Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-03-16 / 10. szám

2008. MÁRCIUS 16. ÉRDEKLI? VASARMAP 7 BEMUTATJUK! A nyugdíjas Márta asszony mindenre szakít időt, s mindenhova eljut Bucsányi Kálmán, a sokak által ismert és tisztelt restaurátor javaslatára Abaházi Jánosnéval beszélgettünk. Az egészségügy­ből nyugdíjba vonult Márta asszony valamikor gerincproblémával küzdött. Ám legyőzte betegségét, sőt változatlanul harcol ellene. Követőkre is talált, akiknek gyógyulásában aktívan közreműkö­dik. Heti négy alkalommal tart vízi tornát harminc-harminc em­bernek. Persze, áldásos ténykedéséből az úszni nem tudók sem maradnak ki, köszönhetően a mozgássérültek egyesületének.- Valóban az egészségügyben dol­goztam, mint röntgenasszisztens, ugyanúgy, ahogyan anyukám is. S ha már őt említettem, megjegyzem, hogy tőle örököltem, örököltük - be­leértve testvéreimet és gyermekeimet is - a kötőszöveti gyöngeséget. De maradva a kronológiánál: 31 év után korkedvezménnyel mentem nyugdíj­ba, immár tíz éve.- Nem igen néz ki nyugdíjasnak, ami egyebek között jó külsejének, vi­dámságának és mozgékonyságának köszönhető.- Pedig sajnos volt olyan idősza­kom, amikor gyakorlatilag mozogni sem tudtam. Kétszer műtötték gerinc­sérvvel, ami után kilenc hónapba telt, mire újból megtanultam járni. Ugyanis a nyakamtól lefelé a gerinc melletti izmaim lebénultak, amiket megfelelően kellett tornáztatni. De nem találtam az egész környéken olyan szakembert, aki értett volna eh­hez. Szerencsém volt, mert három hétre beutaltak Balfra, szanatórium­ba. Ott megtanultam jó pár vízi torna­gyakorlatot, ami kifejezetten a gerinc­betegek gyógyulását segíti. Kezdet­ben erre építkeztem. Később a lá­nyom elvégzett egy ilyen speciális tanfolyamot, s éveken át ketten tartot­tuk az órákat, majd dr. Szemes főor­vos úrtól is több, hasznos gyakorlatot tartalmazó könyvet kaptam... Hozzá­teszem, egy idő után klubként mű­ködtünk, pályáztunk, és nyertünk is támogatást.- Mert az egészségbiztosítás nem támogatja a tornájukat?- Nem. Csekély lehetőségéhez mérten a Mozgássérültek Tolna Me­gyei Egyesülete támogatja a csoport tagjait.-És azon honorálása milyen pénz­ből történik?- Én ezt a munkát térítés nélkül, a betegek érdekét szolgálva végzem, miközben saját állapotomat is szinten tartom. Ennyi. De hozzáfűzöm, tevé­kenységemet elismerik: három évvel ezelőtt Szomjú-díjat adományozott nekem a Szekszárdi Civil Szervezetek Közössége és a Mentálhigiénés Mű­hely. Nagyon boldog voltam, s ma is büszkén nézegetem az akkor kapott bronzszobrot.- Tudom, hogy a főiskola uszodájá­ban tartják az órákat. Mennyi a lét­szám?- Jelenleg 120, de hozzáteszem, 16- an kezdtük körülbelül 17 évvel ez­előtt. Hetente négy alkalommal tar­tunk egy-egy órát, hiszen egyszerre csak harmincán mehetünk be a víz­be. Ennek azért van jelentősége, mert leszámítva a fel- és levezető úszást, ennyien férünk el úgy a medencében, hogy ne gátoljuk egymást a tornázás- ban, hogy még véletlenül se fordul­hasson elő baleset. Egyébként kezde­tekben próbálkoztunk a nagy uszodá­ban, de ott nem lehetett kibérelni a medencét. Őszintén hálás vagyok a főiskolának, hogy ezt a lehetőséget biztosítja számunkra.- Hány hónapig, hány évig kell rendszeresen vízi tornázni, hogy meg­gyógyuljon az ember?- Nagyon, nagyon hosszú ideig, de fogalmazhatok úgy is, hogy egész éle­ten át. Ez nem egy tanfolyam, amit el kell végezni, hanem életforma. A ke­mény munka során jelentősen javul a betegek állapota, amiről számos visz- szajelzést is kaptam orvosoktól. De a javulás nem tévesztendő össze a gyógyulással. Ez mit jelent? A gyakor­latokat rendszeresen kell végezni, mert a kihagyás visszaveti a gerincbe­teg állapotát.- Márti a tornát a medence szélén „vezényeli", vagy szintén a vízben van?- Magam is a medencében vagyok, s én is együtt végzem a gyakorlatokat a többiekkel. Őszintén mondom, kö­szönhetően a tornának, hosszú ideje kutya bajom sincs. Pedig a gerinc­probléma mellett olyan mérvű csont- ritkulásom volt, hogy gyógyszert kel­lett szednem, de mára már ezt is elfe­lejthettem.- Különbözőek a gerincproblémák.- Éppen ezért jó a vízi torna, hi­szen minden testrészünket megmoz­gatjuk, mivel a vízben sokkal köny- nyebben végezhetőek a gyakorlatok, mint a szárazföldön. Tehát: ez a torna jó hatással van arra, aki nyaki gerinc­bajjal küzd, de annak is jó, akinek csőrképzödése van. Sőt, hasznos az ülőmunkát végzőknek, akiknek a há­tát mozgatjuk meg intenzívebben.- Milyen a kor és a nem szerinti megoszlás?- Gyerekeket nem vállalok, mivel csoportos tornáról van szó. Mindenki a saját bajával van elfoglalva, s ezért lehet, hogy nem figyelnének a gyere­kekre. Meglökhetik őket, elúszhatnak előlük... Itt teszem hozzá, hogy ge- rincferdüléses betegekkel szintén nem foglalkozom, mivel nekik egyé­ni, nem pedig csoportos tornára van szükségük. A foglalkozásokra 18 és 80 év közöttiek járnak, férfiak és nők vegyesen, bár a hölgyek létszáma jó­val meghaladja az urakét.- Vajon miért?- Szerintem több a női beteg, és ők többet is törődnek magukkal. Hiszen tudjuk, egy asszony nem hagyhatja el magát, nem hanyagolhatja el a ház­tartást. Emellett jó kikapcsolódást is jelent a csoportos torna. Gyakran olyan fáradtan érkezünk az órára, hogy úgy érezzük, meg sem tudunk majd moccanni a vízben. Az óra vé­gére pedig szabályosan újjászüle­tünk. Sajnos, ezt a lehetőséget nem kínálhatom fel új tagoknak, mivel lét­számunk tovább nem bővíthető.- Mi a teendő azokkal, akik nem tudnak úszni?- Velük nem foglalkozom, hiszen nagyon nagy a felelősség, mivel én is a vízben vagyok, nem látok rá min­denkire. Ráadásul az úszni nem tu­dók félnek a víztől, nem úgy mozog­nak - sőt olykor egyáltalán nem mo­zognak - mint a többiek. így a legke­vesebb, hogy megfáznak. Számukra a mozgássérültek irodájában heti egy alkalommal, kedd délutánonként tar­tok szárazföldi tornát.- Bemutatja a családját?- Szívesen és büszkén. Szép és nagy a mi családunk. Öten vagyunk testvérek, férjemmel nekünk három gyermekünk van: Zoli, Csabi és Adri­enn. A két fiú Budapesten él, Zoliék- nál öt gyermek van, Csabiéknak ket­tő. Nagy öröm, hogy legalább leá­nyunk, Adrienn Szekszárdon él csa­ládjával: férjével, Bakó Gáborral, vala­mint a második osztályos Eszterké- vel, a hároméves Jonatánnal és Dani­kával, aki karácsonykor múlt egy esz­tendős. Tehát tíz unokánk van: hat fiú és négy kislány. A legidősebb 16 éves, a picike pedig egy hónapos.- Nyugdíjas hölgy szabadság nél­kül?- Dehogy. Júliusban és augusztus­ban szünetet tartunk, akkor utazga­tunk. Egyébként ne gondolja, hogy olyan nyugdíjas vagyok, akinek sem­mire nem jut ideje. A torna és a tor- náztatás, a rengeteg unokázás, vala­mint a háztartás - nap, mint nap be­vásárolok és főzök - mellett is min­denre szakítok időt, s eljutok min­denhova, ahova akarok.- Mi mindenre szakít mindezeken kívül még időt?- Régen, még a torna előtti időben- ahogyan anyukám is - rengeteget kötöttem. Ruhákat, kabátot, pulóvert... Édesanyám sajnos meg­halt, pedig a születendő babáknak mindig ő kötötte a kocsitakarókat. Mivel ezt a folyamatot sem akartam megszakítani, ismét elővettem a kötő­tűket. A decemberben született Sárá­nak nagyon szép kapucnis, elől gom­bos és alul zárt hálózsákszerű takarót készítettem, ami később néhány mozdulattal kabáttá alakítható. De­meter Januárban született, neki is kö­töttem pánttal ellátott takarót, s hoz­zá egy kabátkát.- És úgy általában hova akar eljut­ni?- Óh, hát rengeteg helyre. S hogy eljuthatok, a - szintén nyugdíjas - fér­jemnek köszönhetem, ahogyan azt is, amint elviseli, hogy esténként gya­korlatilag nem vagyok odahaza, hi­szen a vízi tornát a munkaidő lejárta után tartjuk. De válaszolva a kérdésé­re, nyáron rengeteget utazunk. Imá­dunk kirándulni. Van egy mindennel felszerelt, kényelmes lakóautónk. Tagjai vagyunk a rengeteg programot szervező Magyar Karaván Klubnak, így van alkalmunk olcsón bejárni az országot, sőt nem egyszer külföldön- Horvátország, Németország, Olasz­ország - is jártunk. S részt vettünk a klubos világtalálkozókon. Csodálatos élményekkel gazdagodtunk, sok is­merőst, de barátot is szereztünk.- Jól látom, hogy valami vicces ju­tott az eszébe?- Igen. János, mármint a férjem an­nak idején tolnai lévén többféle vízi sportot űzött, s természetesen rajon­gott értük, no és vízimádó volt. Vi­szont ma már e téren én léptem a he­lyére, legszívesebben olyan helyekre megyünk pihenni, ahol víz van. A vízhez való ragaszkodásom miatt gyakran viccelődnek velem a család­tagok. Amikor a sógorom jön hoz­zánk, nem hagyja ki, hogy megkér­dezze: „Delfin itthon van?” Ez termé­szetesen rám vonatkozik.- A Balaton átúszása még nem me­rült fel Mártiban?- Dehogynem. De az alapos felké­szülést igényel, gyakorolni kell a táv­úszást. De annak is eljön majd az ide­je. Egyébként Csabi fiam már kétszer is sikerrel vállalkozott az átúszásra.- Kire kíváncsi?- Elég régen találkoztam unokahú­gommal, Hegyi Bernadettel. A két­gyermekes anyuka a postán dolgozik. Beosztása és a két csemete miatt az utóbbi időben nem jár a tornára, pe­dig neki is vannak gerincproblémái. Vajon nem tudná valahogy megolda­ni, hogy e téren is karban tartsa ma­gát? V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom