Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-03-16 / 10. szám

( VJ, SZEKSZÁRDI t) VASÁRNAP MOZAIK 2008. MÁRCIUS 16. Mulatság felsőfokon Goldoni-komédia Szekszárdon Esküvővel kezdődik, kezdődne, és esküvővel fejeződik be a Ma­gyarországi Német Színház leg­újabb bemutatója. Közte bonyodal­mak, félreértések és cselszövések sora, amit a „feltámadt” Federigo Rasponi, vagyis a párbajban meg­halt fivére ruháit magára öltő Beat­rice, a torinói leány (Lotz Kata) megjelenése Velencében indít el. Clarice (Alice Müller) és Silvio (Kispál Gergely) egybekelése így meghiúsul, hiszen a menyasszony apja, Pantalone (Szalay Sándor) korábban Federigónak ígérte lánya kezét. Beatrice persze csöppet sem vonzódik Claricéhez, annál inkább hozományához. Szerelmét, Flo- rindo Aretusit (Andrei Hansel) ke­resi, aki minden bizonnyal leszúrta az őt kihívó Federigót, és a törvény elől menekül kedvese tudta nélkül éppen Velencébe, ahol véletlenül mindketten Brighella (Harmath Al­bert) fogadójában szállnak meg. Itt Truffaldinónak, Beatrice szolgájá­nak (Rares Hontzu) még egy gaz­dája akad, Florindo. Miért is ne szolgálhatna két urat az állandóan éhségtől gyötört szolga: két fizet­ség, két koszt, ezen sehogyan sem veszíthet — gondolja. Carlo Goldoni 301. születésnapja után pár nappal mutatta be a Ma­gyarországi Német Színház a vígjá­ték mesterének mintegy 150 darab­ja közül a másodikat, amely máig az egyik legnépszerűbb, a Két úr szolgáját (Servitore di due padroni) (1745) a Silvio apját, Lom­bardi doktort alakító Bernd von Bömches a darab megírásának ko­rát idéző rendezésében. A comme- dia dell’arte, a vásárterek hivatásos színjátszóinak hagyományai sze­rint csupán festett háttérfüggöny- nyel jelzett helyszíneken a játszók töltötték be a színpadot. Bár Gol­doni cselekményvázlat helyett már pontos szövegkönyvet készített, a karakterek mulatságos vonásai, va­lamint a korabeli és mai közönség számára egyaránt ismerős komikus helyzetek csak a színészek mesteri játéka, egyéni ötletei által válnak élővé. Goldonitól nem áll távol a nyelvi humor, de ebben a színda­rabjában ezt nem alkalmazta. A szekszárdi színtársulat mégis meg­toldotta egy kis vidámsággal az elő­adást például azáltal, hogy Pantalo­ne, mivel nagyothall, rendszeresen félreértésekbe keveredik. A két úr ebédjét felszolgáló, újabb és újabb tálakkal egyensúlyozó pincér (Baj­nok Gábor) kapatossága, amiről szintén nem szól szerzői utasítás, felpezsdíti ezt a hosszú jelenetet, amiben puding, azaz pudiling is szerepel, ennek természetesen va­lakinek az arcába kell repülnie. A komédia pillére az egymást ke­reső szerelmespár, a két „úr”, akik ritkán válnak nevetségessé, viszont játékuk alátámasztja a körülöttük kialakuló mulatságos helyzeteket. A félreértések mozgatórugója pe­dig a kelekótya, naiv, analfabéta címszereplő, aki az egyszerű em­berek furfangjával oldja meg a ne­hézségeket. A becsülete és szerel­me érdekében kardjával, időnként tőrével hadonászó, öngyilkos haj­lamú Silviót apján kívül senki nem veszi komolyan, menyasszonya, a dacos Clarice visít, toporzékol, el­ájul, viszont hajlandó az összees­küvésre, amikor Beatrice feltárja titkát. Szobalánya, Smeraldina (Kristin Becker) mindig mellette áll. Az előadás három esküvővel zárul, csupán az üti meg bokáját, aki két urat szolgált. Goldoni Két úr szolgája című ko­médiája magyar szinkronnal is megtekinthető a Magyarországi Német Színházban. K. E. * * * * * DIENER ZWEIER HERREN Ein bezauberndes Lustspiel Gol­doni’s - getragen von den grandios gespielten Charakteren. Sprachlich auf absolut hohem Niveau machen die Schauspieler der Deutschen Bühne Ungarn Lust auf mehr. Eine Komödie, die mitreisst und bei deren Genuss der Zuschauer das Hier und Jetzt vergisst. Bravissimo! KÉT ÚR SZOLGÁJA Egy csodás vígjáték Goldonitól, lenyűgözően alakított karak­terekkel. A Magyarországi Német Színház színészeinek nyelvileg abszolút magas színvonalú játéka visszacsábító. Egy komédia, amely magával ragadó és miközben élvezi a néző, megfeledkezik a jelenről. Bravisszimó! Claudia Rieprecht Németország Mert a zenét nemcsak hallgatni kell... Mert a zenét nem csak hallgatni, bizony látni is keli. így jut el szívünk mélyéig, így értjük meg igazán. Szekszárdon, megtörtént a „csoda” 2008. február 26-án. A Művészetek Háza megtelt zenét tisztelő és szerető emberekkel, egyetlen szék sem maradt üresen. A Szekszárdi Kamarazenekar kíséretével, Földesi Lajos művészeti vezető szakszerű irányításával a műsorban fiatal magyar tehetségek mutatkoztak be nagy-nagy sikerrel. A legifjabb 12 éves volt. Vivaldi, Mozart, Kaba- levszkij, Mendelssohn és Sarasaié hegedűversenyét hallhattuk. Köszönjük az élményt. Öllé Lajosné szekszárdi hangversenyhallgató A meghiúsult esküvő, balról: Silvio (Kispál Gergely), Pantalone (Szalay Sándor), Clarice (Alice Müller), a háttérben Smeraldina, Clarice szobalánya (Kristin Becker) Előző számunkban az önsegítő csoportok, (A.A. és AL - ANON) szervezésében a szenvedélybete­gért tartott találkozót követően, egy 32 éves hölgy alkohol- és drogfüggőségéről beszélt. Amint a cikk végén jeleztük, mai szá­munkban egy tünetmentes alko­holista férfi mondja el kálváriá­ját, az alkoholizmus - felismerés - beismerés - segítségkérés sor­rendjében. Az 52 éves férfinek 5 éves korá­ban volt egy betegsége, amelyből visszamaradt egy kisebb rendelle­nesség. Kamasz éveibe érve felis­merte, ha iszik 1-2 üveg sört, akkor feloldódik, s megszűnik a rendelle­nesség okozta gátlásosság. Jól érezte magát, a társaság közép­pontja volt, s fiatalkorúként élte meg az alkohol általa „jótékony­nak” hitt hatását. Ahogy múltak az évek, észrevette, hogy egyre többet tud inni, jobban bírja az italt mint barátai. Nősülése után - 22 éves volt - következett a katonaság, s ott a rengeteg szabadidő - ami abból állt, hogy sörpartikat rendeztek -, valamint az eltávozások feletti öröm újabb alkalmat kínált az ivás- ra. Biztos volt abban, hogy mindennek a leszerelés után vége. Vége nem lett, de valóban csökken­tette a mennyiséget, a rendszeres­ség azonban megmaradt, a napi 1- 2 üveg sör. Közben munkahelyet váltott, ahol sok szabadideje volt munkaidő alatt is, s ahol mindenki ivott. Napról napra több alkohol kellett neki ahhoz, hogy gátlásai csökkenjenek, s az alkohol okozta „kellemes” hatást elérje. Amikor valami miatt nem ihatott, akkor szenvedett, semmi másra nem tu­dott gondolni, csak arra, hogy mi­kor vehet újra poharat a kezébe. Viszonylag fiatalon - semmi konkrét további életcéllal - nyug­díjba ment. S akkor kezdődött az igazi kálvária. Megszűnt a kötött­ség, nem kellett dolgozni, semmi sem tartotta vissza az ivástól, ezért aztán reggeltől estig ivott. Egy nap­ja: már felkelés után azzal a bizo­nyos gyógysörrel kezdte, ami meg­állíthatatlanul elindította a folya­matot. Egyre vészjóslóbbá váltak a napjai, a sört felváltotta a bor, illet­ve a kettő együtt. Reggel ébredés után - egész éjszaka izzadt, rémál­mai voltak - mindjárt ivott egy fröccsöt, s miután remegett a keze, ezt egy 2 literes üvegbe készítette el, hogy meg tudja inni. Aztán jött a hányinger, erre ráivott 7-8 dl bort, hogy megszűnjön a kézremegés, s elindulhasson mindennapi útjára, törzshelyére. Délelőtt 8-9 üveg sört követke­zett, délben hazament, mert el­nyomta a szesz, aludt egyet, s ébre­dés után 2 órától estig még a saját borából megivott 5 litert. Mindeközben napokig nem evett semmit, a szesz tartotta benne az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom