Szekszárdi Vasárnap, 2008 (18. évfolyam, 1-45. szám)

2008-01-13 / 1. szám

SPORT

2008. JANUAR 13.

7 r*) H 7 SZEKSZÁRDI

MvasArnap

SZEKSZÁRDI INVALID SPORT

A Fáklya SE sikerélményt ad, közösséget formál

Új név, új egyesület, a korábbiakhoz képest kibővült új tartalom a szekszárdi sportolni vágyó szekszárdi mozgássérült embertársaink boldogulására. A régi egyesület megszűnése után Márton István volt az egyik, aki fontosnak érezte az itteni közösség megtartását, hovatovább a bővítését. A válságos 2006-os időszakban a bajaiakhoz csatlakoztak, de ez nem volt az igazi, több nehézséggel járt, a szekszárdiak nem is érezhették magukénak az egyesületet. Gyorsan újraszervezték magukat és Fáklya néven már 2006 karácsonyán be is jegyezték őket. A most magunk mögött hagyott évben már nem csupán stabilizációról, hanem figyelemre méltó eredményekről is beszámolhatott Márton István elnök, all aktív tagot számláló egyesületükkel kapcsolatosan.- Továbbra is az asztalitenisz dominál, mint általában a magyar és a külföldi mozgássérülteket foglalkoztató klubok esetében, de örömmel mondhatom, hogy a dobóatlétikában, ezen belül gerelyhajításban, súlylökésben, tekében és az új divatsportágban, a dartsban is ott vannak a versenyeken a mieink. Mi több: ezekről is dobogós helyezéseket hoztunk el - hozzájárulva egy nagyon eredményes induló évhez.- Konkrétabban?- A 30 és a 60 éves korosztályban találhatók különböző sérültségi rokkantsági fokkal versenyzőink, évi 13 különböző hazai, de több nemzetközi viadalon is indultak, s 70 érmes helyezést értek el, ami minden előzetes várakozást felülmúló volt.- Kik tekinthetők éremhalmozó húzóembereknek?- Természetesen Sebestyén Andrással kell kezdenem, aki a tolószékesek számára rendezett versenyeken az egyik favorit, szinte borítékolható a dobogós helyezés, azokon belül is az első és második helyezések. A nagyon aktív hölgytagjaink közül feltétlenül meg kell említenem Papp Lajosnét és Kaszás Józsefnét, ez utóbbi nem csak az asztalitenisz versenyeken, hanem az atlétikában is jeleskedik: több versenyen szerzett második, illetve harmadik helyet. Az ötven év feletti Dobra Péterné is az egyik igen aktív tagunknak számít. Nemrégen kapcsolódott be egyesületünk életébe Jaszenovicsné Kakuk Anasztázia, első versenyén mindjárt egy bronzzal szerzett sikerélményt. A kaposvári nagyszabású tekeversenyen is képviseltettük magunkat,

Pap Katinak a saját kategóriájában az első helyet sikerült megszereznie.- Mindjárt az első évben egy nem is akármilyen saját versenyt is tető alá tudtak hozni?- Igen augusztusban, s eljöttek erre a lugosiak és a bittigheimiek is, akiknél a versenyen és azokon kívül is nagyszerű felejthetetlen napokat töltöttünk el. Remélem, hogy ezeknek már az idén következik a folytatása.- Mitől ennyire gondmentes az egyesület élete?- Attól, hogy vannak őszinte támogató szponzoraink, akik lehetővé teszik azt, hogy ne szenvedjünk eszközhiányban, meglegyenek az utazási költségeink, hogy a tagdíj tényleg csak jelképes a működésben. Sokat segít a Sáth Sándor vezette asztalitenisz klub, akik profi körülményeket biztosítanak, ott gyakorolhatunk, azokon az asztalokon, ahol ők a sportcsarnokban és szakmailag is támogatják asztalitenisz versenyzőinket, hallatlanul remek érzés ez.

A Fáklya stílszerűen szólva világít, hézagpótlóan küldetést betöltve a sportpalettán, szép jövő elé

nézve. Ez ami kompenzációt nyújt Márton Istvánnak arra, hogy vízilabdázó és kosaras termete, sérülésmentes kinézete ellenére - a nagyon régi gyermekparalízis mai következményeként - most már aktív versenyző nem lehet. B.Gy.

Versenyekre anyagi támogatást nyújtó cégek:

Szekszárd Megye Jogú Város Ön- kormányzata, Három Dómőr Kft., Tolna Megyei Önkormányzat, Mozgáskorlátozottak Dél-Bács- Kiskun Megyei Egyesülete, ÖTM, FONESZ, Tolna Megyei Fogyatékosok Sportszövetsége, SZAC Sáth Sándor szakmai igazgató, Alfa- Nova Kft., Tagex Hungária Kft, Sió Trans Kft., Bencze József egyéni vállalkozó, Kati szépségszalon, Nagykálló, Sport büfé, Sportcsarnok, Síjer Kft., Dusnok, Palkó Ferenc egyéni vállalkozó.

IV. MÁR-KER-HORVÁTH SPORT XV. TÉLI KISPÁLYÁS TEREM- LABDARÚGÓ KUPA

A csoport

7. forduló: Dankó-Agentína 7-9, Her- mes-Szalon Büfé 3-4, Sebi-Fornet- ti—Tetőfok 1-11, Mindszentek—Balassa Művek 8-6

8. forduló: Tetőtok—Mindszentek 6-8, Balassa Művek-Hermes 3-10, Szalon Büfé-Dankó 6-8, Argentína-Agro-Tipp 10-9

B csoport

7. forduló: Ennyi-Margaréta Panzió 7- 4, Kakasd SE—Kisdankó 4-7, Szedres SE-Kakasd SE 7-2, Ennyi-Comp-Gold 12-7, Perfect-Phone-lso-Komplex 10- 1, Pr-Trans-Kisdankó 5-9

8. forduló: Kisdankó-Perfect-Phone 3- 3, Iso-Komplex-Margaréta Panzió 3-13, Comp-Gold-Szedres SE. 7-6, Kakasd SE.-Pr-Trans 8-5

A csoport

1. Hermes

7

5

1

1

68-29

16

2. Szalon Büfé

7

5

1

1

60-27

16

3. Danko

7

4

2

1

76-55

14

4. Argentína

8

44

55-55

12

5. Tetőtok

7

43

53-55

12

B. Mindszentek

7

3

2

2

46-43

11

7. Balassa Művek

7

2

1

4

41-57

7

8. Agro-Tipp

7

1

1

5

58-66

4

9. Sebi-Fornetti

77

31-101

0

B csoport

1. Ennyi

7

5 1

1

59-40

16

2. Kakasd SE

7

5 2

56-36

15

3. Kisdankó

7

4 343-26

15

4. Comp-Gold

7

4 3

53-48

12

5. Perled-Phone

7

3 2

2

52-44

11

6. Margaréta Panzió

7

3 1

3

56-46

10

7. Szedres SE

7

2 1

4

53-57

7

8. Pr-Trans

7

1 6

45-65

3

9. Iso-Komplex

8

1 7

39-94

3

Góllövölisfa: 1. Vida Tamás (Agro- Tipp) 13, 2. Kardos László (Balassa Művek) 10, 3. Bartos István (Hermes) 8, 4. Drészer László (Tetőfok) 8, 5. Rátkai Gábor (Ennyi) 8 gól.

KULISSZA

Valami olyasmi élményben volt része kedden este a szekszárdi kosárlabda híveinek, amit igen kevés klub prezentál immáron évtizedek óta mifelénk. A bajnokságban az egyik nagy riválisnak, Ceglédi Elefántkölykök lenullázással (94-56!!!) való kiverése a Magyar Kupa nyol- caddöntőjében - saját nevelésű fiatabk főszereplésével, ez a külföldiek uralta itthoni viszonyok közepette kuriózum a javából. Ahogy láttam, Tamis Dorottyát cikázni a kubai és amerikai csokilányok vezérelte ceglédiek között, ahogy ifjúnak is alig nevezhető irányítóként „látott a pályán", ahogy befolyással bírt csapata játékára, ahogy kortársa, Bálint Réka önbizalomtól duzzadva helyzetbe hozta magát és társait, ahogy párharcait sikeresen megvíva dobta a duplákat, olykor a kígyótérről eleresztve triplázott, az azért nem ugyanaz az élményanyag a szakembernek, a szurkolónak, amikor az ötezer dolláros zsoldos, ha úgy tetszik teszi a dolgát. Ilyenre már tényleg régen volt példa a szekszárdi kosárlabdában, amikor az itt nevelődő helyi tőkékről szól a történet. Az idősebbek talán nosztalgiáztak, a képzelet szárnyán haladva Harsányi mérnöki precizitású távoli dobásai, vagy Várkonyi Gabi meccsenként garantálható 20-25 pontos átlagteljesítményei sejlettek föl, ha a közelebbi, illetve a távolabbi múltba tévedtek. Nekem eszembe jutott a kilencvenes évek közepéig, de inkább az elejéig e tekintetben unikumnak számító Kecskemét, amelyben föltűnt egy, azóta magát európai klasszissá kinövő saját nevelésű Iványi Dalma, aztán a Kosjár-lányok, Darida Csilla és így tovább. Jó érzés arra asszociálni, hogy az ezredforduló első évtizedében Szekszárdon is valami hasonlónak kell(ene) történnie.

Ezért csilbgtak a szemek, amikor felállva tapsolta meg a közönség ezt a remek sikert, ami mögött nagyszerű csapatmunka húzódik meg, amelyben mindenkinek meg van a szerepe, amely eredményessége nem attól függ, hogy Makszi- movicsnak, vagy elnyűhetetlen Bukoviszkinak megy-e a játék, szórja-e a pontokat. Az a szurkoló, aki még tavaly a Cegléd elleni hazai vereség láttán, kifelé menet a csarnokból amiatt dühöngött, hogy miért nem lehet ide is, két ilyen kaliberű külföldit szerződtetni, ha az akkor újonc alföldiek ezt megtették, most talán hajlandó revideálni ebbéli nézetét. Ha nagyon akarta volna a vezetés, lehetett volna a csapatot ideig-óráig a régi pozíciójából elmozdító amerikait, szerbet idehozni, akik nem vették volna el a helyet az itteni kiemelkedő saját nevelésűektől. De az mégsem ugyanaz, mint ami most van: amikor a mieinkre épül egy-egy támadási, avagy védekezési taktika. A tehetségnek kell a mentőöv nélküli mélyvíz. Most már Tamisék ebben is otthonosan úszkálnak, a fürdőmesternek, esze ágában sincs, hogy partra ültesse őket. A meccs vége már régen nem látott jutalomjáték volt, a tengerentúliak mozdulatgyorsasága, ritmus és gömbérzéke, egyéni kvalitásai elvesztek a szekszárdi egy-egy támadáson belül is átrendeződő zóna sűrűjében. „Ha nem a Pécset, vagy a Sopront kapjuk a negyeddöntőben, ezzel a játékkel bárki ellen oda-vissza alapon lehet esélyünk" - hallatszik az örömittas söris- szától a büfében. Na persze, a fantázia már is meglódul, felejtődik, hogy a gyerekek azért még egy ideig a fürdőmester pillantásai, vigyázó tekintete közepette jó ideig mély vízben lesznek, még profibbakkal szembe találkozva éles helyzetekben, megremeghet a kéz. De a MÍZO-Pécs és mostani teljesítmény után elmondható: ebben az együttesben ennél, a Cegléd legyőzésénél a jóval nagyobb skalp is benne van!

Hogy ezt a bajnokságra, vagy a Magyar Kupára időzítik a lányok, ezt nem lehet tudni. Jó lenne az utóbbira. Így napi aktualitássá válhatna - Rátgéberék diplomácia segedelmével - a négyes döntő Szekszárdra hozatala. Ehhez mit szól majd Rútner úr, a ceglédiek befolyásos elnöke, aki a „Szekszárd-barát" játékvezetésnek tudta be a korábbi, a Szekszárdtól hazai pályán is elszenvedett bajnoki vereséget. Most helyre kerültek a dolgok - talán a ceglédi sportvezető fejében is oszlóban a bizarr vádaskodása kiváltotta lila köd... B. Gy.