Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)
2008-01-13 / 1. szám
2008. JANUÁR 13. AJÍNLQ VASÁRNAP//^ Szegszárd 1858-ban Ma már nem igazán érezzük valódi jelentőségét ennek: 1858. január 3-án az egyetlen képes hedlap, a Vasárnapi Újság két szép metszettel leírást közölt megyeszékhelyünkről. Gyanútlanul dicsérte a lakosságszámot tízezer fölé, ami ugyancsak jóleshetett eleinknek, egészen addig, amíg ennek alapján a császári adóhatóság magasabb osztályba nem sorolta Szek- szárdot. Az őszi százados gyűlésen kétségbe is estek emiatt. Ellenintézkedésül a beköltözőktől díjat kezdtek szedni, ám ez furcsa módon még kedveltebbé tette a helységet. De ez már egy másik história, térjünk inkább vissza a hat emberöltővel ezelőtt névtelenül megjelent cikkhez. „Ne ítéljen senki e városról ki- csinylőleg, midőn annak szerény külsejét tekinti. Vannak ennél pompásabb, nagyobb, szebb városok, de Szegszárd elég nevezetességgel bír arra nézve, hogy bármelyikkel mérkőzzék. E város földének porába vegyülve nyugszanak I. Béla királyunk hamvai, az erős karú hős Béláé, ki bátyja, I. Endre király trónjának támasza volt, és azt meg is védelmezte Henrik német császár hódító seregei ellen két nagy hadjáratban. Először 1050-ben, mikor is a császári sereget Vértes hegynél teljesen tönkre verte, másodszor 1052-ben, midőn a benyomuló hadat éhség, fortély és kardja által dicstelenül visszavonulni kénysz- eríté, s később mint király rövid két évi uralkodása alatt, azon kor szerinti legüdvösb újításokkal áldá meg hazánkat, s elnyomta a pogányságnak legutolszor harcban kitört lázadását, mi által keresztyén polgárisodásunknak második szilárd alapja lön megvetve. Ezen Béla, kire áldással emlékezhetik minden magyar, 1063-ban Szegszárdon temettetett el, az általa épített kolostorban. Nevezetes újabban e város arról is, hogy itt született 1812-ben Garay János, hazánk elhunyt koszorús költője, kinek szülői 1856- ban ülték meg boldog házaséletük aranymenyegzőjét, mely alkalommal az István Bácsi naptára szerkesztője és kiadója számos tisztelők nevében a költő édes anyját egy ezüstből öntött remek mívű babérkoszorúval tisztelék meg. De továbbá ki nem ismerné Szegszárdot és vidékét híres vörös boráról, melynek neve bejárta már a külföldet s bejárandja nemsokára az egész világot, kivált ha az itteni új borkereskedő-társulat, mely e nemben egyike hazánkban a legtevékenyebbeknek, oly dicséretes eredménnyel működik továbbra is, mint milyet megalakulásának rövid ideje óta már is felmutathat? E társulat egyik fő nevezetessége jelenleg Szegszárd városának. Ennek kimutatásából tudjuk többi között, hogy a szegszár- di hegyek termése 1857-ben 60000 akóra rúg. Maga e város 2835 négyszeg hold szőlővel bír, 1000 ölével számítva. Különben Szegszárd Tolna megye fővárosa, megyei törvényszékkel s több képző és jótékony intézettel. Lakosai számát többre teszik 10 000-nél. Épületei közt leg- említésreméltóbb a katolikus templom és megyeház. A templom nagysága és belsejének gazSzekszárd a „nagy sík" felől (A Vasárnapi Újság metszeténJ A Remete kápolna (A Vasárnapi Újság metszetén) dag festése által vonja főképp magára a figyelmet. A hegyen épült ékes megyeház, hajdan váralakban fallal kerített zárda és apátlakás volt. Az alatta levő nagy és te- kervényes pince is említést érdemel. Van itt továbbá református anyaegyház, jól rendezett kórház, gyógyszertár, iskolák, csinos úri és magán lakok, postahivatal stb. Selyemgombolyítója 1848 előtt szép eredménnyel működött. Igen szép gyarapodásnak indult itt egykor a selyemtenyésztés; az uradalom szedres kertében még most is 48 000 db fa van s ezen kívül a selyemtenyésztő társulatnak 24000 darab ültetvénye. E társulat, mely itt helyben saját épületében tartott gombolyítót, 1852-ben feloszolván, megszüntette vállalatát. Lakossága nagyrészt magyar. A város a boráról hírneves szegszárdi hegy tövében fekszik; a magyar- országi úgynevezett nagy sík mindjárt a város alatt kezdődik. A Sárvíz egy negyed-, a Duna pedig félórányi távolságban folydogál. A szegszárdi kolostort s apátságot I. Béla király alapította 1063-ik évben a szent Benedek szerzetesek számára. 1774-ben Mária Terézia az apátsághoz tartozó jószágokat s így Szegszárdot is a magyar királyi egyetemnek ajándékozá és most is a tudományi alaphoz tartozik. Nevezetes Szegszárdon a remete-kápolna, melynek helyén azelőtt egy agg harcos remetéske- dett. A kápolnát 1757-ben közadakozás útján építék és jelenleg a kisasszonynapi ünnep alkalmával nagy számban jár oda búcsút a környék ájtatos lakossága.” Dr. Töttős Gábor ÓDON IDŐBEN Január 14-én 100 éve, 1908-ban Éry Márton későbbi alispán lett a megyei hivatalos lap szerkesztője. Január 15-én 110 éve, 1898-ban járási szolgabírónk a lovas kocsik és kerékpárok gyorshajtása ellen tett közzé rendeletet. Január 16-án 155 éve, 1853-ban született Holub János, 1908- tól 1920-ig polgári fiúiskolánk igazgatója. 110 éve, 1898-ban múzeumba került a helyi szabócéh százéves korsója. Január 17-én 105 éve, 1903-ban a katolikus művelők adták elő a Büszke Berták című népszínművet. Január 18-án 160 éve, 1848-ban született Szekszárdon Perczel Dezső alispán, belügyminiszter. 115 éve, 1893-ban tett honpolgári esküt Linhardt Ignác Ausztriából jött izraelita kántor, aki itt több művet írt. Január 19-én 125 éve, 1878-ban 300 vendég ropta önkéntes tűzoltóink táncvigalmán. 110 éve, 1893-ban elhunyt Ko- peczky Antal morvaországi zongoratanítónk. Január 20-án 110 éve, 1898-ban háromnapi elzárást és pénz- büntetést kapott az a helyi gazda, aki összerogyásig ütötte lovait.
