Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-04-13 / 14. szám
MOZAIK 2008. ÁPRILIS 13. i VJ szekszárdi <ftf VASÁRNAP A Költészet Napja április 11-én...- Verssorok és versek A kis- és nagybetűs költészet (és Költészet) napja. Mindenek napja, mindenki napja. József Attila születése napja, aki idénre, lám, „még egyszer” nagykorú lett: eltelvén ugyanis halála után a bűvös hetven esztendő, szerzői jogai megszűntek, szabadon másolható, terjeszthető immár ...az olajfúró tornyokon. (Is.) Közkinccsé lett tehát hivatalosan (!) is, éppen 2008-ra, any- nyira, hogy szabad letölteni, feltölteni, szabad pontatlanul idézni: Én ámnlok, Hogy elmúlok. E kétsoros tán nemcsak József Attilának, de magának a költészetnek is a legtömörebb költeménye. Akadt, aki így emlékezett a kétsoros első szavára: És ámulok, Hogy elmúlok. Közkincs lett, közkinccsé „avatta” egy paragrafus, elismerve jogát a közhöz, s a köz jogát e sorokhoz: Forgolódnak a tőkés nagyhatalmak, csattog világot szaggató foguk Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát marnak, s mint fészket, ütik el a kis falut S az országban a törékeny falvak - anyám ott született - Az eleven jog fájáról lehulltak, mint itt e falevelek S ha rájuk hág a felnőtt balszerencse, mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse, s elporlik, szétpereg Én nem így képzeltem el a rendet Ó, én nem ilyennek képzeltem el a rendet, lelkem nem ily honos Nem hittem létet, hogy jobban tenghet, aki alattomos Sem népet, mely retteg, ha választ Szemét lesütve fontol sanda választ És vidul, ha toroz Ős patkány terjeszt kórt miköztünk: meg nem gondolt gondolat Miatta nem tudja a részeg, mikor kedvét pezsgőbe öli Hogy iszonyodó kis szegények üres levesét hörpöli írta tehát mindezeket több mint hetven éve. Anno. Ama korban. És ma? Költészettelen ez a kor? Az volna? Nem, nem az. Netán költészetellenes? (Egy frászt.) Ha meg az, hát hiába az! Költőietlen? Olyan meg nincs, az Élet: mindig, minden mozzanatában „költői”. (Csak a vak nem látja.) (Még a vak is látja.) Sokan éneklik mostanában és sokszor - történelmi zászlóink alatt - utcán, téren Juhász Ferenc Himnuszát, hogy Emeld föl fejedet, büszke nép, Viselted a világ szégyenét! Emeld föl fejedet kis haza, Te, az elnyomatás iszonya! Emeld föl szívedet, nemzetem! Lángoljon a Világegyetem! Azok (is) éneklik, akik a költőt egy időben az Aczél-féle klikk „udvari költőjévé” próbálták átcímkézni... lecímkézni... Merthogy tán a Juhász Ferenc az Aczéllal vadászott. (Volna. Na, és ha?... - ‘Attól még ügynökjelentést nem írt.) Vadászott. Még Baka is így hitte, ezt hajtogatta. Teljes a zűrzavar a költészet körül. (De nem a költészetben.) Dinnyés József, az általunk becsült dalnok azt találta mondani nemrég egy szekszárdi klubnyilvánosság előtt József Attiláról és Juhász Ferencről, hogy bocsássuk meg nekik jó keresztények módjára, hogy kommunisták voltak. He. És: piha! Ne legyen kommentár. Buta beszédre. Volt egyszer egy ilyen címke is - mit címke? óriásplakát! -, hogy a József Attila az harcos kommunista. Volt. (Lett volna.) A moszkovita sztálinisták (állítólagos elvtársai) meg egyenesen fasisztának (!) bélyegezték a nepes-gulágos szovjetből. Aha, onnan, mégpedig nyílt levélben, úgyhogy „nagy nyilvánosság előtt.” Keresztény egyházak manapság istenes verseivel térítenek... Istenem, ha vagy - és Benned hinni kell Kifosztott, bús, földrevert jómagámnak, Ha vagy, és vélem terveid is vannak.'.. A görögkeleti vallásban nyugalmat nem lelt, csak papot Országos volt a pusztulásban, nodehát ne búsuljatok! Címkézni? Fölcímkézni? Átcímkézni? Visszacímkézni? Mint a hamis terméket, a lejárt szavatosságú (vagy egyenesen romlott) árucikket? - Ráismerünk? Ez bulvármédia-korunk jövedelmező kis- és nagyipari ága és üzlete lett mára. De hát ez is csak mind hiábavalóság! Itt van azután még egy klasszikus költemény, amit manapság újra időszerűnek érzünk, s idézünk is egyre gyakrabban: (persze most nem épp a „németre” abcúgolva... Reméljük, nem lesz rá szükség, hogy plakát legyen...) Mit nem beszél az a német, az istennyila ütné meg! — Ha pediglen nem fizetünk, aszondja, hogy jaj minekünk, háborút küld a magyarra, országunkat elfoglalja. Foglalod a kurvanyádat, de nem ám a mi hazánkat! - - Itt voltatok csókolózni, mostan jöttök hadakozni? (Pest, 1848. május) (Ünnepi találós kérdésünk: ki a költő?) Nagyhatalom hát a költészet, mert nagyon erős - mert bölcs és életteli. De édességes is - mert szép és jó. És tápláló és gyógyító, de tud mérgező és átkozó is lenni! Es tanító és gyönyörködtető egyszerre, és kábító és eszméltető egyszerre, és békéltető és mozgósító egyszerre - mert igaz, igazmondó, és még ha téved is, akkor is igaz, és ha túloz is, akkor is igaz és nem is kicsit, hanem nagyon (nem pontos idézet), na- gyon-nagyon. És mindenképpen az igazmondás éhe és szomja vezérli, e nélkül még nem volt ihlet és nem termett dal, himnusz, óda, elégia. A költészet igazat mond: reggel, délben és este is. (nem pontos idézet) Ha pedig megbicsaklanék vagy csorbulna vagy elhalkulna az igazmondás, az igaz költő imádkozik... Babits Mihály: Jónás Imája Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem, mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s úgy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelző karókat, gátakat. Óh bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos utakon vinni tenger felé, bár verseim csücskére Tőle volna szabva rím előre kész, s mely itt áll polcomon, szent Bibliája lenne verstanom, hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan bujkálva, később mint Jónás a Halban leszálltam a kínoknak eleven süket és forró sötétjébe, nem három napra, de három hóra, három évre vagy évszázadra, megtaláljam, mielőtt egy mégvakabb és örök Cethal szájában végkép eltűnök, a régi hangot s, szavaim hibátlan hadsorba állván, mint Ő súgja, bátran szólhassak s mint rossz gégémből telik és ne fáradjak bele esteiig vagy míg az égi és ninivei hatalmak engedik, hogy beszéljek s meg ne haljak Babits Mihály és József Attila, József Attila és Babits Mihály! - A jó magyar költők egymást értelmezik, „segítik be” az Örökkévalóságba - ki itt a Mester, ki itt a Tanítvány?! Amúgy idevágó az is, amit Jorge Louis Borges ír a jó (ihletett) szépirodalomról: „Amennyiben igaz, hogy a Bibliát a Szentlélek ihlette, akkor ez ugyanígy igaz kell, hogy legyen a jó irodalomra is.” Idézzük fel még - idetartozó lévén - Juhász Ferenc egy másik himnuszának részletét is „A halottak királya” című époszából: Te magzatvízben magzat forgása hangú népem, magzatvízben magzat lebegése hangú, Te föld lehelete hangú, föld híyp.sa hangú, föld illata hangú, föld szíve hangú, Mert nincs más kívüled, hát mi volna nélküled, add vissza hitemet te Tűzliliom- Harangú Beszéd, te Vércsíkos Szirmú Tűzliliom- Beszéd, te Vadrózsa-Zsoltár, Népem, te Vadméz-Ajkú! Add vissza hitemet, add vissza Holnapom te Szent Virág-Beszéd, Madár-Beszéd, Te Éjem Tűzliliom-Himnusza, te Fonó Láp Lilioma Beszédje Zöld Kalász-Zsoltár, Add vissza Énekem és add vissza Benned- Flitem te Mindenség Méze, Kék Liliomcsipketál, Hogy élhessek tegnapodért, Nyelv: Gyönyörű Ifjú Lomb, Nép: hogy élhessek holnapodért. ...Tényleg: vajon van-é a József Attilának vonalkódja? (Merthogy „gazdaságos változata” az volt neki néhány...) Vagy: volt-e vonalkódja? - Ha volt is, már nincsen, de legalábbis nem érdekes. Nem csinálhatnak belőle üzletet. (Vagy azok még ebből is?...) Halála után is hetven évvel, most, hogy szerzői jogai megszűntek, szabadon másolható, terjeszthető... szabad letölteni, feltölteni, szabad pontatlanul idézni... „És mindenhol tanítható már óvodától egyetemig" József Attila születése napja: a Költészet Napja kis hazánkban. 2008. április 11-én. (Is - tenné hozzá Kádár Atyánk, de már nem teszi.) A Költészet Napja mára már mindenek napja, mindenki napja... Egy nap. A kis- és nagybetűs költészeté, ami... egészen kézzelfoghatóan: létezik. És Te nem döntheted el, nem Te döntheted el a költészetről, hogy halott-e, vagy: élű. Samu Attila
