuk, a TF - kosárcsapatában játszottam, s költözésem évében negyedikek voltunk a nemzeti bajnokságban.- Kiváló center volt, sőt negyedévesen csapatkapitány lett. Szóval városunk is felfigyelt önre.- Amikor először kerestek meg, harmadéves voltam. Akkor nemet mondtam, majd egy év múlva ismét megtették az ajánlatot.- Gondolom, nem az ajánlat nevettette meg?- Amikor az intézmények kiírták a pályázatot, a szekszárdi főiskolára sportjáték szakos férfit kerestek. Mondtam, az nincs, de sportjátékos nő az van. Ugyanekkor felhívtam az általam igen tisztelt Vertetics Istvánt, a Dózsa akkori edzőjét, s érdeklődtem: áll-e még az ajánlat? Úgy számoltam, hogy csakis együtt indulok a kettőért, mert attól elzárkóztam, hogy „csak” kosarazni jöjjek. Pedig abban az időben már divatos volt az úgynevezett „fél- profiság”, a sportállás. Ez nem az én formám, gondoltam, mivel tanítani is szerettem volna, s mellette akartam folytatni az első osztályú kosárlabdát.- Vagyis ez az első munkahelye?- így van... Megpályáztam az állást, amit minden külső segítség nélkül megkaptam. Hozzáteszem, hogy ugyanekkor Szegedre és Zalaegerszegre is hívtak, de Szekszárdot választottam, mert a kosarazás mellett itt taníthattam is.- Most az jutott eszembe, hogy nagyon kemény sportoló hírében áüt, másrészt viszont igen finom, kellemes, mosolygós személyiség.- Igen? Az utóbbi megállapítását illetően... hát nem tudom. Bár lehet benne valami, hiszen én anyu típusa vagyok, ahogyan kislányom, Anikó is. Az viszont tény, hogy Varga Rózsát és engem tartottak a csapat motorjának. Szóval gyűrtük rendesen, mondhatom, vehemensen. Az én stílusomra rányomta a bélyegét kézilabdás múltam. Jól bírtam az ütést-vágást, látványosan tudtam hatalmasakat esni.- A kézilabdázásról nem tudtam.- Mielőtt Budapestre költözött a család, apukám volt a tatai edzőtábor vezetője. Egy évvel idősebb nővéremmel, Klárival gyakorlatilag az edzőtáborban nőttünk fel. Nagy szemekkel néztük az olimpiára készülő elit sportolókat. Szóval, a családi indíttatás mellett egyértelmű volt, hogy mindketten eljegyezzük magunkat a sporttal. Tatán Klári at- letizált, én pedig kézilabdáztam. Az általános iskola vége felé feltűntünk a BSE válogatott edzőjének, Szabó Dönci bácsinak, aki közölte: mindkét lánynak kosaraznia kell. Mindketten magasak voltunk, illetve akkoriban annak számítottunk. Most már...- A család számba vett mindent, s tulajdonképpen érdekünkben megszületett a döntés: Budapestre költözünk. Szüléink munkahelyet váltottak, mi pedig-a Központi Sportiskolába jártunk, s bár elég későn, 14 évesen ott tanultunk meg kosárlabdázni.- Ment együtt is kézi és a kosár?- Nem, az edzéseket lehetetlen lett volna megoldani. Viszont álmaimban gyakran megjelent egy olyan pálya, aminek egyik felén kosárpalánk, a másikon kapu volt.- Milyen volt pesti lánynak lenni?- Nagyon izgalmas és mozgalmas. Érkezésemkor csak néhány évet terveztem Szekszárdon tölteni. Önállósulási vágyamnak viszont nagyon imponált, hogy a város lakást ajánlott a Mikesben... Később megszülettek a gyermekeim, s már föl sem merült, hogy visszatérjek a fővárosba.- Gondolom, a gyermekei is sportolnak.- Természetesen, ráadásul mindketten kosárlabdáznak. Attila 18 éves lesz, Kaposváron jár sportgimnáziumba, s az ottani klub csapatában játszik. Nagy büszkeség, hogy a nemrégiben megrendezett junior országos döntőt megnyerték, bajnokok lettek. Anikó 13 esztendős lesz, s a gyakorló iskolába jár. Ez a közelség a napi szervezés miatt nagyon jó. A lányom az Atomerőmű KSC Szekszárd serdülő csapatában kosarazik. Most náluk is nagy a hajtás, hiszen jelenleg az országos döntőbe jutásért küzdenek. A versenysport nem olcsó, nem könnyű megteremteni számukra a feltételeket, de volt férjem, Simon Károly támogatja őket.- Gyanítom, hogy a hétvégék meglehetősen strapásak, rendre mécsesekre utaznak.- Amikor tudunk, megyünk. Folyton óriási szervezésben vagyok, s ha nincs a gyerekeknek „fellépésük”, akkor Attiláért megyek, s itthon kényeztetem ritkán látott fiam. Ha tehetjük, a kosár mellett vízilabdamérkőzésekre is járunk. Testvérem kisebbik lánya, Takács Orsolya a világbajnok magyar válogatott tagja, s már a pekingi olimpiára készül. Orsi az én gyerekeimnek is példakép. Nagyon örültek, amikor unokatestvérük nekik adta a döntőn viselt kék, illetve fehér sapkáját.- Amik szintén az ereklyék közé kerültek.- Igen, ezek meghatározzák a lakásunkat. Az én serlegeim vitrinekben sorakoznak, de már Ati is hozza az övéit, és sorra kerülnek ki Anikó érmei is.- Bernadett kérdését tolmácsolva térjünk rá, hogy a 18-19 évesekben kialakítható-e a mozgásigény?- Nehéz, nagyon nehéz. Attól is függ, hogy milyen szakos a hallgató: a pedagógusjelöltekkel jobb a helyzet. Persze, a többiek is lejönnek az órákra, megcsinálják, ami kötelező.- Tesiórája tehát mindenkinek van.- így igaz. Szakmai, módszertani, vagy kondicionáló jellegű óra akár a tornateremben, akár az uszodában, amiket kiegészítünk valamilyen sportjátékkal, elsősorban labdajátékkal. Ezeket szívesen elfogadják, szemben például a szertornával. Éppen ezért kicsit elmozdultunk az igények felé.- Erre szabadkeze van?- A részben általunk összeállított tantárgyleírások figyelembevételével, igen. A kondicionálásra, az erő- fejlesztésre nagy szükség van, hogy kicsit edzettebbek legyenek a mai 18-20 évesek. Azért hozzáteszem, hogy van egy olyan mag, aki minden egyéb délutáni sportlehetőséget kihasznál. Ők hozták magukkal az igényt, itt pedig késztetést kapnak a kolléganőmtől és tőlem. Aerobikoz- nak, úsznak... Az országban alig van uszodával rendelkező főiskola. A miénkre nagyon büszkék vagyunk, s igyekszünk kihasználni.- Ezek szerint kapcsolatban van az iskolában alkalmazott minden sportággal.- Igen, s amit még nem említettem, a szívem csücske a gyógytest- nevelés. A főiskolai karon ezt tanítjuk, hiszen gyógytestnevelés szakirányú képzés is folyik.-És a gyógyúszás?- Azzal is foglalkozom, de nem a munkakörömből fakadóan. Egyik kolléganőm kijárta a gyógyúszásra a támogatást az egészségbiztosítási pénztárnál. Ez azt jelenti, hogy az orvos felírja a foglalkozásokat, mi pedig asztmásokkal, mozgásszervi problémákkal küzdőkkel, és a kórosan kövérekkel foglalkozunk. A délutáni órákat óvodásoknak, általános iskolásoknak, illetve középiskolásoknak tartjuk. Sajnos sok a beteg gyerek...- Önre is áll a mondás, miszerint a hivatása a hobbija.- Nagyrészt igen, de ma már a gyakorlati képzéshez rengeteg adminisztráció kapcsolódik. Nem akarok panaszkodni, de tény, hogy már nem csak tanítunk. Az az idő - beleértve a tanórákra való felkészülést is - rég elmúlt. Szeptembertől PhD- hallgató, azaz doktorandus vagyok, úgyhogy tanulok, vizsgákra készülök.- Mennyi időt tölt otthon?- Keveset. Hétfőn és kedden hét körül érek haza, de más napokon se sokkal korábban. Este Anikóval vagyunk, később tanulok, a hétvégekről pedig már beszéltem.- Ki kövesse önt e hasábokon?- Szívesen venném, ha Villányi Jánossal, a Nemzeti Közlekedési Hatóság Dél-Dunántúli Regionális Igazgatóságának főosztályvezetőhelyettesével arról beszélgetnének, hogy időben miként tudja összeegyeztetni munkáját és a rá háruló családi feladatokat. Ugyanis van egy iskolás fiuk, mellette a fiú-lány ikerpár, akik még óvodások. V. Horváth Mária